A mókás nevű rendezvénycsarnok a Népstadion közelében viszonylag jól megközelíthető ösztönösen is: menni kell, amerre a többiek is. Vagy amerről a sok fiatal lány jön madzagfüles papírszatyorral (ilyenekbe lehet gyűjtögetni a szórólapokat). A Stadionok mellett épp egy kupé alakul kabrióvá, miközben hidrogénszín hajú tulajnője a rádióból bömbölő ijesztően tucattechno dalt igyekszik túlharsogni. Sajnos sikerrel, de rajta legalább érződik, hogy nem konkurenciája a börze látogatóinak – aki arra indulna, rossz irányba tart.

Az illetékesek amúgy készültek a börzére: komoly droszt vár a kapu előtt, ahol a fő szervező gazdasági lap (tudják, amelyiknek olyan vicces címlapjai szoktak lenni) kiadványát is ajánlgatják – odabent meg persze a könyveik is kaphatók egy külön standon. Másik stand meg a laphoz tartozó netes portfólió munkakeresőjéé. Akarva sem lehetne elfelejteni, ki szervezte az eseményt (oké, a dolog ingyenes – ha már kifizették, végül is hadd reklámozzák magukat).

Ennél csak az a macerásabb, hogy komolyabb adatbányászat is zajlik: belépés csak kitöltött regisztrációs lappal, nagyobb kérdőívvel, nyereményjáték, a kiadó könyveiért többek között – sajnos ezidáig nem tudok arról, hogy nyertem volna ilyesmit. Sebaj, időnként amúgy is kénytelen az ember új emilcímet gyártani.



Beljebb igazán érdemi meglepetésre nem kell számítani: standok mindenfelé. Számos álláskereső portál van itt, a legeredetibb az, amelyik használói között iPodot sorsolna – egetverő különbségek egyébiránt nem látszanak. Itt van a felsőoktatás néhány szereplője is: a Zsigmond Király, a Pannon Egyetem, és a viszonylag hamar távozó pécsiek is (messze van a város, gondolnám, a vonat miatt indulnak korábban).

Úgy tűnik, munkaadói fronton csekélyebb a kínálat: néhány nagyobb cég (mint a győri autógyár, akik egy pofás kupé és egy motorblokk megkapó kettősével csábítanának) mellett főleg közvetítők vannak. És a polgári titkosszolgálatok.

Igen, jól tetszett olvasni. A nemzetbiztonságiak. Két rokonszenves úr kapacitál a minimalista dizájnú standnál (pedig James Bond kütyüit kirakhatnák, élőben talán még a Roger Moore-korszak bigyói is vonzóak lehetnének). Néhány falragasz csábítana csak: tisztes bruttó, albérleti támogatás, ingyenbérlet jár Stirlitz kései utódainak – bár ha jobban megnézzük a másik lapot, kiderül, hogy Moneypenny vagy Q szerepére inkább keresnek kollégát, mint Bondéra. Ráadásul kiderül az is, hogy a fizikai feltétel a legfeljebb harmincas testtömegindex, így a megszületés előtt elvetem a gondolatot. Magyarázatként maradjunk annyiban, hogy ehhez esetemben Norbinak és Alexandrának közösen kéne nagyon megdolgoznia. Egy lényegesen karcsúbb lány azonban szemrebbenés nélkül vesz el egy ismertetőt. Az átlagos reakció egyébként érdeklődő mosoly, ennél azért nagyobb meglepetésre számítottam. Érdemi infókat azonban a szolgálati szabályzat miatt nem kaphatok a toborzótiszttől: azért kap egy névjegyet – a kötelező idétlen megjegyzésre, miszerint "de hát úgyis tudja az adataimat, ha kellenének" nem reagál. Valószínűleg nem most hallja először, s nem utoljára.



Nála csak a kék mobiltársaság alkalmazottja rosszabb választás: annyit sikerül megtudni tőle, hogy vannak állásajánlataik, és ezeket a helyeket általában be is szokták tölteni az érdeklődők. Minden egyéb kérdéssel a cég kommunikációs osztályához irányít. Remélem, nem a szokásos mobilmenüt kell értük végigpötyögni, inkább nem is próbálkozom.

Jobb a helyzet egy viszonylag friss, német gyökerű munkaerő-közvetítővel. Miután a kötelező köröket lefutjuk (keressem fel a honlapot, töltsem ki, jelezzem, hogy németországi munka érdekelne – nyilván hatalmas igény van magyar online újságírókra a válság idején...), kimondottan kedvesen reagál kérdéseimre.

A helyzet csak nem változik: igény továbbra is speciális ismeretekkel bíró mérnökökre lenne leginkább, míg az álláskeresők nagy része most is jogász, közgazdász vagy bölcsész – nem szerencsés választások. De olykor az igények is tudnak irreálisak lenni: tetszik ismerni a fiatal, tapasztalt pályakezdő, jó kommunikációs érzékkel bíró programozókkal kapcsolatos igényeket. Azért idővel a HR-esek kapcsolnak, ha csak nem jelentkezik senki – nyugtat meg a hölgy. De kellemesen meglepődött: több meghirdetett állást már betöltöttek a két nap alatt. Pedig még az is kiderül, hogy az oktatók elfelejtik az életre felkészíteni tanítványaikat, így a pályakezdők is hajmeresztő fizetési elvárásokkal tudják sokkolni az állásközvetítőket.

Gyorstalpaló pótképzés azért van az érdeklődőknek: folyamatos előadások egy kisebb színpadon – épp az állásinterjúk kihívásaira készít fel egy törékeny hölgy, meghökkentően dominás csizmában (bár a mezőnyt elnézve idén ez a divat, merészebbek ostorral is kombinálhatják). Az érdeklődés kimondottan nagy – ahogy a Mensa játszósarkában is, ahol ördöglakatokkal és idegesítő térbeli idomokkal lehet megküzdeni. A grafológusnál pedig már minden időpont betelt – hiába, az ifjak egyre tudatosabbak.

Csak ez a fránya válság ne kavarna be az esélyeiknek.