Külsőségek alapján inkább protokolláris eseményről van szó, mint komoly politikai tárgyalásról – legalábbis a rengeteg protokollkaja a folyosón, és egy gyanúsan vonósnégyesre emlékeztető formáció tagjai erre engednek következtetni. Keményebb csörtékkel kecsegtető üléseken még ásványvizet sem mindig látni.

A sajtó ezzel együtt nem sok fővel képviselteti magát, igaz, várni is kell a politikusokra. Lám, parlamenti illem: a zsurnalisztákat senki sem kínálja semmivel. Aztán csak kinyílnak az ajtók.

Németh Zsolt fideszes külügyér üdvözli a sajtó képviselőit: a hosszúra nyúlt tárgyalások eredményeiről láthatóan elégedetten beszél. A legfontosabbnak mindenképpen az tűnik, hogy megalakult a szórványban élők tanácsa. Kitér az utóbbi időben egyre gyakoribb szlovákiai kritikákra is – ezekkel nem szükséges foglalkozni, véli (és ebben egyetért vele Duray Miklós is).

Kocsi László szocialista alelnök szintén exkuzálja magát a késedelem miatt (mihez képest, persze – folyamatosan változott az időpont 12 és fél egy között, utóbbihoz képest szinte elenyésző a csúszás mértéke), és rövid helyzetértékelést tart: a szlovákiai fellépéssel kapcsolatban vannak ugyan viták, de Szerbiában például komoly eredményeket sikerült pont az éjszaka folyamán elérni. Azt viszont örömtelinek tartja, hogy a parlamenti pártok közt egyetértés van a KMKF megítélésében: hasznos és szükséges intézménynek tartják – és szorgalmazzák a párbeszédet a szlovák féllel.

Duray Miklós szintén szól a szlovákiai kritikákról (többek szerint a KMKF célja a határrevízió lenne), amiket természetesen elutasít, egyúttal felhívja a figyelmet a Fórum szervezeti formájára: ez elsősorban és jellemzően konzultációs testület. Fontosabb kérdés a szórvány magyarság képviselete – a hivatalos megfogalmazás szerint is létrejött a Fórum külügyi és Európa-ügyi albizottságán belül a szórvány munkacsoport. Ez azért fontos, mert a magyarság egyre jellemzőbben szórványban él – ennek is több fokozata különböztethető meg, a teljes szórványtól a nemzetiségi tömbig. A munkacsoport feladata olyan tervezetek kidolgozása lenne, amik segítik a szórványban élőket abban, hogy ne érezzék magukat elhagyatva – mondta. A szórványban élő kisebbségek ügye ráadásul nem is speciálisan magyar valami – pont a héten tárgyalt a pozsonyi parlament a szórványban élő szlovákokról. A munkacsoport tagjainak névsora még nem tekinthető véglegesnek, a felkéréseket már megtették, a végleges névsort a KMKF honlapján fogják közzétenni.



Egyetért vele a párt (a Magyar Koalíció Pártja, Szlovákia) alelnöke, Berényi József is, aki szerint nem szabad komolyan venni a fórummal kapcsolatos vádakat és felvetéseket – sőt, már korábban javasolta magyar-szlovák kormányközi bizottság létrehozását, a félreértéseket kerülendő – arról nem is beszélve, hogy a nemzetközi jog sem tud mit kezdeni a bizottsággal –, így revíziós élkezeléséit is nehéz lenne komolyan venni.

A Vajdaságból viszont tényleg jó hírek érkeznek: óriási szavazattöbbséggel fogadták el a Vajdasági Autonóm Tartomány stratégiai tervezetét, ez ma fordul meg Belgrádban. Ennek legfontosabb elemei közé tartozik az a megközelítés, amely szerint a Vajdaságban nincsenek egyenlők és egyenlőbbek; sőt, a kisebbség fogalmával sem operál a szöveg. Nemzeti közösségek vannak. És a magyar politikusok is egyezségre tudtak jutni – egységesen támogatták az elképzelést, ami ahhoz vezethet hosszabb távon, hogy nemzeti tanácsok születhetnek. Egyetért vele a másik vajdasági tárgyalófél is: egyetlen egyszerű alapelvet vet fel a tárgyalásokhoz (ami nem mellesleg végszónak is kiváló, ahogy azt Németh is elismeri): ami nem árt az anyaországnak, és a kisebbségnek használ, az a fontos – és ezzel tényleg nem lehet vitázni.

Szóba került persze a kormány által létrehozott szórványtanács ügye is – árulja el Németh újságírói kérdésre. Olyannyira szóba került, hogy meg is hívták az ezért felelős államtitkárt, aki azonban sajnálatos módon nem tudott jelen lenni az ülésen. Ekképp a „hivatalos” szórványtanács elképzeléseihez sem vitte közelebb a fórumot, de bíznak abban, hogy változik majd a helyzet. Próbálunk a sorok közt olvasni: sok irónia nem hallik, valószínű, hogy nem ok nélkül nem jött Gémesi államtitkár.

Durayt a piszkos anyagiakról kérdezik: miből kívánja finanszírozni az új tanács ügyeit, hisz valószínűleg a másikkal kell majd versengenie – ugyanazokért a forrásokért. A KMKF tisztviselői a helyi magyar közösségek támogatását élvezik, és szemben a kormány alakulatával inkább gyakorlati síkon aktív – jön a kissé kerülő útról érkezőnek tűnő válasz. Konkrétabb módon várhatóan a jövő év elején merül majd fel a kérdés – akkor lesz aktuális ezekkel foglalkozni. Mindenesetre nézeteltéréstől nem tart: nem szorulnak rá arra, hogy a Miniszterelnöki Hivatallal kelljen konfrontálódniuk pénzügyekben – mondja. Bíznak a Szülőföld alap pályázati lehetőségeiben.