Előzmények

A trianoni diktátum után még sok évtizedig nem alakult ki egy biztos román államszervezeti rendszer, aminek persze az is oka volt, hogy az egymást gyakorlatilag átmenet nélkül követő szélsőjobboldali, majd szélsőbaloldal diktatúrákban a hatalmi helyzet végig nem volt stabil. Trianon után eltelt rövid időn belül visszakaptuk Észak-Erdélyt, majd kitört a második világháború, amit egy folyamatosan változó szovjet rendszer követett.

Az ’50-es évek elejére kialakultak a végső erőviszonyok a román állampárt berkein belül, aminek a következtében Gheorghe Gheorghiu-Dej lépett piedesztálra, mint pártvezér (egyelőre azonban még elég ingatag talajon állt a vezérsége). Dej ugyan nem volt egy túlságosan művel figura, azonban jó politikai érzékkel rendelkezett és – ami még fontosabb volt – Moszkvához feltétlenül lojális volt. Sztálin akarata akkoriban az volt, hogy lehetőség szerint meg kell adni az önrendelkezést a szovjet blokk országaiban a tömbben élő kisebbségi népeknek. Így az 1952-ben megalkotott, szovjet típusú alkotmányba Sztálin „sugallatára”, s Dej – és többek között Ceausescu – jóváhagyásával került be a Magyar Autonóm Tartomány, amely névlegesen a Székelyföld egy autonómiáját volt hivatott biztosítani.

Indok

Azt, hogy a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) miért jöhetett létre, pontosan nem lehet tudni, azonban vannak sejtések.

A teljes kommunista blokkban ugyanis még érvényben volt a harmadik világháború doktrínája, amit Hruscsov csak évekkel később vetett el. Ebben a Nyugat elleni „harci készültségben” a Szovjetunió, s annak egyetlen csatlósa sem engedhette meg magának, hogy belső ellentéteket szítson, különösen nem egy olyan „nyakas” néppel, mint a székelyek.

Román részről pedig az lehetett egy ösztönző tényező, hogy az 1957-ig – végleges bukásáig – Dej-ékkel hatalmi harcot vívó Ana Pauker árnyékában nem lett volna ésszerű tengelyt akasztani a Szovjetunióval. A Dej-i szárny vezető szerepének ingatagsága ugyanis nem biztos, hogy kibírta volna, Paukerék még erősebb Moszkvai támogatását.

Az újabb világháborúról szóló doktrína 1956-os elvetése után két évvel, s egy évvel Ana Pauker eltávolítása után, 1958-ban a román politikai vezetés gyorsan ki is csinálta a MAT-ot.

Magyar Autonóm Tartomány

A MAT létrejötte – ahogy említettük – csak névleg jelentette Székelyföld autonómiáját. A pártapparátusnak semmivel nem volt több lehetősége, mint más tartományokban, legfeljebb csak a pártvezetők etnikai összetételében volt különbség, ugyanis a Székelyföldön a vezetőség gyakorlatilag teljes egészében magyar nemzetiségűekből állt.

Azonban a MAT lényege nem is „fizikai” valójában, hanem indirekt üzenete miatt volt fontos: az önrendelkezés kifejezés gyakran hasznosabb mint maga a tartalom. A rendszer jellegéből fakadóan természetes, hogy az akkori kommunista diktatúra sem nézte volna jó szemmel, ha „állam az államban” módjára működött volna egy híresen renitens közösség. Azonban az autonómia bármilyen sugallata is erősítő hatással van a társadalmi kohézióra.

A MAT-ot 1960-ban nevezték át Maros-Magyar Autonóm Tartománnyá, amely már etnikailag is sokkal vegyesebb volt, ugyanis színmagyar részeket csatoltak le a Tartományról, „cserében” román lakta rajonokat kapott. Ezen túl a tartományi pártvezetés is átalakult, jócskán megnőtt a románok száma a vezető pozíciókban. A Maros-Magyar Autonóm Tartomány végét az 1968-as új alkotmány jelentette, amely visszaállította a ma is ismert megyerendszert. Helyette azóta három megyét, Kovásznát, Hargitát és Marost találjuk.