Ross Ivey, egy 20 ezer hektáros hegyvidéki birtokkal rendelkező birkatenyésztő a minap újságíróknak elmondta: egyik báránya kimúlt vérmérgezésben, s mint kiderült, egy kea addig csipdeste az állatot, amíg veséjéből tudott lakmározni.

A hegyvidéki birkatenyésztők szövetségénél elmondták, hogy az ilyesmi nem ritka.
A kea a kevés hegyvidéki papagájfaj egyike, s mivel kipusztulás fenyegeti - állományát mindössze legfeljebb ötezerre becsülik - 1986 óta szigorú védelem alatt áll.

A keák mintegy tyúknyi méretű, zöldes színű madarak, és természetüknél fogva nagyon kíváncsiak, játékosak, a legintelligensebb madarak között tartják számon őket. Képesek logikai feladatok megoldására, például meg tudják tanulni, hogy bizonyos tárgyak húzásával vagy tolásával jussanak hozzá egy jó falathoz, továbbá csapatban is tudnak "dolgozni".

Új-Zélandon nem nagyon szeretik őket, mert például merő játékból szívesen csipegetik ki az autók ablakai körüli gumitömítést.

Mivel a természetvédelmi törvények miatt a juhtenyésztők nem mérhetnek csapást a keákra, azok közül a "gonoszabbak" örömmel lakmároznak a négy lábon járó táplálékból.

Egyesek javasolták, hogy a gyilkos keákat fogják be és vigyék el más tájakra, Ivey szerint azonban ennek nincs értelme, mivel a madarak igen értelmesek és a sok tájékozódási pontot kínáló terepen hamarosan visszatérnének a remek "éléskamrához", bármilyen messzire is vinnék őket.
A helyi sajtó szerint Ross Iveynek és a többi hegyvidéki juhtenyésztőnek együtt kell élni a gyilkos keákkal, és jobban kell vigyázni a nyájaikra addig is, amíg kínálkozik valamilyen megoldás a problémára.