Akiről a világ leghíresebb díját elnevezték

Édesapjának fantaszta vállalkozásai sorra megbuktak, végül családjával adósságai elől Oroszországba menekült. Itt kikísérletezett aknái a krími háborúban "sikerrel" vizsgáztak, de a konjunktúra elmúltával ismét tönkrement és visszaköltözött Svédországba. Alfred a jólét évei alatt kiváló neveltetést kapott, egyebek között kiválóan megtanult a svéd és az orosz mellett franciául, angolul és németül. Külföldi tanulmányútján keltette fel figyelmét a nemrég felfedezett, rendkívül robbanásveszélyes nitroglicerin, s fejébe vette, hogy használható formát ad neki. Laboratóriuma azonban 1863-ban a levegőbe repült, s a romok alatt holtan maradt egyik öccse is. Nobel, aki ettől kezdve csak egy hajón, egyedül dolgozhatott, végül 1867-ben szabadalmaztatta a dinamitot, a nitroglicerin és a kovasav biztonságos, könnyen kezelhető vegyületét. Nemsokára feltalált egy gyújtózsinórral működő, biztonságos detonátort is, majd a robbanógumit és a füst nélküli lőport, halálakor már 335 szabadalom fölött rendelkezett.

Találmányai napról napra, sőt óráról órára gazdagították, már korának egyik leggazdagabb embere volt, amikor elsietett nekrológja számvetésre késztette önmagával. Amikor 1888-ban meghalt egyik testvére, a lapok őt búcsúztatták, s nem épp a leghízelgőbb szavakkal. Keselyűnek nevezték, aki a halálon gazdagodott meg és olyannak, aki nélkül a világ csak jobb lehet. Nobel ezután jutott arra az elhatározásra, hogy vagyonát a világbéke és a tudomány haladására fordítja: az eredmény a mára Nobel-díj néven ismert kitüntetés lett. Az emlékérmeket és a velük járó összeget minden évben Nobel halálának évfordulóján, december 10-én adják át Stockholmban (illetve a Nobel-békedíj esetén Oslóban) azoknak, akik az orvostudomány, a fizika, a kémia, az irodalom terén kimagasló teljesítményt nyújtanak, illetve a legtöbbet teszik a béke ügyéért. 1969 óta a közgazdaságtudomány legjelesebbjeit is díjazzák. (A matematika a minden alapot nélkülöző városi legenda szerint azért maradt ki a sorból, mert az alapító menyasszonya egy matematikussal szökött meg.) Nobel 63 éves korában, 1896. december 10-én éjjel két órakor halt meg San Remó-i villájában.

A feltaláló és díjalapító rendszeres iskolázottsággal nem, de kiváló gyakorlati érzékkel és alapos műveltséggel nagyon is rendelkezett. Különös egyéniség, magányos, visszahúzódó természet volt: soha nem alapított családot, egyetlen érzelmi kapcsolata egy virágáruslányhoz fűzte. Naivitása sötét pesszimizmussal párosult, például félelme miatt, hogy élve fogják eltemetni, a díjat alapító végrendeletében azt is meghagyta, hogy orvosok állapítsák meg a vég beálltát. A kitüntetések hidegen hagyták, a társasági élet szabályait rendszeresen áthágta. "Európa leggazdagabb csavargója" állandóan úton volt, s minden gyárában laboratórium állt rendelkezésére. Politikai nézeteit tekintve nem volt sem radikális, sem békeharcos, vagyonát mégis a béke ügyét szolgálókra hagyta.