Száguld a szekér, az Alba Volán jégkorongcsapata négy győzelemmel kezdte az osztrák hokiliga idei küzdelmeit, és azóta is tartja jó szokását: elég sokszor nyer. Ráadásul az idei skalpok között van a dúsgazdag bajnokcsapat, az erősebb német ligába vágyó Salzburg is, amely a liga résztvevőinek álommodellje: tipikus esete annak, hogy sok pénzből hogyan is lehet jó gárdát kialakítani. Fehérváron viszont a másik véglet lehet, hogy elcsúszik a jégen: ugyan összeállt egy kitűnő csapat, de hiányzik az idei költségvetés ötöde.

Teljes keret, lyukas költségvetés

Aki a tabellára és eredményekre néz, nem észleli a lyukas háztartást – a jégen remek kis csapat mutatkozott be a 2008-2009-es szezonban. A jó kezdés azért is meglepő, mert tavaly csak a pofozógép egyáltalán nem hálás szerepéig jutott el a magyar alakulat a klasszisok egész sorát felvonultató Erste Bank Ligában. Ocskay Gáborék azonban rájöttek, hogy eredményt csak úgy lehet elérni, és egyáltalán csak úgy érdemes szerepelni a sógoroknál, ha beújítanak néhány igazán ütőképes légióst.

Ütőképes légiósok viszont nem teremnek minden fehérvári utcasarkon: ha igazán jó külföldieket akar egy csapat, bizony mélyen a zsebébe kell nyúlnia a csapat tulajdonosának. Gyaníthatóan Szuper Levente sem aprópénzért írt alá a Volánhoz, és az ott maradóknak is megnövekedtek az igényeik. Ez azonban teljesen természetes, nem is okozott gondot jó hokisokat szerződtetni: jöttek Finnországból, Kanadából olyanok is, akik komoly NHL múlttal büszkélkedhetnek. Minden adott tehát a jó szerepléshez. Ted Sator személyében pedig olyan tapasztalt szakember irányítja a csapatot, aki jó anyagból könnyedén gyúr jó alakulatot. A pénz azonban lehet, hogy korlátot jelent.

A tavalyi majd’ háromszáz milliós költségvetés ugyanis nem sok mindenre volt elég. Légiósok jöttek, mentek, voltak köztük jöttmentek és akik beváltak. A jó teljesítményt nyújtó fiatal lett Guntis Galvins például bolond lett volna nem aláírni az óriási pénzek működtette nagy orosz össznépi KHL nevezetű ligába, ahol a fizetések már-már közelítik a tengerentúlon megszokottat. Az Albánál idén viszont 325 milliós a tervezett költségvetés, ami azért magyar viszonylatban nem rossz, de az osztrák liga csapatainak pénzeit ismerve még mindig csak az alsóházra elég.

Kell a tévének is

Ráadásul ez az összeg sincs meg teljes egészében. Húsz százaléka hiányzik, azaz nagyjából hetvenmillió forint – igaz, nem egészen tisztázott, hogy például milyen összegek folynak majd be a televíziós jogdíjakból. Apropó, tévé. Ha az osztrák tévé nem is nagyon lelkesedik az Alba meccseiért, legalább a magyar médiák rákaptak a lehetőségre: a Sportklub, a Sport Televízió és a Magyar Televízió is érdeklődik a közvetítések iránt, és úgy néz ki, testvériesen meg is osztozkodnak az alapszakasz néhány meccsén.

Azonban az Albánál úgy gondolkodnak, hogy idén nem csak az alapszakaszból áll majd az osztrák kaland. Terveik egyértelműek: idén már az egyenes kieséses szakasz elérése a cél, ami a jó rajt és a jó folytatás továbbvitelével nem is olyan lehetetlen – bár még az sem egyértelmű, hogy a tavalyi évet milyen mérleggel zárta a klub. Persze az előző idény igazából csak arra volt jó, hogy nagy nehezen felvegyék az EBEL kőkemény ritmusát a fehérváriak, s valljuk meg, igazából még ezzel a több, mint háromszáz milliós költségvetéssel sem lehet megváltani a világot. Még Ausztriát sem.

Nagyon megerőltető lesz a mostani évad, hiszen mintegy 140 nap alatt kell 54 meccset lejátszani. Ráadásul sok játékost adunk a válogatottnak, amelyre olimpiai selejtezősorozat vár. A hátsó alakzatot sikerült megerősíteni, Ted Sator személyében pedig olyan edzőnk van, aki garancia a minőségi munkára. Szeretnénk előre lépni: az előző kiírásban úgy lettünk utolsók, hogy eleinte nagyon sok vereség csúszott be, majd szép lassan vettük fel az EBEL ritmusát – mondta még az idény előtt a szakosztály-igazgató, idősebb Ocskay Gábor. S mondogatja most is. Bizony, sok korcsolya karcolta már meg azóta a jégcsarnok, mióta először hívták a magyar bajnokságot Ocskay-ligának...

Persze sajnálni nem kell Ocskayékat, a fehérvári bajnokcsapat nem fog belerokkanni a történetbe, sőt. Minden értelemben – szakmailag és pénzügyileg is – fejlődik a klub, amivel pedig fejlődik az egész magyar hoki is. Az idei szapporói csoda, a feljutás az A csoportba is részben az Albának köszönhető – mondják a szakemberek. Mert egy idény alatt is rengeteget fejlődik az ember egy olyan bajnokságban, ahol napról napra volt, vagy jövőbeli NHL-játékosok korcsolyáznak. 2009 amúgy is a Magyar Hokikultúra éve, a válogatott Svájcban az A csoportban mutathatja meg magát, és kiderül az is, hogy rendezhet-e Magyarország 2014-ben nagy világbajnokságot (a vébé rendezés egyébként is összefügg Fehérvárral, mivel a Budapest Sportaréna mellett egy jövőbeli székesfehérvári multifunkcionális aréna adna otthont a mérkőzéseknek). Azaz a magyar hoki olyan magasságokba emelkedhet, ami már méltó egy magyar sikersportágnak – ehhez tehet hozzá az Alba Volán egy esetleges jó osztrák szerepléssel.

Fedél tízmillióból

Van tehát egy egyre jobb válogatottunk, egy ütőképes klubcsapatunk és egy esetleges világbajnokságunk. Valami azonban még kellene, még a Mol Liga mellett is, ami biztosítaná, hogy nem hal éhen a többi csapatunk. Ha például azt mondom: Miskolc, vagy zalaegerszegi villanyszámla (néhány hete egész egyszerűen kikapcsolták a zalai megyeszékhelyen a Kercsó Árpád által alakítgatott utánpótláscsapat csarnokában az áramot), bizony senkinek nem az A csoport, vagy az Alba jut eszébe. Sokkal inkább a mindennapi harc az életben maradásért, a néhány tízmilliós költségvetés, ami sokszor a jég fenntartására sem elég és az állandó bizonytalanság. Persze az is bizonytalanság, hogy össze tudják-e szedni a hiányzó hetvenmilliót Ocskayék az idény végéig, de mégiscsak más. Egy felsőbb szint.

Az Alba felemelkedésén azonban nem érdemes csodálkozni. Rendre élvezték a Volán támogatását, ami persze még mindig nem életbiztosítás. Az 1977-ben alakult klub (a Budapesti Volán játékosai telepedtek le az újonnan épített fehérvári pályára - mint ahogyan abban az időben szokás volt - egy nagy cég, jelen esetben a Volán kezdeményezésére), ’81-ben pedig már első vidéki alakulatként ünnepelhették a bajnoki címet. Fedett pályájuk viszont mindössze ’93-tól van, amikor is az először a jászberényi Lehelnek felajánlott 10 milliós támogatásból (nekik azért nem kellett, mert akkoriban a hűtőgépgyár és a csapat vezetősége nem beszélt egymással – boldog békeidők…) fedték be a pályát.

A szisztematikusan, előre megfontolt nagycsapattá válás sem csak úgy a vakvilágba történt. A magyar hoki újkori történetében először a Volánnál jelent meg a pénz, lényegében náluk ismerték föl először, hogy bizony a hokiban is ott az üzlet, csak először rengeteg pénzt, munkát és energiát kell belefeccölni az ügybe. Megtették, s úgy néz ki manapság már a kánaán felé tart az idősebb Ocskay Gábor által irányított fehérvári szekér. Pedig sok sportág számos szereplője tudna arról mesélni, milyen kutya nehéz is nemzetközi szinten ütőképes klubcsapatot építeni – főleg látványsportágakban.

A sikersztori még csak most kezdődik?

Pedig nem egy országos vállalkozásról volt szó az ő esetükben sem. Néhány éve még ott is az volt a kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán csinálni a dolgot, kell-e a csapat a városnak. A Volán mindig is helyi üzlet volt: a város kisebb-nagyobb vállalatai segítettek a bajban és ott vannak most is, az egyre jobb kilátások közepette is. Az állam ugyanis még a jégkorong egyetemes vállalkozásaihoz sem mindig nyújtott megfelelő segítséget, nem hogy egy kvázi magánvállalkozáshoz. Azaz mindenki főzzön azzal, amivel tud: a fehérváriak pedig egyre tartalmasabb "étkeket" tudtak összedobni, mígnem elkapta őket a vágy valamiféle "prémium vacsorára" – amivel persze ők is jobban laknak évről évre.

Ilyen egyszerű ez a szakma, a sikerhez pénz kell, a pénzt viszont csak akkor adják oda jó szívvel a támogatók, szponzorok, ha van eredmény. Nem lehetetlen viszont, ha egyszer megy a szekér – a fehérváriak úgy látszik, meg is lovagolják a lehetőségeket. Ahhoz azonban, hogy mind a magyar jégkorong, mind az Alba Volán nemzetközi szinten is elismert csapattá váljon, kellenek az újabb pénzek. A kék-fehérek esetében például nem ártana egy komolyabb, akár névadószponzori szerepvállalás sem. Ezt azonban már a helyi cégek nem tudják megvalósítani, a nagy állami cégeknek meg nem biztos, hogy megéri.

Pedig valahogy be kellene foldozni azt a néhány tízmilliós lyukat az Alba idei költségvetésében.