A hazai politikai elit egyre-másra sikeresen képes a helyi lakosság száját folyamatosan tátva tartani. Olyan elképesztő manővereket hajtanak végre, mint a csoportos kivonulás (parlamentből, bizottságokból), lelkesítő beszéd a pártkatonáknak (az a híres őszödi) vagy éppen a titkosszolgálatok remek használata az ellenfélre való rádolgozás céljából (UD-ügy). Politikusainkat tehát joggal tekinthetjük harcedzetteknek, így bátran rájuk bízhatjuk a világ legnagyobb katonai tömörülésének vezetését. Lássuk, mire jutnának vele.

Az elkúrtuk hadászat

Kezdjük akkor miniszterelnökünkkel, aki immáron négy éve igazgatja az ország dolgait, tehát meg se kottyan majd neki az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének vezetése. Gyurcsány Ferenc egyik nagy erőssége a katonák ösztönzésében rejlik majd. Mint hallhattuk már tőle, ügyesen fel tudja rázni az elkókadt bakákat, akik a kimerítő küzdelem (mutyizás) következtében elvesztették küldetésük valódi céljának tudatát.


A NATO, azért úgy ahogy egyben marad, bár működőképességét sokan megkérdőjelezik majd. Az Afganisztánban harcoló alakulatok súlyos motivációvesztésben szenvednek a komoly megszorítások következtében, melyeket a főtitkárság kénytelen volt bevezetni a szervezet nehéz anyagi helyzetére tekintettel. A tálibok ezt megszimatolva erőteljes offenzívába kezdenek, majd visszafoglalják az országot. A NATO-tagállamok Gyurcsány lemondását követelik, megszaporodnak az utcai tüntetések, ennek ellenére semmi nem változik a szervezet vezetése élén.

Kivonulási stratégiák

Következő jelöltünk természetesen Orbán Viktor lesz. A Fidesz örökös elnöke, aki volt már kormányfő is Magyarországon ígéretes NATO-főtitkár lehet. Vezetése alatt a szervezet kimagasló alkalmazkodási stratégiát folytat majd. A kezdeti lazább, mondhatni liberális felfogás után, egy váratlan manőver következtében a NATO-seregek a konzervatívabb harcmodort vallják magukénak. Az ellenség összezavarodik, nem értik miért történt a fordulat, ám ezzel a NATO-csapatok lényeges előnyre tesznek szert.

Az Orbán által irányított szervezet nemcsak váltakozó taktikája miatt válik ütőképes haderővé, hanem kiváló kivonulási érzéke is kezdeti sikerekhez segíti. Az ellenség, pl. a tálibok megjelenése esetén a NATO csapatai nemtetszésük demonstrálása végett összevont kivonulást hajtanak végre. Ez totális értetlenséget idéz elő az ellenfél köreiben, azonban további lépések hiányában hamar felülkerekednek a kezdeti meglepődöttségen. A tálibok ezek után erőteljes offenzívába kezdenek, majd visszafoglalják az országot.

Kedélyes kémügyletek

Végezetül nézzük meg, mire is menne Dávid Ibolya mint NATO-vezető. Az MDF régi-új elnöke újabban komolyan beleedződött a különféle titkosszolgálati módszerek használatába. Ez a tudás nagy előnyére válik a szervezetnek, amikor is alaposan rádolgoznak az ellenségre, esetünkben természetesen a tálibokra, minek következtében az ellenség hanyatt-homlok menekülni kezd. Sajnálatos módon azonban komoly belső ellenállás bontakozik a NATO-n belül, majd az ellenzék embereit is alaposan megfigyelik.

A Dávid Ibolya által irányított szervezet a rendszeressé váló kémbotrányok következtében lassú bomlásnak indul. Egyik tagállam válik majd ki a másik után, és egy új, Oroszország által létrehozott katonai tömörüléshez csatlakoznak. A megcsappant létszámú NATO különböző külső segítséget vesz igénybe az afganisztáni harcok folytatásához. A kívülről érkezett csapatok azonban megpróbálják átvenni az irányítást a szervezet felett, hogy saját gazdasági érdekeik szolgálatába állítsák azt. Céljuk elérésének érdekében szintén titkosszolgálati eszközöket vesznek igénybe, vagyis rádolgoznak Dávid Ibolyára. A történtek miatt a NATO ereje még jobban megcsappan. Ezt kihasználva a tálibok erőteljes offenzívába kezdenek, majd visszafoglalják az országot.