Október 23-a reggelén nagyobb embercsoportosulások csak a különböző vonat és buszpályaudvarokon alakultak ki. Aki csak tudott utazni a mai nap, az igyekezett minél korábban elhagyni a fővárost, aki viszont itt maradt, annak számtalan program áll a rendelkezésére, hogy minél kellemesebben tölthesse az ünnepet. Reggeli zászlófelvonástól kezdve, az emlékmű-koszorúzáson át, egészen a tüntetésekig bárki megtalálhatja a kedvére valót.

Kordonok közt az élet

A kordonnal és rendőrökkel körbevont Kossuth tér nem mutatott túlzottan ünnepi hangulatot, és ennek nem csak az enyhén zord időjárás volt az oka, hanem az ünneplő tömegek szisztematikus hiánya is. Bár ezen nincs mit csodálkozni, hiszen emberfia nem fért volna az állami ünnepség közelébe, ugyanis a legbelsőbb kordon is a tér másik oldalán (dobó távon kívül) volt elhelyezve. És hát onnan nagyjából semmit sem lehet látni. Az ünnepélyes zászlófelvonás tehát kizárólag a közjogi méltóságoknak és a meghívott külföldi delegáltaknak volt megtartva. Katonák be, zászló fel, katonák ki, ennyi.

A kordonon túl viszont már összegyülekezett néhány lelkes “megemlékező”, akik számát többszöri próbálkozás után sem lehetett több, mint harmincra becsülni. Nem is voltak igazán hangosak, néhányszor sikerült közölniük, hogy “elkúrtad”, de ennél több leleményesség nem volt tapasztalható a részükről.

Akik viszont mindig meglepetést tudnak okozni, azok bizony a rend őrei. Ma sem volt ez másként, amikor is minden bekurjongatónál rögvest ott termett néhány rendőr, hogy ellenőrizze az adatait. Három embert sikeresen el is vezettek a helyszínről, így az amúgy is lagymatag demonstráció ideiglenes unalomba fulladt. Még úgy is, hogy a “tömeg” eközben negyven fősre duzzadt.

Az egyetlen valódi izgalmat csak egy távvezérelt kamera jelentett, amely többször, centikkel a sajtósok feje felett suhant el.

Koszorúk (dráma, első felvonás)

A megemlékezők a Kossuth térről átvonultak a Vértanúk terére, hogy a mindig elfordított fejű Nagy Imre-szobrot jó alaposan megkoszorúzzák, ez sikerült is nekik, talán ez sem okozott különösebb meglepetést senki számára.

Itt a Báthory utca sarkára gyűltek a már reggel tüntetni vágyók, akiknél transzparensek is voltak, melyek kapcsán kialakult az első feszültséggyanús helyzet. Ugyanis a transzparens (mint kiderült) már demonstrációnak számít, és ez pedig nem volt bejelentve. Később még igazoltattak a szervek egy idősebb férfit bekiabálás megalapozott gyanúja miatt. Az ordibálást ugyanis komoly erőkkel fojtották el a rendőrök, és igazán csak egyszer sikerült egy egészségeset Gyurcsányozni, viszont azt szépen, kórusban, pont ahogy ilyenkor illendő.

Mindenesetre érződött, hogy korán van még a valódi összecsapáshoz, az ifjabb “megemlékezők” is még javában alszanak. Még csak kóstolgatták egymást a felek, a rendőröknek sem volt túl nagy kedve a fellépéshez. Estefelé már más lesz a hangulat a környéken, akkor kezdődik majd a valódi “népünnepély”.

Koszorúk (dráma, második felvonás)

A teljesen kiürült Hősök Terén egy riporter próbált valakit ‘56-ról megkérdezni, de a szobrok nem nyilatkoztak neki, velünk is pechje volt, így aztán a környéken zajló futóverseny felé vette az irányt.

Az ünnepség résztvevői pedig szépen átcuccoltak az 56-osok terére, ahol a katonák újból előadták a történelmi zászlók bevonulása című műsorukat. De még mielőtt a jelenlevő külföldi diplomaták belesüppedtek volna az elkeseredésbe, zenés-táncos performansz kezdődött szürkekabátos emberek közreműködésével. Szerencsére azonban nem volt eltúlozva időben ez a művészeti esemény.

Mindeközben a Dózsa György út túloldalán az ilyenkor már-már elengedhetetlen harminc fős “tömeg” is összegyülekezett. Ezúttal egy darab történelmi zászlóval is felszerelkezve, bár ez nem rendített meg senkit igazán. Ennél több nem is történt a délelőtt folyamán.