A keletnémet írók nem néznek vissza haraggal

Tellkampot egyenesen a bukdácsoló német szociáldemokraták régi-új elnöke, Franz Müntefering követte, majd sorban a többi celebritás.

A 60. Frankfurti Könyvvásár szerdai napja ugyan csak az úgynevezett szakmai közönség számára fenntartott nap volt - a nagyközönséget az utolsó két napon, szombaton és vasárnap engedik be -, de ez igazán nem érződött a látogatottságon.

Tellkamp regénye az egyik szenzáció a Frankfurti Könyvvásáron, amelynek díszvendége idén Törökország. Jövőre Kína lesz, de Peking már most annyi területet foglalt el, mint a törökök. Az olimpiai játékok nyitó ünnepségének DVD-s felvételét nem árulták ugyan, de a látogatók kezébe nyomták annak a kínai vállalatnak a címét, ahonnan a nyitó gála felvételét meg lehet rendelni.

Tellkamp könyve viszont már halomban áll a német könyvesboltokban. A fiatalember nem kezdő, Jégmadár címmel 2005-ben megjelent egy regénye, amelyet Ingeborg Bachmann-díjjal jutalmaztak. Mostani műve Kelet-Németország utolsó éveinek (1982-1989), a művelt polgárnak és a színhelynek, Drezdának irodalmi felmagasztosítása. Tellkamp közel ezer oldalas regényével szellemi hazát próbál magának teremteni, ha már az igazi nincs meg.

Ugyancsak keletnémet sikeríró és drezdai a Magyarországon jobban ismert Ingo Schulze (A boldogság 33 pillanata, Szimpla sztorik). Tőle várták a keletnémet politikai fordulat (Németországban következetesen "fordulatról", "Wendéről", s nem rendszerváltásról beszélnek) nagy, epikus feldolgozását, de kétséges, hogy Új életek című regényével megfelelt-e a várakozásoknak. Most egy viszonylag rövid regénnyel, az Ádám és Evelynnel jelentkezett, amelynek magyar vonatkozása is van: egy része 1989 nyarán Magyarországon játszódik, amikor már keletnémetek tízezrei készülődnek Nyugatra. Schulze hősei is átkeverednek Nyugatra, bár az NDK-ban sincs semmiben hiányuk, de mottójuk az, hogy ki tudja, mit mulasztanak el a másik oldalon, ha ki sem próbálják.

Törökország nem csak szellemileg ruházott be idei "díszvendégségbe", látszólag az anyagiakat sem sajnálták: standjuk környékének nyüzsgése vetekszik egy keleti bazáréval. A "díszvendégség" logója egy színes vonalakkal megrajzolt labirintus, amelynek közepén, ha sokáig nézzük a labirintust, kivehető Törökország angol neve: Turkey. Ez a logó díszíti a korlátlan számban elvihető lenzsákokat, sapkákat, s a különböző szakterületek legjobb kiadványait összefoglaló mini-katalógusokat.

A török irodalom mérföldkövei című kiadványból természetesen nem hiányzik a mai nap legismertebb török alkotója, a 2006-os irodalmi Nobel-díjas Orhan Pamuk, de rajta kívül, a 200 felsorolt és bemutatott alkotóból a magyar olvasó jó ha ötöt ismer - Názim Hikmetet, vagy Aziz Nesint talán.

Orhan Pamuk is új regénnyel, Az ártatlanság múzeumával van jelen Frankfurtban, amely a hetvenes évek tehetős isztambuli polgárságának portréja, s bepillantást enged Törökország nagy problémáiba, a "nemzet szellemi életébe" is. Pamuk megoldatlannak tartja a kurd problémát, az örményekkel szemben az első világháború idején elkövetett tömeggyilkosságról kimondott véleményével pedig nagy bajt zúdított magára: állítólag egész előkelő helyen szerepel az Ergenekon nevű ultranacionalista titkos szövetség halállistáján.

A törököktől nem messze, ugyanabban az épületben helyezkedik el 120 négyzetméteren a barátságos magyar stand. Bejáratokkal megszakított "falrészek" veszik körül a tagolt belső teret, a falakon a kortárs magyar irodalom jeleseinek portréi, Spirótól Jókai Annáig, s az egyik "házsarkon" egy hirdetőoszlopnak is jutott hely, amelyen a mai magyar irodalom Németországban legismertebb alakjainak, Kertésznek, Esterházynak, Nádasnak és Konrádnak a portréja forog.
Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója azonban az MTI-nek határozottan cáfolja, hogy csak ők képviselnék a magyar irodalmat Németországban. "Két tucatnyi íróval vagyunk jelen, 15-20 évvel ezelőtt még csak álom volt ez a szám. Akkor a csehek voltak ilyen helyzetben. Irodalmunkkal topon vagyunk Európában, s nem csak Németországban" - mondja az igazgató, s a siker egyik okának az igen jó fordítókat tartja.

A mai magyar irodalom felfedezésével párhuzamosan Németországban lejátszódott Márai, Kosztolányi, Szerb Antal reneszánsza is, most pedig - mint arról Károlyi Dóra, a Magyar Könyvalapítvány igazgatója tájékoztat - kiadják Szép Ernő Ádámcsutkáját, készülnek Závada-fordítások, s két nagy falat: Esterházy Péter Semmi művészetének és Nádas Péter Párhuzamos történeteinek német fordítása.