19:00

Háromnegyed hétkor kis pezsdülés tapasztalható: Veres János beszél. Válság a téma, mi más – a betétesek védelmének nemzetközi tapasztalatai. A kormányzati garancia adott a hazai tervekhez,támogatást kér.

Varga Mihály, az illetékes bizottság elnöke szerint valóban fontos a lépés. Két módosító indítvány merült fel: a devizaárfolyamot pontosítanák, illetve a kihirdetéstől léptetnék hatályba a törvényt – elfogadták, csak így tovább.

Tállai András még hozzáfűz Varga mondandójához: nem csak húszezer eurós befektetésig tart a garancia, de mindenkire vonatkozik – kártalanítás pedig a kamatokra is jár. Két megjegyzése viszont lenne: kérdés, miért a késlekedés, és hasonló együttműködést kér a kormánytól.

Veres János köszöni a figyelmet és az együttműködést, Harrach Péter lezárja a vitát. Szavazás: a két módosító javaslatokat egyöntetű igennel elfogadja.

Elfogadják a kiegészítést is, egy nem szavazat ellenében. A törvény sürgős kihirdetését kell majd kérni Sólyom Lászlótól.

A gazdaságot ugyan még nem mentették meg, de jó úton haladunk – konszenzus van, és kivételesen nem olyan ügyben, amiből több pénzük lesz a képviselőknek.

Tudnak így is.

17:26

Amit elmondtak az MDF-frakció régi-új tagjai, nem sok: a frakcióba belépett a korábban fideszes, később független (egyúttal az Atyánszky-féle kisgazdák közé tartozó kisgazdapárti) képviselő. A pártnak nem lesz tagja, szabad mandátummal rendelkezik.

Arra a kérdésre, hogy szakmai vagy politikai alapon döntenek-e majd a költségvetésről, Herényi egyelőre nem tudja a választ. Előbb a költségvetést magát szeretnék látni, aztán döntenek. A Lengyel ellen folyó büntetőperről pedig nincs mit mondania: az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, Lengyelt is. Az igazságszolgáltatás teszi a dolgát.

Tisztázódik a szabad mandátum kérdése is: a magyar választójogi szabályok szerint mindenki szabad mandátummal bír – azaz semmi sem köti a kezét szavazáskor. Lengyelnek még a frakciófegyelem sem: nem a párt tagja, neki sem szabnak követendő irányt.

Felmerül az is, hogy Lengyel egyúttal frakcióvezető-helyettes is lett: ez azonban nem nagy dolog, az MDF-nél ez mindenkit megillet. Ezzel lehet kivédeni azt a megoldást, hogy adott pártok egy-egy napra választanak meg valakit – ennek semmi más oka nincs ugyanis, mint hogy a helyettesnek lényegesen tágabb megszólalási lehetőségei vannak (lásd napirend előtti felszólalások). A Hír TV részéről felmerül, hogy a frakció megmentése kizárólag a képviselőcsoportnak juttatott pénz megmentéséről szólt – Herényi szerint pedig a frakció megszűnésével a középosztály vesztette volna el azt a konzervatív képviseletet, ami megilleti.



Hosszabb távú együttműködés a két formáció között (MDF és kisgazdák) egyelőre nem került szóba – 2020-ig pedig Herényi nem lát előre. Gyenesei Istvánnal sem tárgyaltak – cáfolja a pletykákat.

Lengyelt is kérdezik a peréről: az ártatlanság vélelmét említi is, és kiemeli, hogy nem tart a büntetéstől: a maga részéről nem követte el azt, amivel vádolják. Kiderül az is, hogy elfogadhatónak tartja a bizottsági cserét: a mezőgazdaságiban folytatja a költségvetési helyett, ha minden igaz – pontos hírei még nincsenek az illetékes bizottság döntéséről, mivel egész nap az ülésteremben tartózkodott.

Az MDF-frakció új tagja a Hírextra kérdéseire is válaszolt. Szombaton még valóban úgy lehetett tudni, nem lép be a frakcióba, de a hét végén folyamatosan zajlottak a tárgyalások, így végül megállapodtak: kisgazda politikusként, szabad mandátummal a frakció tagjaként dolgozik azért, hogy a konzervatív értékeket képviselhessék. Kellemetlennek sem érzi azt, hogy „jobb híján” lett a frakció tagja: ő ezt nem tartja szükségmegoldásnak, ráadásul akármikor felállhat, ha sértő jelenségekkel találkozna. A sokat emlegetett konzervatív értékek képviseletét tartja fontosnak – melyekkel kapcsolatban megkerüli azt a kérdést, hogy az MDF-en kívül erre még lenne két másik párt is a parlamentben.

Büntetőperével kapcsolatban pedig nem aggódik: bízik az ártatlanság vélelmében, az igazságszolgáltatásban, és abban a tényben, hogy saját meglátása szerint nem követett el bűncselekményt.

15:42

Na tessék. Herényi Károly és Lengyel Zoltán hevenyészett sajtótájékoztatót tartott – ez idő alatt pedig jól leszavazták a Veres János helyett válaszoló államtitkárát. A Fidesz valószínűleg már húzott egy strigulát a nagy monnyonle-könyvbe.

13:05-14:40

Nem sokkal a hivatalos időpont után kezdődik az ülés: elsőként Arnóth Sándor utódját, Tiba Istvánt köszöntik a Házban. Listás jelölt, mandátumát gond nélkül igazolják. Eskütétel, köszöntjük, jó munkát és sok sikert neki – és pont.



Másik történet: Vas János október 10-ével kilépett az MDF frakciójából, mától Lengyel Zoltán az MDF frakciójának tagja. Érdemi visszhang nincs.



Gyurcsány Ferenc emelkedik szólásra. A válság első hullámát elhárítottuk – mondja, de még csak az első hullámot. A titokzatos támadók ilyen könnyen nem adják fel. Ugyanakkor Magyarország ilyen szempontból sem Amerika, saját súlya alatt a magyar gazdaság nem rogy össze. De ha a külföldi piacok összerogynak, nem lesz jó dolgunk. Újabb visszakanyar: valakik károkozásra készültek ellenünk. Köszöni mindeninek, aki segített a veszélyt elhárítani.
Izland példájával jön: ők is befektetőkből éltek, be is omlottak. Mi nem fogunk, köszöni az országgyűlésnek. De mi is rendben vagyunk: az elmúlt napokban több pénzt vittünk a bankokba, mint amennyit kihoztunk belőlük.

Pénteken a kormány konzultált is a veszélyelhárítás hogyanjáról: évek óta nem látott konstruktív légkörben. Köszöni a frakcióvezetők munkáját a valóban épületes vitákban. Eredmény: egyre kevésbé leszünk az államkötvények vásárlóinak kezében. Úgyhogy csökkentik a hiánycélt is, ami ráadásul Maastricht-kompatibilis is lesz: cél a három százalék.

Megegyezés született bér- és jövedelemügyben is: a reálérték marad (azaz inflációarányos emelés azért lehet), cserébe a munkavállalók egy ideig nem támasztanak nagyobb igényeket. Azaz munkahelyek tízezreit próbálják megóvni – hangos taps, talán nem csak balról (mérget azért nem vennénk rá).

Ámde ez azt is jelenti, hogy kevesebb lesz a költségvetés bevétele – így az adópolitikai viták folytatódnak. A jegybank elnökével egyelőre abban maradtak, hogy az adócsökkentést egyelőre nem forszírozzák. A válság terheit viszont nem akarják a lakosságra terhelni – ha marad keret adócsökkentésre, nem áll senki a terv útjába.

Keressük szövetségeseinket, tárgyalunk a Valutaalappal – mi voltunk az elsők, akik fel tudtuk mutatni a Valutaalap támogatását. Ráadásul a magyar tőzsde egész jól megvolt: jobb helyzetben, mint a többiek. A támogatás tehát azért kell, hogy ne legyen rá végül szükség – indokolja az IMF bevonását. Különleges bánásmódot is kapunk valamelyest: az eurózónába tartozókkal azonosan áll ki mellettünk az EU.

A tárgyalópartnerek és piaci szereplők köszönik a kormány lépéseit, és újakat most nem is kérnek (elégedettek per pillanat). Ha kell új lépés, jelzik.

További fontos dolgokról is meg lehetne állapodni – mondja. De nem az Országos Érdekegyeztető Tanácsot megkerülve. Javaslata is van: szombaton találkozzon mindenki, aki fontos és számít, legyen Nemzeti Csúcs. Hogy lássa ország-világ: ha muszáj, tudnak a magyarok együttműködni is. Magyarország összezár – erről szól a Nemzeti Csúcs. Mutassuk meg, hogy egységesek vagyunk – summázza a lényeget.



Jelzi a kormány nyitottságát is arra, hogy középtávú megegyezések szülessenek nyugdíj- és euróügyben. Ilyen helyzetben bölcs ország összezár, és míg nem rendeződik a helyzet, nem vitáznak a felelősök.

Navracsics Tibor kevésbé jókedvű: Gyurcsány szemére hányja, hogy később reagált, mint ők várták volna, de még az is baj, hogy blogot írt – amiben a Fidesz viselkedését ostorozza. A Fidesz szót sem szólt euróról, és egyébként is lekapja húsz körméről a miniszterelnököt. De a válságkezeléshez szükséges erőforrások adottak – ebben maradunk.

Dávid Ibolya az egyszerűség kedvéért a költségvetés visszavonását kéri, egyúttal a pártfinanszírozás reformját. És üdvözli a Fidesz hozzáállásának megváltozását. És a válság után hajlandóak visszatérni a felelős keresgélésére.

Semjén Zsolt a liberalizmus kárhoztatásával kezdi, szapulja kicsit a multikat, és bevallja szkepszisét is: Gyurcsánynak szoktak programjai lenni, de ez szerinte puszta PR-akció. Közjogi relevanciája ismeretlen.

Fodor Gábor viszont kész arra, hogy pártjával a jó ötletek mellé odaálljon. Amerikai példával jön: ott is össze lehet fogni. Ő is örül annak, hogy mindenki álláspontja változott, és megint előjön a költségvetési plafon ötletével, hogy ne a kisemberek legyenek a válság károsultjai. Szerinte nem nemzeti csúcs kell, hanem cselekvőképes kormány. Az SZDSZ kész átgondolni javaslatait, de értelmes javaslatait nem vonja vissza.

Lendvai Ildikó a jól ismert rutinra hivatkozik: Gyurcsány beszél, lehordják, ős beszél. Most is így van, de többeket idéz, még a Bibliát is – Semjén Zsolt elnézését is kérve, mert a kereszténydemokrata politikus II. János Pált idézte. A továbbiakban is visszafogják magukat: tüzet szüntetett a frakció, a szokásostól eltérő stílben fognak megnyilvánulni.

Gyurcsány él a viszontválasz lehetőségével: meg kell nézni, van-e eredménye a lépéseknek. Van. Az illetékeseket is meg lehet kérdezni. Az azonnali cselekvést tehát már kár lenne számonkérni rajta. Egyúttal a többieknek is csepp önkritikus befelé fordulást javasol. Újra a Nemzeti Csúcsról beszél: nem fölösleges PR-t akar, hanem cselekvést. Navracsics elnézését kéri az euródátum emelgetése miatt, valamit összetévesztett – mondja. És ő is felolvas a blogjából: egy másik részt, ami a magyar bankok stabilnak mondható helyzetéről szól.

A csörtének vége.