Egy-egy ilyen mozgalom során a vásárlók magukénak érzik a gyümölcsöst, óvják, védelmezik. Megtanulják szeretni a környezetet. A termelők tisztában vannak azzal, hogy sok fogyasztót a benzinköltség tartja vissza, de úgy gondolják, hogy maga az élmény mindenért kárpótolni tudja őket. Hiszen a különböző multinacionális üzletek, ahol vásárolni szoktak, gyakran messzebb vannak, mint Makó Jeruzsálemtől - ha ironikusan akarunk fogalmazni.

Kedvezőbb ár, szebb áruk

A legelső Szedd Magad Mozgalom még a 80-as évek elején indult. Ez az a program, ahol mindenki jól jár: a termelő, mert így nem marad rajta az áru, és a vásárló, mert olcsón juthat a maga szedte áruhoz - közölte a Hírextrával Szeremley Béla, a HANGYA (Magyar Termelői Értékesítő és Szolgáltató Szervezetek/ Szövetkezetek) elnökétől. A mozgalom egész évben várja az érdeklődőket, legyen szó akár sárgabarackról, őszibarackról, szilváról, almáról vagy bármely más idénygyümölcsről.

A társulási szabályzatok is lehetőséget adnak arra, hogy a termelők a termékeiknek egy meghatározott hányadát, vagy akár az egészet ilyen rendszer keretében értékesítsék. Valójában a társulási szabályzatot közös értékesítésre hozták létre, de amikor pang a piac, akkor ezeket lehetővé teszik ezt a programot. A Mozgalom célja, hogy a fogyasztók kedvezőbb áron, szebb árukhoz jussanak hozzá, hiszen nem ritka, hogy a különböző áruházláncok 2-3 szoros árrést tesznek az olcsón felvásárolt termelői gyümölcsökre, zöldségekre. Szeremley Béla szerint a mozgalom népszerű és sikeres, különösen a nagyobb városokhoz közeli ültetvényekben, így például Gyöngyös mellett rendszeresen rendeznek ilyen mozgalmat. Nem ritka, amikor nagycsaládosok kilószámra megveszik az adott gyümölcsöt, hogy egész hónapra feltöltsék árukészletüket, nem beszélve arról, hogy mindezt harmad áron tehetik a garantáltan jó minőségű magyar termékekből, a multi - üzletláncok agyonreklámozott, gyakran silány áru kínálatához képest.

Ugyanakkor elismeri, hogy lehetne akár még ennél is népszerűbb, ehhez azonban a média vagy az állam támogatása kellene. Ha többet reklámoznák a különböző médiumokban (tévé, újság, internet), biztos, hogy nagyobb hatást tudnának elérni.

Szakács Béla termelői pályafutása 2000-ben kezdődött, amikor 35 hektár almát ültetett. Szeremley Bélához hasonlóan ő is úgy gondolja, hogy a Szedd Magad Mozgalom nincs eléggé hirdetve. Az emberek nagyon elkényelmesedtek, és inkább elmennek a bevásárlóközpontba és megveszik a drágább, silányabb árut, minthogy 10 kilométerre arrébb menjenek, és beszerezzék az érett magyar gyümölcsöt.

A gazdálkodók maguk is arra törekszenek, hogy olyan ültetvénytelepítést folytassanak, ami folyamatosan érik. Azaz, például egymás mellé többérésű őszibarackot ültetnek, melyeket el tudják határolni egymástól, és akkor a fogyasztók is el tudják dönteni, hogy most érett gyümölcsöt szeretnének, még érettebbet vagy befőzésre alkalmasat.

Szeremley Béla szerint a különböző nagyáruházakat nem érdekli ez a mozgalom, nem félnek attól, hogy megcsappan az érdeklődők száma, hiszen az emberek java része továbbra is rákényszerül, hogy ott vásároljon. Igaz, minőség már nincs ezekben a nagyáruházakban. Sokszor úgy teszik ki a vásárlók elé a gyümölcsöket, mintha a disznóknak szánnák, ömlesztve - ez pedig nem méltó a XXI. Századi kereskedelemhez. Tőlünk nyugatra ilyen nem fordulhatna elő.

Az Unió a hibás?

A termelők válságos helyzete szorosan összefügg az Európai Unióhoz való csatlakozással – véli Szeremley Béla. Különböző változások történtek: megvették a piacokat, valamint gyakorlatilag a termelőt elszakították a termékpályáktól. A termelőnek nincs elegendő hűtőháza, nincs elegendő kiskereskedelmi kapcsolata, a multik sok esetben elzárják a magyar termelőt a piacra jutás lehetőségétől.

A termelőknek számtalan nehézséggel kell szembenézniük, ami elsősorban anyagi költséget jelent. Az ültetvény ápolása: évenkénti 10-20 százalékkal dráguló műtrágya, növényvédő szer, gépi munka, energiaköltségek. Tehát sokkal több, drágább a növénybe, gyümölcsbe ültetett költség, mint maga a haszon. A multinacionális cégek korlátlanul megszabják az árakat, vagy ha a magyar termelő nem hajlandó nekik beszállítani azokkal a fizetési feltételekkel, netán számla nélkül, amit elvárnak, akkor olyan árudömpingeket csinálnak, amiket a dinnyénél már megtapasztalhattunk. Ezután a termelő tönkremegy, az árukat több száz, vagy ezer kilométerről behozzák, amiket nem tudunk ellenőrizni: mivel-, hogyan kezelték.

Az Európai Unió általi rendszeres vizsgálati kötelezettség már nincs, és így az a vásárló, aki import áruval foglalkozik ezekben a multinacionális cégekben, kockáztatja, hogy rossz minőségű, veszélyes hatóanyagot tartalmazó áruféleséggel táplálkozik. A probléma az, hogy a magyar áru kiváló minősége nincs elismerve a hazai fogyasztó által, hiszen keveset tud róla. Így vélekedik erről Szakács Béla is, aki szerint sem az Európai Unió sem a Magyar Állam nem védi igazán a termelőit, és az Unión belül megtermelt árunak nincs becsülete, nincs tisztessége. Szeremley Béla szerint a fejlett EU tagországokban a Mezőgazdasági Tárcától kezdve a Munkaügyi Tárcáig mindenki intenzíven védi a hazai árut, de ez, mint mondja, Magyarországon gyakran csak szavakban nyilvánul meg. Mint mindenhez, ehhez is együttes összefogás kellene. A "műanyag", agyon viaszozott almák helyet, válasszuk a friss, érett hazai gyümölcsöt. Mert a miénk.