10 éve halt meg Tolnay Klári

1914. július 17-én Tolnay Rózsiként született, a Klári nevet csak 1934-ben, a Meseautó bemutatója után vette fel. A Nógrád megyei Mohorán nevelkedett, az olvasás és a zene szeretetét a családból hozta, édesanyja tanította zenére, éneklésre, s családi kamarazenét játszottak a mohorai kúriában.

A színházi világba a család rokona, Bókay János író vezette be, kisebb filmszerepek után az első sikert az 1934-es Meseautó hozta meg számára. Ekkor szerződtette a Vígszínházba Jób Dániel, aki azt is előírta neki, hogy minden nap figyelje a nagyokat: Somlai Artúrt, Csortos Gyulát, Gombaszögi Ellát, Rajnay Gábort. 1938-ban Deval vígjátéka, a Francia szobalány tette népszerűvé, sorra jöttek az egyre nagyobb és egyre jobb szerepek, s a közönség szívébe a "Katyi-dalokkal" is belopta magát. 1934-től közel száz filmben és tévéjátékban játszott, emlékezetes a Meseautó, a Déryné, a Rokonok, a Pacsirta és a Legato.

1936-ban feleségül ment Ráthonyi Ákos filmrendezőhöz, 1940-ben megszületett Zsuzsa lányuk. Ráthonyi a háború után kivándorolt, s lányuk 1956-ban utána ment Londonba. Tolnayt romantikus barátság, afféle mester és tanítványa szerelem fűzte Márai Sándorhoz, az író 1945-ben hozzá írt Tíz vers (alcíme szerint Ismeretlen kínai költő Kr. u. a XX. századból) szerelmes versgyűjteményét a színésznő csak Márai halála után hozta nyilvánosságra. 1946-ban a Művész Színházban ismerkedett meg Darvas Ivánnal, a legendás szerelemből házasság lett, amely 1958-ig tartott.

1950-től haláláig a Madách Színházban játszott, itt kapta meg a világirodalom legnagyobb szerepeit, s itt aratta legnagyobb sikereit. Kiemelkedő alakítást nyújtott a Rómeo és Júliában, Ibsen Nórájának címszerepében, a Három nővér Irinájaként és a Sirály Arkagyinájaként, a Macskajáték Gizájaként és Blanche-ként a Vágy villamosában, majd mindezeket követte az Aranytó, s végül a Nagymama című darab főszerepe.

Élete utolsó évtizedében színészi pályájának újabb csúcsát élte: 1990 és 1998 között volt olyan esztendő, amikor öt színmű főszerepében láthatta a közönség. Igazi jutalomjátékként 1993-ban Mensáros Lászlóval eljátszották Arbuzov Kései találkozásának öreg szerelmespárját. 1998 őszén a Nemzeti Színházban Szabó Magda Régimódi történetében egy kedves apácafőnök megformálására készült, amikor október 27-én álmában érte a halál.

A legjobb partnerekkel és rendezőkkel dolgozott és mindvégig az a természetes, jó humorú, kedves jelenség maradt, amilyennek felfedezték. Különös tehetsége volt ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsen a közönséggel. 1951-ben és 1952-ben Kossuth-díjat kapott, 1950-ben Érdemes Művész, 1954-ben Kiváló Művész lett. 2000-ben Mohorán emlékházat avattak a tiszteletére, 2002-ben kápolnát szenteltek az emlékére, születésének 90. évfordulóján felavatták szobrát is.