"Jó esélyt látok arra, hogy ha Románia Magyarországgal közösen pályázik a kontinenstorna megrendezésére, a meccsek egyik helyszíne Kolozsvár lenne. Ha Hollandiának és Belgiumnak sikerült, vagy Dél-Korea és Japán világbajnokságot rendezhetett, akkor nekünk miért ne sikerülhetne?" Eddig a felettébb lelkes kolozsvári polgármester, Emil Boc nyilatkozata, mellyel nemrég lepte meg a nagyérdeműt.

Magánakció vagy jövőkép?

Tehát kérem szépen ez most nem a szokásos magyar hülyeség. Sokkal több annál.

Egy meglepő román beszólás, vagyis inkább csak kolozsvári – a Román Labdarúgó Szövetség ügyvezető igazgatója például csak óvatosan tette hozzá a Szamos parti város első emberének nyilatkozatához, hogy ugyan üdvözli az ötletet, de egyelőre a jó Emil magánakciójának tartja, semmi többnek.

Pedig jóval több ez annál. Egyszerre egy lehetséges utópisztikus futballkép, és a csúfos bukás kudarcának előrevetítése. De nem árt gyorsan leszögezni: most nem a magyar fociról van szó elsődlegesen. Románia az egyáltalán nem rossz – és még tovább is fejlődő – futballjával, a komolyabbnál komolyabb beruházásaival és a nem éppen szűkölködő klubjaival ugyanis – Magyarországgal ellentétben – fenn van a futballtérképen. Chivu, Mutu és a többi román klasszis nevét nem kell megtanulnia Európának, mert már alighanem tudja. A Steaua és a Dinamo Bukarest rendszeres nemzetközi kupaszereplő. A CFR Cluj, vagy mondjuk inkább magyarul: Kolozsvári Vasutas nevét pedig már egy életre megtanulta az AS Roma és a Chelsea is. Mondjuk ki: a román futball jó. Legalábbis jobb, mint a magyar.

Ennélfogva az, hogy együtt rendezzünk valaha Európa-bajnokságot, nem is elsősorban a román félen múlik, sokkal inkább rajtunk. Legalábbis látszólag. Persze a románok – érthetően – magukkal vannak elfoglalva. Őket nem érdekli az, hogy megépül-e tizenegy milliárdért az új Nemzeti Stadion Budapesten, s az sem, hogy mi lesz a Puskás Ferenc Stadion sorsa. Sokkal inkább koncentrálnak saját házuk tájára, arra, hogy Kolozsváron épül az új, hiper-szuper aréna, és a fővárosban, Bukaresten is elkezdődött egy ötcsillagos stadion építése. Ki is nyilatkozta ünnepi szóval a román Kisteleki, Ionut Lopescu, hogy ha legalább négy hasonló projekt megvalósul, akkor rajtuk nem fog múlni és örömmel kandidálnak a kontinenstornáért.

Részünkről oké

Mire sietett is elmondani Kisteleki István MLSZ-vezér, hogy ha a románok hivatalosan is megkeresnek bennünket, akkor bizony szívesen tárgyalnának a románok ezen elképzeléséről. Azaz nagyon úgy néz ki, ahogy a két ország egyet akar a jövőben: pályázni. A románok még a kezdők gyermekies naivitásával, mi pedig az Európa-bajnoki pályázatok nagy öregjeként, amolyan tapasztalt, rutinos nemzetként (talán ez az, ami miatt a románok is velünk gondolkodnának, és nem mondjuk egy másik szomszédjukkal). Nekünk viszont oly mindegy. Nem sikerült az osztrákokkal (2004), nem sikerült egyedül (2008), és nem sikerült a horvátokkal sem (2012) elnyerni a rendezést. Ráadásul az első beadvány óta a magyar stadionhelyzet egyáltalán nem javult. Sőt.

Vagy azt akarják a románok, hogy ők legyenek a következő magyarok? Bárhogy is alakul, azok ugyan nem lesznek. A valóban felépülő stadionok ugyanis náluk egyértelműen túlmutatnak a mi makett- és látványtervmániánkon. Azaz ha nem kapnak rendezést belátható időn belül (mint ahogy várhatóan nem is fognak, mert az nehezen elképzelhető, hogy Lengyelország és Ukrajna után újra Kelet-Európába kerüljön a kontinenstorna, főleg ha nem is sikerül majd túl fényesen a lengyel-ukrán duónak), ők akkor is jól járhatnak. Tapasztalat ide, tapasztalat oda, hiszen megmaradnak nekik a már megcsinált stadionok.

A hazai viszonyokat ismerve nálunk azonban még a jövőbeli közös pályázatkor is csak maximum egy használható stadionunk lenne. Na jó, egynél azért lehet, hogy több, mert ugye néhanapján felénk is tartanak stadionavatókat, el-elkészül egy-két kisebb aréna, vagy legalább néhányat kicsinosítanak, mint a győrit. De nem is ez a lényeg.

Tanulópénz a javából

Hanem az, hogy végre megint lehetne pályázni. Jelentkezni megint, bizakodni megint, újra beletenni a pénzt. Bár a románoknak biztos van erre a célra néhány felesleges aktatáskányi eurójuk.

Végülis felfoghatják majd tanulópénznek. Megtanulják majd tőlünk, hogy miként pályázzunk úgy, hogy semmi esélyük ne legyen a végére.

Aztán majd jelentkeznek egyedül. Vagy mondjuk a bolgárokkal. Még az is lehet, hogy nyernek.