Ha franciákról van szó, és hatalmas méretű műalkotásról, mely általában nőnemű, és az égre tör, akkor először mindenkinek Gustave Eiffel neve ugrik be, és a Párizs jelképének számító (az úriember családi nevét viselő) torony. Azt már talán kicsit kevesebben tudják, hogy a francia fővárosban van nem is egy Szabadság-szobor, bár lényegesen kisebbek. Ráadásul a” hölgyek” (a torony és a New York-i szobor) valójában testvérek, pontosabban rokonnak tekinthetőek, hiszen a gall mérnök nélkül egyikük sem létezne.

Az Eiffel toronynak nem ma van a hivatalosnak számító születésnapja, ezért történetét félretéve koncentráljunk a klasszikus nőalakra! A szobrot az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozatának százéves évfordulójára szánták. Ennek kicsit ellentmond az a tény, hogy csak 1884-ben készült el, és ’85 nyarán érkezett meg „kiállítási helyére”. Habár így a 110 éves évfordulón már fel is avathatták. Úgy látszik, hogy a XIX. században még nem vették annyira komolyan a határidőket.



A Párizsban fellelhető Szabadság-szobrok közül a Luxembourg-kerti az idősebb (1870), modellje pedig negyven évvel régebbi: nézzétek meg Eugène Delacroix 1830-as festményének, „A Szabadság vezeti a népet”-nek a főalakját és annak testtartását! A műalkotást elkövető szobrász egyébként Frédéric Auguste Bartholdi volt, aki tervezett egy hatalmas méretű világítótornyot (nagyon a Szabadság-szoborhoz hasonló koncepcióval) még 1867-ben a Szuezi-csatorna bejáratához, azonban ebből nem épült meg semmi. Innen jöhetett a másik ihletforrás a „fáklyás hölgyhöz”, mely egyiptomi gyökerekkel (nézzétek meg Abu Szimbel óriásszobrait) is felruházta a multikulturalizmus hatalmas mérető példáját. És ami az arcot illeti, érdemes egy pillantást vetni a tervező édesanyjának portréjára! A további részletekért ajánlom az úriember feleségének tüzetesebb vizsgálatát.

Eiffelre azért volt szükség, hogy a monstre méretű szoborhölgy strukturális problémáit megoldja. A turistalátványosságnak ezen felül más gondjai is akadtak: sem szülőföldjén, sem leendő otthonában nem gyűlt magától össze elegendő pénz a megépítésére (a talapzatot az amerikaiak állták). Így a francia ajándék finanszírozására lottót szerveztek és különböző látogató vonzó eseménnyel pótolták a hiányos forrásokat az óceán mindkét partján.

A másik „kicsi” Szabadság-szobor a Hattyúk szigetén (L’île des Cygnes), a Grenelle hídnál található Párizsban. Ezt a változatot szokták gyakran együtt fotózni az „Öreg Hölggyel”, azaz az Eiffel toronnyal. A képetek elnézve nehéz megmondani a méretarányokat a két látványosság közt, ugyanis a beállításon sok múlik, ez meg minden bizonnyal a fényképész franciák illetve amerikaiak iránti érzelmeitől függ.

A Szabadság-szobor sokféleképpen hatott azóta a művészetekre, ennek egyik humoros esete a nagy porszívózó hölggyé átalakuló csillagromboló az Űrgolyhók (http://www.youtube.com/watch?v=9X4X3XcLyco)című Star Wars paródiából. Éppen ezért maradtunk a takarítás témakörénél a szobor ünnepléséhez választott videóklippel. Mégpedig egy szabadságra éhes énekes tolmácsolásában: jöjjön tehát a Queen és az I want to break free. (Figyeljétek meg, Freddie képes volt tökéletesen ritmusra, illetve a gitárral szinkronban mozgatni a porszívót!)