Akire rálőttek a Parlamentben

Politikuscsaládba született 1861. április 22-én: apja, Tisza Kálmán a mai napig rekorderként 15 évig, 1875-90 között volt kormányfő. (A grófi címet nagybátyja, az árvíz utáni szegedi újjáépítést irányító Tisza Lajos után ruházták rá.) A debreceni református kollégiumban érettségizett, majd német egyetemeken jogot tanult.

1886-ban képviselővé választották, s hamarosan a Szabadelvű Párt vezéregyénisége lett. 1903-ban Széll Kálmán lemondásakor I. Ferenc József őt bízta meg kormányalakítással. Először kudarcot vallott, de az év októberében - vad ellenzéki obstrukció mellett - sikerült létrehoznia kormányát.

Tisza ragaszkodott a dualista elvekhez, külpolitikájában a kettős szövetséghez, fő célja a magyar szupremácia megerősítése és kiterjesztése volt. Az újonclétszám emelése miatt kirobbant ellenzéki obstrukciót a házszabályellenes zsebkendőszavazással akarta letörni, a dulakodásba fulladt incidens nyomán pártja megroppant és az új választásokon vereséget szenvedett.Tisza feloszlatta pártját és visszavonult a politikától.

1910 volt számára a diadalmas visszatérés éve, amikor újonnan szervezett Nemzeti Munkapártja fölényesen győzött a választásokon. A kormány megalakítását azonban nem vállalta. Ellenezte az általános választójog bevezetését, pártolta viszont a hadsereg fejlesztését, így a véderőtörvény miatti ellenzéki obstrukciót házelnökként új házszabály elfogadtatásával, majd karhatalommal törte le. Erőszakossága miatt robbant ki 1912. május 23-án a pesti vérvörös csütörtök, majd június 7-én rálőttek a parlamentben (a golyó nyoma ma is látszik a faburkolaton.)

1913-ban lett ismét kormányfő, tevékenysége folyamatosan parlamenti viharokat provokált. Az államhatalom megerősítése és a háborús készülődés érdekében tovább korlátozták a gyülekezési jogot, erősítették a cenzúrát. A szarajevói merénylet után viszont ellenezte a hadüzenetet, mert felkészületlennek tartotta az országot, féltette a Monarchia egyensúlyát és tartott az Erdélyre vonatkozó román igényektől.

Mégis a helyén maradt, de a koalíciós kormány felállítására irányuló törekvései kudarcot vallottak. Az egyre népszerűtlenebb Tisza ellenezte a reformokat, konfliktusba került a katonai vezetőkkel is, így általános megkönnyebbülés fogadta, amikor a Ferenc József halála után trónra lépő IV. Károly 1917-ben felmentette a kormányfői posztról.

Tisza 1917 szeptemberében ezredesként kiment a frontra. A háború végére a vereség és a régi rend jelképének számított, két ízben is rálőttek az utcán. 1918. október 17-én ő jelentette be a parlamentben, hogy a háborút elvesztettük. Az egyébként vértelen őszirózsás forradalom napján, október 31-én villájában lőtte agyon négy katona, a merénylők közül kettőt 1921-ben elítéltek.