Dvorák Requiemje halottak napján a Müpában

Keller András zeneigazgató a romantikus bérlet összeállításakor a halottak napja alkalmából rendszeresen játszott művek, Verdi és Mozart Requiemjei helyett, egy ritkán hallható alkotást választott a kegyeleti ünnepre - hívta fel a figyelmet a sajtóreferens.

A mise szómegszólaltatására neves énekeseket kért föl az együttes: Fodor Beát, Wiedemann Bernadettet, Nyári Zoltánt és Rácz Istvánt. Közreműködik a Nemzeti Énekkar. A hangversenyt nem Keller András vezényli, mivel ő külföldön vendégszerepel a Keller Quartettel, az est vendégdirigense Kovács János lesz.

A teljes estét betöltő, komor-fenséges Requiem, a gyászmise-szöveg egyik leg­ha­tásosabb megzenésítése. Az 1841-ben született Dvorák pályája nehezen indult, első alkotói periódusát magánéleti és anyagi gondok egyaránt veszélyeztették. Ennek ellenére szorgalmasan komponált, 1874-ben 15 művet nyújtott be az osztrák állami ösztöndíj pályázatára. Nyert, és ez a jutalmon kívül az egyik zsűritag, Brahms támogatásával, később barátságával is járt.

Dvorák ezután sikert sikerre halmozott, zenéjét már elismeréssel fogadták Európában, sőt a Szláv táncokat Amerikában is. 1890-ben nevezték ki a prágai konzervatórium tanárává, ebben az évben írta meg Requiemjét. Meghívásokat kapott, többek közt Londonba, ahol saját műveit nagy sikerrel dirigálta, Cambridge-ben díszdoktorrá avatták.

Egy év múlva azonban elfogadta a New York-i nemzeti konzervatórium igazgatói állását. Három évig maradt Amerikában, ahol megismerkedett az indián népzenével, továbbá a spirituálékkal. Ezek a hatások is érezhetőek az ott írt IX., "Az Újvilágból" alcímű szimfóniájára és az Amerikai vonósnégyesre. 1895-ben visszatért Prágába, ahol ismét elfoglalta konzervatóriumi állását, 1901-től pedig ő igazgatta az intézményt. Három évvel később, 63 éves korában hunyt el.