Hadmozdulatok

2005 januárjában Juscsenko lett az elnök - államfő -, aki egy hónappal később Timosenkót - kormányfő - bízta meg a kormányalapítással. Ezt követően Juscsenko menesztette a szerinte kapkodó miniszterelnököt, majd a 2006-os választásokban a két emblematikus vezér meg nem egyezése miatt a fő ellenfél, Janukovics került hatalomra. 2007 áprilisában az elnök új választásokat írt ki, mivel a vádak szerint Janukovics elkezdte felvásárolni az ellenzéki képviselőket, és ennek folytán újra összeálltak. A 2007-es választásokon kompromisszum alakult ki és Timosenko ismét kormányfő lett. 2008-ban újabb összezördülések történtek, majd a Juscsenko mellet álló Mi Ukrajnánk párttömörülés kilépett a koalícióból (majd csatlakozott Timosenkohoz), így ismét előrehozott választásokat hozva, ezúttal már hármas versenyben. Az egyetlen közös cél, a veszélybe került, de abból már kilábalt 2012-es foci EB ügye maradt.

In medias politika

Kijev népe azonban nem fordít annyi figyelmet az ügyletnek, mint amennyit illene. A narancsos forradalom óta megszokták a politikai hadakozásokat, a botrányokat és az előrehozott választásokat. Már szinte gépiesen helyezik bele az urnákba az apró lapocskákat, miközben magukban azt gondolják, hogy „úgyis mindegyik korrupt”. Erre némi okuk is van, hisz hiába történt az elmúlt négy évben odafenn bármi, a helyzet ugyanaz volt: a gazdaság dübörgött, a jólét emelkedett, a toronyházak gombamód teremtek, már csak a foci EB hiányzott.

Pedig most azért komolyabb események is kilátásba vannak. Bár az EU csatlakozást tárt karokkal fogadták, de a NATO ügyét a lakosság 80%-a ellenzi, ami már odafent is kétharmados többséget jelent. A gazdasági válság miatt megborulhat az eddigi emelkedés, ráadásul az infláció is lóugrásokkal halad előre. Ha ehhez hozzávesszük a Krím-félsziget Abházia-szerű helyzetét, akkor könnyen rájöhetünk, hogy itt most jóval több forog kockán, mint a politikai hatalom megszerzése.

Miután a koalíció szétvált és Juscsenko támogatottsága drasztikusan esni kezdett, elnöki hatalmával élve előrehozott választásokat íratott ki (amit most egy héttel el is tolt december 14-ére). Timosenko felszólította az országgyűlést, hogy feloszlatásuk ellenére (október 8) folytassák munkájukat, mivel csak így lehet kezelni érdemben a fennálló válságot. Látva az egyre romló helyzetet, Juscsenko aláírt egy rendeletet, hogy a parlament néhány napra ismét összeülhessen, és szavazhasson a költségvetés módosításáról, valamint a válságkezelő intézkedésekről. De kijelentette, hogy a válság következményeinek kezelése az ukrán Nemzetbiztonsági Tanács feladata.

A gazdasági helyzet egyébként sem túl biztató. Az ország közel kétmilliárd dollárnyi összeget ölt a közelmúltban bankrendszerébe, annak ellenére, hogy már szeptemberben is támogatta őket egy milliárdnyival. Ezt valutatartalékaiból teremtette elő, aminek folytán az ukrán nemzeti pénz 14 éves árfolyami mélységi rekordot ért el az amerikai valutával szemben és megugrott az infláció. Ukrajna az IMF segítségét kéri, aki szerint „minden lehetséges forgatókönyvet meg kell vizsgálni”, de hajlandó segíteni. Az ország adóssága október 1-jére a 100 milliárd dollárt is elérte, és az ukrán ipar a teljes leállás, a pénzügyi szféra pedig a tömeges csőd küszöbére érkezett – nyilatkozta Petro Szimonenko, az ukrán kommunista párt vezetője.

Epilóg?

Mivel az ország két része közt kezd egyre erősebb szakadék kialakulni - és mivel három jelölt közül Janukovics elfoglalta az oroszbarát Juscsenko pedig az anti-orosz széket - Timosenko úgy néz ki bevállalta a „mindkettőt, de egyiket sem” politikáját, amivel tán az árkot is csökkentheti. Az ehhez kapcsolódó nagykoalíciós ötletét mindkét fél azonnal elvetette, azonban ez lehetővé tette, hogy Timosenko a békéltető és kiegyező szerepében tetszelegjen.

A nyugati részeken Juscsenko elől egyre jobban elhúzó, így biztos alapra támaszkodó kormányfő nemrégen megmentette országát – és gázbirodalmát - attól, hogy Oroszország piaci áron adja az energiaforrást Ukrajnának, ami földbe döngölte volna Kijevet. (Valamint Juscsenko és Putyin közt létrejött januári megállapodást is újra akarja tárgyalni). Természetesen ennek ára lesz, de ha figyelembe vesszük azt is, hogy Timosenko nem ítélte el egyértelműen Oroszországot Grúzia lerohanásáért, akkor némi orosz közeledésről beszélhetünk - már a miniszterelnök asszony személye felöl. Az elemzők továbbra is kizárják Timosenko és Janukovics komolyabb szövetségét, ahogy a narancsos szövetség újjáéledését is elvetik.

Az orosz félhez kapcsolódóan újra felvetődött Grúzia, pontosabban a neki szállított fegyverek ügye. Ukrajna Európa második legnagyobb fegyver előállítója az oroszok után, katonasága is kiemelkedően magas és fejlett. A szabad piacokat figyelembe véve megteheti, hogy annak ad el, annyi fegyvert, amennyit akar, elvégre így jut profithoz. Az orosz fél mégis sérelmezi azt a kiemelkedően magas arányt, amellyel Grúziát Ukrajna kitüntette (Ukrajna 2007-től Grúzia elsőszámú fegyverszállítója). T-72-es harckocsik tömkelege, rakétakomplexumok, kiképzés, grúz fegyvergyárak modernizációja – ezek mind szerepeltek Grúzia Ukrajnából hozandó bevásárlási listáján. Különösen Juscsenko 2004-es beiktatása után gyorsultak fel a dolgok, ezért is vádolják az oroszok azzal Ukrajnát, hogy ők fegyverezték fel ellenük Grúziát.

Ehhez kapcsolódik az is, hogy Ukrajna látszólag nem támogatja az orosz flotta Szevasztopoli maradását a 2017-i szerződés lejárása után, ami kifejezetten érzékenyen érinti az orosz hadvezetést. Ráadásul Ukrajna hadihajók vásárlását tervezi az Egyesült Államoktól, akinek egyik vágyálmuk teljesülne, ha Ukrajna csatlakozna a NATO-hoz (a többi NATO-ország véleménye erről erősen megosztott). Talán ehhez is köthető, hogy Oroszország egyik legnagyobb hadgyakorlata - a szovjetunió felbomlása óta - mely Stabilitás 2008 néven fut, épp most indult be. Eme modernizációra épülő és elrettentésnek, valamint az amerikai radarok válaszának tekinthető lépés egyben egy üzenet Kijevnek: van itt más is a gázon kívül.

Bármi is történjen, a tánc folytatódik negyvenhatmilliós fellépőszámmal, amelynek végeredménye jóval több ember életét befolyásolhatja. A nemes, kitüntetett közönség természetesen próbálja beszólásokkal és dicséretekkel, ajándékokkal és bökdöséssel befolyásolni a produkció eredményét, de az igazi döntés mégis odabenn, a határokon belül dől majd el.