Az előjáték

Az irodalmi Nobel-díj némileg kilóg a többi kategória közül (a békedíjat leszámítva persze), hiszen ezt a díjat tulajdonképpen művészeti tevékenységért adják, míg a többieknek ugye tudományos munkájukért jár az elismerés. Talán éppen ebből a különbségből adódik, hogy már hetekkel az irodalmárok Nobelének bejelentése előtt megkezdődnek a találgatások: ki is lesz az idei befutó. Tudományos körökben viszont nem szokás az esélylatolgatás, nehéz is lenne, hiszen általában évekkel ezelőtti felfedezésekért adnak Nobelt.

Vannak nevek, melyek évről évre felbukkannak az esélylatolgatások során, pl. Philip Roth, Murakami Haruki és Joyce Carol Oates szinte mindig az esélyesek között van az irodalmi folyóiratok listáin. Sőt a különböző fogadóirodáknál még téteket is lehet tenni, hogy melyik író kapja majd a rangos díjat. A Landbrokers fogadóportálon pl. Le Cléziot kettő az egyhez adták, a második helyen Claudio Magrist hozták, érte már öt az egyhez lehetett kapni, Roth és Oates győzelme esetén viszont egész jól fizettek volna, rájuk nyolc az egyhez lehetett fogadni. Egy másik fogadóiroda viszont tizennégy az egyhez adta Le Cléziót, akik ott fogadtak rá jobban jártak.

Hogy ki fogja kapni a díjat, arra valóban csak tippelni lehet. A jelöltek listája ismeretlen, még soha nem szivárgott ki semmilyen információ a svéd akadémia falai közül, sőt még a bejelentés pontos dátumával is nagy előszeretettel titkolózik a 18 akadémiai tag, akik a végső döntést hozzák majd. A díjra jelölni január 18-ig lehet, de bárki nem küldheti el kedvenc írójának a nevét, hogy őt szeretné látni a Nobel-díjasok névsorában. Csak írószövetségek elnökei, egyetemek irodalmi tanszékének vezetői és professzorai, akadémiai tagok és korábbi Nobel-díjasok adhatnak le jelölést.

A győztes nevének kihirdetése néha elhúzódik, mert a döntéshozók egyszerűen nem tudnak megegyezni, tavaly pl. csak egy héttel a többi Nobel-díjas bejelentése után hozták nyilvánosságra, hogy ki kapja az irodalmi Nobelt. Az akadémia tagjai tudnak nagy meglepetéseket is okozni. Ha csak az utóbbi évek díjazottait nézzük, bizony igencsak nagy port kavart, amikor Elfriede Jelinek vagy Harold Pinter kapta a díjat. Egyesek szerint nemcsak az irodalmi teljesítmény játszik szerepet a döntés megszületésében. Az éppen aktuális politikai események befolyásolhatják a díj odaítélését, de állítólag azt is figyelembe veszik, hogy mikor melyik ország, földrész írója kapja a Nobelt, vagy mikor volt női díjazott. Elterjedt az a hír is, miszerint amerikai írók esélytelenné váltak a Nobel-díjra, mivel ők túlságosan is saját országukra koncentrálnak és nem globális az irodalmuk.

És a győztes nem más, mint:

Ez év irodalmi Nobel-díjasa tehát Jean-Marie Gustave Le Clézio lett. A 68 éves francia író kultuszszerzőnek számít hazájában, ahol közel negyven regénye jelent meg. Sőt már a francia érettségiken tételként is szerepel. A Nobel-bizottság hivatalos indoklása szerint Le Clézio „a kitörés, a költői kaland és az érzéki eksztázis írója, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatója”.

Le Clézio 1940. április 13-án született Nizzában, angol apától és bretoni anyától, akik Mauritius szigetéről származnak. Élt gyerekkorában Nigériában, Nizzában irodalmat tanult az egyetemen, dolgozott londoni és bristoli egyetemeken, jelenleg az amerikai Albuquerquen tanít. De volt katona Thaiföldön és Mexikóban is. Mindezek ellenére otthonának Mauritiust tekinti. Elnevezései között a „nomád író” és a „városi indián” a legnépszerűbbek a kritikusok között. Nagy rajongója az indián kultúráknak, erről a témáról számos műve látott már napvilágot.

A friss Nobel-díjas író korán kezdte pályafutását, már 7-8 éves korától írt meséket, verseket és novellákat. Első regénye 1963-ban jelent meg A jegyzőkönyv címmel, amiért Renaudot-díjat kapott. 1975-ig újító és lázadó írónak számított, olyan témákat boncolgatott, mint az őrület, a boldogság, a nyelv és az írás. A hetvenes évek másodig felétől stílust váltott, letisztultabbá, higgadtabbá váltak írásai. Új témái a gyerekkor, az utazás, a kisebbségek és a környezetvédelem lettek. Előszeretettel ír a különböző civilizációk (pl. európai és afrikai) közötti különbségekről.

1994-ben a Lire irodalmi folyóirat olvasói Le Clézio az egyik legnagyobb francia írónak választották. 1985 óta ő az első francia Nobel-díjas író, akkor Claude Simon kapta a rangos elismerést.