A New Orleans nyerte az NFL londoni derbijét

Vasárnap reggelre tojáslabda-lázban égett London és egész Anglia. Igaz, az angol médiumokban ekkor még nem az NFL európai mérkőzése, hanem az ország rögbi-válogatottjának előző napi nyögvenyelős 32-22-es győzelme kapott kiemelt helyet. Az angolok a 13 fős változat ausztráliai világbajnokságának nyitómeccsén léptek pályára és izzadtak meg alaposan Pápua Új-Guinea ellen. A rajongókat és a szakértőket pedig az foglalkoztatta, hogy mi lesz a jövő héten a bombaerős házigazdák ellen.

Ehhez képest vasárnapra az addig szinte láthatatlan amerikaifutball-rajongók megszállták az angol fővárost. Az MTI tudósítója az első nagyobb, New Orleans Saints mezt és sapkát viselő csoportba egy utcai esernyőárusnál futott bele az Oxford Streeten, mert Londonban - szinte már közhelyes módon - vasárnap eleredt az eső.

Az égi áldás - ami a meccs kezdetére szerencsére véget ért - egyáltalán nem zavarta a belvárosban mászkáló szurkolókat, akik vigyorogva áztak bőrig. A többséget kárpótolta érte a tudat, hogy élőben nézheti meg a meccset. Annak ellenére, hogy sokan szemmel láthatóan nem is a két, pályára lépő csapatnak szurkoltak, ugyanis az összes NFL-együttes "képviseltette magát", legalábbis a rajongókon viselt mezek alapján.

A hangulat a legendás Wembley Stadionnál - amelynek gyepét erre a napra tíz yardonként csíkokkal osztották fel és még kapuit is kicserélték az amerikaifutballban megszokottra - már délben szó szerint karneváli hangulat uralkodott. A bőven ömlő csapadék ellenére mindenütt fel-alá hullámzott a vidám embertömeg. A szurkolók vásárolták a meccsre kiadott sálakat, sapkákat, ették a kolbászt és a sült krumplit, itták a sört és szemmel láthatóan egy nagy boldog családot alkottak.

Első látásra hihetetlennek tűnik, amikor egy Green Bay- és egy Minnesota- esetleg egy Washington- és egy Dallas- mezes figura sétál és beszélget békés egyetértésben. Magyar viszonyokra fordítva, mintha Fradi és az Újpest szurkolói trécselnének együtt a meccs előtt. A tömeg jelentős része európai volt, ezzel együtt ez a nap a tengerentúliakról szólt.

Az egynapos amerikai uralmat mi sem jelzi jobban, mint hogy a Wembley ajándékboltjában a hátsó terembe szorult Steven Gerrard és Wayne Rooney meze, mert az előtérben a New Orleans és a San Diego relikviái várták a bejáratnál a vásárlókat.

Hogy a hangulat még jobb legyen, a nézőknek külön szurkolói (tailgate) partit is rendeztek a stadion mellett egy lezárt területen, ahol a zuhogó esőben is zengett a zene.

A meccs előtt az igazi szenzációt mégis a "hazaiak" Saintsations névre hallgató táncoslányai jelentették, akik az eső és a hideg ellenére fellépő ruhájukban, falatnyi nadrágban és felsőben jelentek meg a rajongók között. Egybehangzó vélemény szerint ennivalóak voltak. Aztán ebben a fogvacogtatóan vékony szerelésben szurkolták végig a meccset, pedig a lelátón még dzsekiben is hideg volt.

A stadion kapui egyébként helyi idő szerint délután háromkor nyíltak meg, hogy a nézők már élőben nézhessék végig kedvenceik melegítését, majd ünnepélyes bevonulását. Korábbi barátságos hangulat ide vagy oda, a hivatalosan vendégnek számító csapat, vagyis Chargers akkora füttyöt kapott, hogy az érzékenyebb idegzetűek attól tarthattak, leszakad a tető.

A játékosok a meccs előtt folyamatosan arról nyilatkoztak, hogy a londoni meccs nem egy barátságos show, hanem kőkemény küzdelem, hiszen ugyanúgy számít az eredménye, mint az alapszakasz összes többi meccséé. Ehhez képest a második negyed úgy nézett ki, mintha egy bemutatómérkőzést tartanának. Az első után két mezőnygólt nyomán 3-3 volt az eredmény, a másodikban viszont 34 pontot hozott össze a két csapat.

A New Orleans irányítója, Drew Brees, aki éppen a Chargers-ből érkezett a jazz városába a második negyedben adott két touchdown- passzt, amihez a csapata még futott is egyet, és hiába kapaszkodott az ebben a játékrészben szintén két touchdown-t jegyző Philip Rivers vezérelte San Diego, az alakulatok 23-17-el vonultak pihenőre a félidőben.

A második félidőt a Szentek ott kezdték, ahol az előzőt abbahagyták, Drew Brees megdobta harmadik pontot érő átadását is, amire az ellenfél összesen egy mezőnygóllal tudott válaszolni, így az utolsó negyednek 30-20-al futhattak neki a csapatok.

A Saints továbbra sem volt hajlandó megtenni azt a szívességet, hogy leálljon, a negyedik negyed elején a San Diego védelme még szabálytalanul megakadályozta, hogy Brees megszerezze negyedik touchdownját, de a "hazaiak" egy bevetődéssel és az azt követő büntetővel újabb hét pontot írtak a saját javukra.

Ennek ellenére próbálkoztak a San Diegó-iak, egy mezőnygól után önmaguknak rúgták vissza a labdát és ebből a támadássorozatból hét pontot hoztak össze Vincent Jackson szenzációs vetődéses elkapásával és az ez után berúgott büntetővel.

Elolvadni látszott a New Orleans előnye, de a kaliforniaiak az utolsó támadásuk során egy perccel a meccs vége előtt eladták a labdát, amely Jonathan Vilma kezében landolt, hogy a végén a Szentek 37-32-es sikerrel vonulhassanak le a pályáról. A stadionból kifelé menet a győztes csapat szurkolói közül egyre többen emlegették a tavalyi wembley-i meccset. Akkor a New York Giants győzte le a Miami Dolphinst Londonban, ezt követően pedig meg sem állt a Superbowlig, a döntőben a jóval esélyesebbnek tartott New England Patriots felett diadalmaskodva.