Mielőtt rátérnénk modern korunk hőseire, akik bizony sokszor nem csak a mindenkori sportpályán ügyeskednek, s nem csak a versenyeken és edzéseken adják ki a gőzt, érdemes megnézni, hogy miért is érdemelték ki a legnagyobb zsiványok megtisztelő címet a magyar sportemberek. Ügyeskedésben ugyanis volt kitől tanulni: a szocializmus korlátait át-átlépő nagy elődök nagyjából minden létező fogást kitaláltak és alkalmaztak is, amivel szert tehettek egy kis mellékesre. A cséndzselés és a seftelés még hagyján, de egy ezeknél veszélyesebb fogást, a csempészést is mesterfokon űzték a daliás magyar atléták.

Guruló narancsokkal kezdődött

Nem adódott ugyanis számolatlan lehetőség az előző rendszer hazánk fiának, hogy külföldre utazzon – igyekeztek is minden "árubeszerzési" lehetőséget megragadni. Ezek a fogások azonban inkább tűnnek ma már jópofa zsiványságnak, mint véresen komoly bűncselekménynek. Történt egyszer, hogy a magyar jégkorong válogatott egy svájci tornáról érkezett haza a Keleti pályaudvarra, amikor a csapattagok úgy döntöttek, jobb lesz nekik, ha az út során beszerzett nem kevés (és bizony itthon kétes eredetűnek számító) árut inkább a vonat alá rejtik a buzgó ellenőrök elől. Már csak megfelelő ürügyet kellett találni, hogyan is szedik majd ki onnan, ha tisztává válik a levegő. Magyar sportolókról lévén szó azonban pillanatok alatt kitalálták a tutit: a külön az erre a célra vásárolt kosárnyi narancsot véletlenül a sínek közé borítva szedik majd elő a szajrét. Csakhogy. A be nem avatott öreg csapatvezető szempillantás alatt összekapkodta a szétgurult gyümölcsöket és fuccsba ment a nagy terv.

Bombát gyártanak, kendert termesztenek

Persze a benzinnel töltött csőbomba messze nem olyan vicces, mint néhány szétgurult déligyümölcs. Tölgyesi Krisztián neve Sydneyből lehet ismerős a sportrajongóknak, manapság viszont már úgy néz ki bombákban utazik az egykori cselgáncsozó. A 33 éves ex-olimpikont egyébként már régóta figyelték a hatóságok, szélsőséges szervezetekkel állt ugyanis kapcsolatban. Szerencsére a bombái maradtak a csomagtartójában, a Nemzetbiztonsági Hivatal pedig elkönyvelhetett egy ippon-győzelmet a rossz útra tévedt judokával szemben.

Nem csak barkálcsolni kedvelő "hobbibombagyártó" sportolók akadtak azonban az elmúlt években: Farkas Péter a birkózás mellett például imádott kertészkedni. Kedvenc időtöltését azonban nem nézték jó szemmel a szomszédai, meg amúgy is: a kender igényes növény, kell neki az energia. A horribilis villanyszámla szemet szúrt, így már csak a rendőrök takaríthatták be Budapest eddigi legnagyobb felfedett ültetvényét. Az olimpiai bajnok családi vállalkozás keretében vitte az üzletet, manapság viszont legfeljebb a kaktuszait gondozhatja takaros kis cellájában.

Az anyag vonzásában

Olyan is akad, aki világéletében jófiú volt, a magánéletében és a medencében is. Nem mellesleg szintén olimpiai bajnok. Kósz Zoltán tavaly novemberben tartott haza autóval egy születésnapi buliból, amikor az Alagút utcánál félreállították a rend éber őrei. A hajnali három órakor megejtett szondáztatás nem igazán ízlett a kissé spicces bajnokunknak és az anyósülésen utazó másik pólósnak, Petőváry Zsoltnak sem: a vége csak az őrsön befejezett lökdösődés, s nem mellesleg egy nagyszerű sportember saját szobrának ledöntése lett. Ez azonban még mindig nevezhető egy görbe éjszakának, mint bűncselekménynek.

A legtöbb rossz útra tévedt sportolónknak egyébként a drogokkal gyűlik meg a baja. Balgovits Gábor válogatott kenus még 2003-ban bukott le: heroint találtak nála. A börtönből szabadulva azonban új életet kezdett és teljes kontroll alatt él. De már nem élsportoló. A srác egyébként azzal védekezett, hogy nem volt pénze, azért vállalta a dílerkedést. Ezen a ponton pedig el is érkeztünk a magyar sportolók egyik legnagyobb tragédiájához: nem tud mindenki megélni belőle. S itt most nem a hobbiszinten jégkorongozó Viszkis rablóra gondolok, hanem azokra a kemény fiúkra, akik sikeres sportolóként lettek közismertek.

Sztáreffektus és sikertelenség

Persze mindenki követ el egy-két hibát az életben. A Hírextra által megkérdezett pszichológus szerint sportunk fekete bárányai a legtöbbször két ok miatt választanak maguknak bűnös utat. Az egyik, amikor a delikvens mindent elér az életben, fellép nála a sztáreffektus, és úgy érzi kitágíthatja szociális korlátait. A másik pedig pont az ellenkezője: amikor a sportoló nem tud érvényesülni, nem sikerül neki az áhított kiugrás. Na, meg persze ott vannak a drogok és az alkohol is: mindkettő "segít" a szerencsétlen sportembernek a nem annyira sportemberi jellemét előtérbe helyezni.

S akkor a temérdek pénzügyi csalásról, adócsalásról nem is beszéltünk: mert hát ugye akinek sok pénze van, az szeretné is, ha sok maradna. Ugyan a magyar sportolók rosszfiú felhozatala messze nem ér fel például az amerikaiakéval (OJ Simpson, az egykori amerikai futball sztár például a kilencvenes években még megúszott egy gyilkosságot, most azonban alighanem elítélik emberrablásért), de azért nálunk is akadnak szép számmal olyan sportemberek, akikre igazából nem is illik ez a kifejezés.

Nem mindegy ugyanis, hogy valaki egy hullát, kábszercsomagot, csőbombát vagy csak narancsokat gurigat maga előtt.