Nem nagyon lehet hallani rólatok mostanában, kivéve persze a közelgő jubileumot. Mi van Veletek?

Zaba: Igen, ötévesek lettünk. Akár azt is mondhatnám, hogy a kiscsoportból átevickéltünk a nagycsoportba, az építőkockáknál komolyabb játékokkal is szórakozhatunk. Most szombaton, október 11-én lesz a szülinapi koncert a Wigwamban. Nagyon készültünk, megpróbáljuk méltó módon megünnepelni mind vendégekkel, mind pedig színpadi elemekkel. Lesz egy olyan színpadi látvány, ami talán eddig a Wigwamban még nem volt. Sőt, lehet, hogy ilyen összeszedetten, ilyen tematikusan még Magyarországon sem volt sehol ehhez hasonló. Nagyon izgulunk, megpróbáljuk a lehető legjobban kivitelezni a dolgot.

Jesse: A kérdésre válaszolva: arra gondoltunk, hogy most, az ötödik születésnapi bulihoz közeledve mindenhol meghirdetjük majd, hogy hamarosan jubilálunk, s immáron több koncertet adtunk tribute zenekarként, mint a Guns N’Roses maga. Azt gondolom, kellőképpen meg fogjuk ünnepelni ezt a kerek számot.

Mennyire lesztek elfoglaltak azon a bizonyos estén? Lesz más dolgotok is, vagy csak a bulira koncentráltok majd?

Zaba: Igazából az az este már nem lesz annyira megterhelő, az előkészületek sokkal fárasztóbbak. Akkor már csak lazítani fogunk, sőt már most is a lazítás stádiumában vagyunk.

Öt év nem kis dolog. Visszatekintve: akartok változtatni a múlthoz képest, és ha igen, akkor miben? Tervezitek egy új lemez kiadását?

Jesse: Az öt év alatt nem egyszer kicserélődtek a tagok. Az itt mellettem ülő Zaba az egyetlen, aki minden eddigi koncerten ott volt. Úgy érezzük, hogy ez a Hollywood Rose végleges felállása. Ez valószínűleg már nem is fog változni.

A saját dalokat tekintve egyértelműen szeretnénk rájuk kicsit több hangsúlyt fektetni. Október végén megyünk stúdióba, majd novemberre el is készül a saját anyagokat tartalmazó nagylemez.

Te is említetted, hogy csináltatok egy úgynevezett unplugged műsort. Mikor jött először az ötlet és mennyire szeretnétek ebben meghatározni a Hollywood Rose stílusát?

Zaba: Az ötlet Vilitől, a szólógitárosunktól származik. Egy „jammelésből”, amikor ugyanis áttettük ezeket a klasszikus rock-himnuszokat egy teljesen más zenei környezetbe. Baromi jól sült el a dolog. Az első koncert az Orczy kertben volt, ahol nagyon nagy sikert arattunk, utána még Belgiumban is és Hollandiában is hasonló eredményeket értünk el. Természetesen még tervezünk idén is egy-két koncertet Pestre. Ez abból a szempontból jó, hogy sokkal családiasabb a hangulat, nem igényel akkora technikai felkészültséget.

Egy kicsit a saját szerzeményekre visszatérve: nagyon szeretnénk azzal is valamerre elindulni. Az nyilvánvaló, hogy a három dolgot, az unplugged zenét, a saját számainkat és a Guns N’Roses Tribute-ot nem szeretnénk, és nem fogjuk összekeverni.

Működhet, hogy több lábon álljon a zenekar?

Zaba: Nagyon reméljük. Szeretnénk a saját ötleteinket is kijátszani magunkból. Egy zenésznek ez is fontos, nem lehet csak a tribute-tal foglalkozni évtizedekig, abba nagyon el lehet fáradni.

Jesse: Gondoljunk csak bele: Zaba már többször játszotta a Sweet Child O'Mine-t, mint Matt Sorum, vagy Steven Adler.

Jesse, Te hogy érzed magad az unplugged dolgokkal? Úgy néz ki, hogy ez Hozzád nagyon illik.

Jesse: Nos, úgy érzem, hogy ebbe a zenébe bele tudom tenni magam. Jobban, mint a Guns N’Roses eredetijébe. Ott egy embert kell leutánozni és meg kell tartani azt a határt, hogy nem vagyok Axel Rose, csak egy szerényebb másolata, kicsit magasabb kiadásban és nagyobb pocakkal. Sokkal jobban magunkénak érezzük az unplugged dalokat, hiszen azokat már mi írtuk át. Ez azért is egy úttörő munka, mert ezeket a számokat még a Guns N’Roses sem játszotta így soha el.

Volt lehetőségetek már az anyazenekarral találkozni, beszélgetni, anyagot cserélni?

Zaba: Találkoztunk már az eredeti tagokkal, ki többel, ki kevesebbel. Én személy szerint Stevennel, Splashsel, Duffal és Mattel. Azt nem mondom, hogy beültünk valahova sörözni, majd pedig napokig együtt lógtunk, de körülbelül öt perc erejéig találkoztunk velük. Ez pont elég volt arra, hogy megnézzük magunknak, ki is az az ember, akit kisgyerekkorunk óta nagyon bírunk.

Azzal nem próbálkoztunk, hogy saját anyagot adjunk nekik. Ilyenkor nem sok minden jut az ember eszébe, csak leseik az álla, és szóhoz sem jut.