Mit jelent az Ön olvasatában egy Kína-központú ázsiai gazdasági modell?

Azt tudni kell, hogy Ázsia sem egységes, a japán modell is más, mint kínai vagy a dél-koreai. Azt azonban látni kell, hogy az elmúlt évtized folyamán ez a verseny már Ázsián belül eldőlt, s egyértelműen Kína lett a központ. Kína gazdasága abszolút a szabad kereskedelemre épül, tagja a világkereskedelmi szervezetnek is. Az elmúlt időszakban a belső piac is élénkül, azonban gazdasága még mindig exportvezérelt, a legnagyobb exportpiac pedig az USA. Ilyen körülmények között nem lehet azt állítani, hogy Kínában államkapitalizmus lenne, mint volt a hitleri Németországban, vagy Mussolini Olaszországában, azonban a kínai fejlesztő állam versenyképesebbnek tűnik mint a szabadpiac kapitalizmusok, akár az USA-t nézzük, akár bármelyik európai államot.

Ez azért furcsa, mert a kínai gazdaság igen nagy részben él a külföldi kereskedelmi hazautalásokból, tehát a kínai gazdaság kvázi a most bajban lévő nyugati gazdaságokra nagy részben támaszkodik.

Egyértelmű, hogy a jelenlegi globális rend annyira egymáshoz fűzte a gazdasági relációkat, hogy ha az egyik régió válságban van, a másik nem tud élre törni. Az USA válsága vissza fogja vetni Kínát, Indiát, csak esetleg kevésbé érinti őket rosszul. Például: tavaly még 10% feletti volt az ázsiai térség gazdasági növekedése, most 5-6% várható, azonban ez még mindig kiváló eredmény akár az EU-hoz, akár Észak-Amerikához képest. Nagyon sok elemző mondja tévesen, hogy Kína azért fog élre törni, mert az USA bajban van. Kína legfontosabb piaca az USA, így ha az Egyesült Államok válságban lesz, az középtávon érinteni fogja a kínai, exportvezérelt reálgazdaságot is.

Mi lesz a folyamat kifutása?

A világ északi féltekéjén a kormányok igyekeznek elkerülni azt, hogy a pénzpiaci válságból reálgazdasági válság legyen. Nyilván a visszaesést nem lehet kiküszöbölni, azonban a bankmentő akciók és a jegybankok kamatszint-variálása mind a reálgazdaság megmentésének céljával történik. A közép-európai félperiférián, benne Magyarországgal nagyon komoly reálgazdasági válság lehet. A mi pénzügyi rendszerünk nem érintett a másodlagos jelzálogpiaci válságban. Magyarország nagy részben termel a német exportpiacra, ami a reálgazdaságot érinti.

Magyarországon azonban a gazdasági problémák nem az amerikai jelzálogpiac összeomlásával jelentkeztek, hanem már jóval korábban.

Nagyon komoly strukturális válságjegyek voltak korábban is, azonban a mostani pénzpiaci helyzet ezt tetézni fogja. Érdekes módon a magyar gazdaság legfejlettebb, legkorszerűbb szektorai, ágazatai és régiói a leginkább érintettek. Így például a nem sok nyugatra termelő kis- és középvállalkozó, vagy az Észak-Dunántúl az autógyáraival. Nem Borsod, Szabolcs, vagy az Alföld megyéi fognak leszakadni, hanem a fejlettebb területeket érinti jobban. Ebből következően várható, hogy a munkanélküliség is a fehérgalléros munkaerő körében lesz nagyobb, tehát nem az egyébként is legelesettebbek fognak lejjebb csúszni, hanem az egyébként is szűkös magyar középosztály.

Mennyire tetszene egy Ázsia-dominálta világgazdaság Európának?

Az EU a transzatlanti kapcsolataival gyorsan tudott alkalmazkodni az USA-vezérelte világgazdasághoz, de az EU-nak Ázsiával is szoros kapcsolatai vannak. Nem gondolom, hogy az Európában alkalmazott amerikai-brit gazdasági modell megrendülne, s egy ázsiai modell venné át a helyét. Kínának egyébként is nagyon sok idő kell még ahhoz, hogy reálgazdasági értelemben, vagy pénzpiaci központként behozza az USA-t. London háromszor-négyszer nagyobb pénzpiaci központ, mint a teljes Kína. Inkább a két térség közötti különbség csökken. Az azonban valószínű, hogy az állam szerepe mindenhol fel fog értékelődni, még olyan szektorokban is – például a pénzpiac –, amelyekben ez nem volt jellemző. Akkor fordulna igazán nagyot a világgazdaság, ha nem csak a reálgazdasági szektorok vándorolnának át Ázsiába, és nem csak arról lenne szó, hogy az ázsiai országok exportálnak nyugat felé, hanem arról lenne szó, hogy megfordul az export iránya.

Ennek a tendenciának lehet-e hatása gazdasági értelemben az USA világhatalmi pozíciójára?

Rövid távon azért nem hinném, mert nem tudjuk, hogy mi lesz a folyamat kifutása. Közép távon nem tudjuk, saccolni elég nehéz. Amennyiben viszont a gazdasági rend eltolódik, s a kutatás-fejlesztés centrumává válik Ázsia – amelyre egyébként jó esélye van, gondoljunk Japánra, vagy Indiára – akkor Kína mellett nagyon sok alközpont fog felemelkedni. Igazi változás viszont akkor lenne várható, ha valamelyik kínai nagyváros pénzpiaci központtá is válhatna.

Esélyes lehet erre Japán, vagy valamelyik ázsiai kistigris?

A kistigrisek lehetnének, csak ők önmagukban kicsit. Nagy és jelentős központokról van szó, például Hong Kong esetében, de az bizonyos, de mégsem az északi félteke pénzpiacát befolyásoló centrumról van szó. Lehet Japán inkább kutatás-fejlesztési központ, lehet Hong Kong egy pénzpiaci alközpont, de ha Kína tartósan a térség vezető ereje kíván lenni, s az USA-t globálisan is utol szeretné érni, akkor egy pénzpiaci központra szert kell tennie.

Képes lehet Kína egy heterogén, különböző kultúrával és politikai berendezkedéssel rendelkező térségben vezér lenni?

Gazdaságilag nem sokszínű a térség. Kulturálisan, történelmi gyökereket tekintve, alkotmányjogilag persze az. A gazdasági modelleket nézve azonban az ázsiai államok sikerrel alkalmazták az államkapitalista modellt, ezt tökélyre fejlesztették. Ugyan van számos különbség, de alapjaiban a gazdasági rendszerek mégis egységesnek mondhatóak, amit Kína képes lehet egységesíteni a saját vezetése alatt.