Összefogás a várért

Tomatás Tímea, a baráti kör elnöke az MTI-nek azt mondta: két évvel ezelőtt határozta el egy - az ország különböző részein lakó - várbarátokból álló társaság, hogy összefog az évszázadokig elhagyatottan álló Szádvár megmentésének érdekében, és azért, hogy segítsen az ország egyik legszebb kulturális örökségének megmentésében.

A Szádvárért Baráti Kör csatlakozott a Felső-magyarországi Várak Egyesületéhez, illetve különböző fórumokon népszerűsítette Szádvár ügyét, hogy anyagi és személyi erőforrás toborzásával segítsen a vár folyamatosan romló állapotának megállításán - ismertette az elnök.
Mint mondta, a tényleges munka 2006 októberétől kezdődött az illetékes hatóságok jóváhagyásával. Az Aggteleki Nemzeti Park (ANP) munkatársai különösen nagy segítséget nyújtottak és nyújtanak a munkához. A Baráti Kör tagjai, illetve a szervezet által kiadott felhívás alapján jelentkező érdeklődők, a kezdeményezést felkaroló Szögliget község lakosai, az ANP munkatársai, valamint a régészek a még mindig több emelet magasan álló falak közvetlen környezetéből eltávolították a bozótot, a vár belső területén pedig kiritkították a fákat és levágták az aljnövényzetet. Ezeket a munkálatokat azonban évente kétszer szükséges megismételni, ezért hirdették meg ezt az akciót is - tette hozzá.

Tomatás Tímea beszámolt arról, hogy tavaly ősszel a vár geodéziai felmérése és veszélyelhárítási terveztetése is elkészült, amely a Nemzeti Kulturális Alapból, illetve az egyesületet támogató szakemberek önkéntes munkája révén valósult meg. Idén szeptemberre elkészült a Lisztes-bástya állagvédelme, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, az ANP és a Szádvárért Baráti Kör összefogásával. A vár állagvédelmére fordítható anyagi erőforrások megteremtésére az egyesület pályázatokon vesz részt.

Emlékeztetett arra, hogy Szádvár megépítésének időpontja nem ismeretes, első említése V. István 1268-ban kelt okleveléből származik. Története során több birtokosa is volt, a legjelentősebb szerepet a Bebek család játszotta a vár életében. A mohácsi csata után a tulajdonosok jelentős építkezéseket végeztek a várban. Az erődítmény ekkor főbb vonalaiban elnyerte végleges formáját, egyebek mellett ekkor épültek a rondellák, és ritka megoldásként az északi oldalon létesített kötélpályás teherfelvonó, amelyet "csigának" neveztek.

Szádvár legsúlyosabb ostromát 1567 januárjában élte át, amikor Schwendi Lázár felső-magyarországi főkapitány hadai a várat körülzárva négynapi ágyúzással az északi fal egy szakaszát megbontották, emiatt Bebek György hősiesen védekező felesége, Patócsy Zsófia - szabad elvonulás fejében - a várat föladni kényszerült. A XVII. században egymást váltották a vártulajdonosok. Szádvár "elrontásáról" 1686-ban döntöttek Bécsben, jelenleg pedig - az egyik legnagyobb alapterületű magyarországi várként - romokban áll.