Miért is?

A korrupció egyike azon szocializmusbeli kéretlen örökségünknek, amire bár nem vagyunk túl büszkék, de mégis majd mindenki élni kíván vele - a gyakorlatok, rossz társadalmi normák és beidegződések összességének tulajdonítják (jó példa erre az orvosi hálapénz). Megközelítése pedig teljességgel ellentétes: ugyanis mindenki már csak elvből is ellenzi, egészen addig, amíg saját dolgaira nem terelődik a téma, ugyanis önmagát mindig szükséges kivételként kezelő személyek itt már nem szívesen törölnék el a törvényellenes „jól járást”. Ebből is következik az a tény, hogy a téma tisztába rakását a lentiek fent, a fentiek lent kezdenék el, míg az átlagember véleménye a magyar panaszkórusból is kihallatszik: „a korrupció az, amiből engem mindig kihagynak”.

A kérdés inkább az, hogy miért most? Egyrészt a Transparency International nemzetközi korrupciós felmérése erősen lehúzta hazánkat: 41-ről a 47. helyre csúsztunk vissza és a baj három fő forrásaként a pártfinanszírozást, a kampányfinanszírozást és a közbeszerzések világát említette. Ez (és a felmérésben szereplő egyéb adatok) gyakorlatilag azt tükrözik, hogy míg sok országban csökkent eme fekete tevékenység mértéke, nálunk egy év alatt igen keveset változott. Az ezt követő parlamenti lehordás, és néminemű közösségi ösztökélés már elég indoktan tűnhet, de van itt más is.

A másik ok ugyanis kissé kézenfekvőbb: ha odafönn most minden második forintot a haveroknak adnak, akkor tényleg nagy szarban leszünk. Ezt szerencsére ők is észrevették, ezért született meg a törvénytervezeti javaslat. Ráadásul az különösen gáz lenne, ha az EU pénzek után, a vészsegélyként felvehető IMF hitelből szublimálnának el - vagy kerülnének kétes helyre - milliárdok. Ez már világviszonylatban is kiverné a biztosítékot (úgy látszik az EU források lenyúlása nemzetközileg elfogadott trend), és végképp betenné a kaput az amúgy is instabil lábon álló kormánynak.

Ami várható

A keddi ötpárti egyeztetésen jelentette be Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a korrupció ellenes csomagot, amelynek részletes kidolgozásával Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti minisztert bízta meg. Az amerikai mintára épülő, a magyar jogi normáktól némileg eltérő, „brutálisnak” nevezett, vasszigort bevezető tervezet várhatóan gyökeresen megváltoztatja a korrupció ellenes harcot.

A tervezet többek közt felülvizsgálná a gázár-, a lakás- illetve a lakhatási támogatásokat, valamint ezek a bevételekhez való viszonyát. Keresi annak megoldását is, hogy miként lehetne a társadalmi feszültségeket okozó, jogtalannak tűnő előnyöket visszanyesni. Hozzátették, hogy az igazságügyi tárca keres minden olyan eszközt, amely eredményes nemzetközi példák alapján képes visszafogni a korrupciót. De eddig nem szerepel benne a számbelileg elharapódzott rokkantnyugdíjasok, illetve a bizonyos családoknál gyámügyi csavarokból jogtalanul felvett szociális segélyek kérdése sem.

Közbeszerzés ügyben is van mit alakítani, ugyanis a Költségvetési Bizottság ülésén hangzott el tartalmilag a következő mondat: a közbeszerzések menete formailag nem kifogásolható, mindazonáltal a tapasztalatok szerint elég nagyfokú ott a korrupció (valamint a fenti felmérés szerint kétharmaduk szabályokba ütközik). Ráadásul Magyarországon nem lehet azt mondani, mint Amerikában, a Függetlenség napja című film igen neves jelenetében, amikor a titkos 51-es körzetre harácsoltak, hogy: „Elnök úr, csak nem gondolja komolyan, hogy egy kalapács tényleg harminc dollárba kerül?”, ugyanis kishazánkban nincs semmi hasonló (az autópálya mégis annyiba kerül, mint sehol máshol).

A csomag - legalábbis annak eszmei vonala - elviekben ötpárti támogatást élvez: azon kívül, hogy gyakorlatilag az MSZP jelentette be, a Fidesz-KDNP bírálta sokszor a kormányt azért, hogy nem tesz semmit a korrupció visszaszorításáért (így visszás lenne, ha épp ők gáncsolnák el), az MDF manapság igencsak kardoskodik a korrupció ellen (talán mert ők kimaradnak belőle?), és az SZDSZ sosem volt hivatalos barátságban eme fekete üzlettel.

Érdekes javaslat

A csomag egyik, majdan vitákat kiváltó intézkedése az amerikai szövegből átemelt rész, amely értelmében a bejelentő részesedhet abból az összegből, amit az állam nyer a feljelentett korrupció bírságából (és ezzel az állam is jól járhat, mivel a korrupció a bevételek jó részét viszi el). Így az embereknek közvetlen érdeke lenne a korrupción kívül a korrupció lefülelése is. Természetesen a fontosabb ügyeket először a kormány kivizsgálná (így némi belső simításokra is lesz lehetőség), valamint a bejelentő semmilyen sérelmet nem szenvedhetne el bejelentése kapcsán - a törvény erre is ügyelne.

Azt lehet találgatni, hogy ez hány bírósági pert, mennyi vádaskodást - magyarul mennyi hasznot és káoszt – keltene, de valószínűleg mindkettőből eleget ahhoz, hogy jópár cikket és parlamenti felszólalást megérjen a téma. Előbukkanhatnak Mari nénik, akik szerény nyugdíjukat megfigyelésekkel összekötött feljelentésekkel egészítik ki, és számlát adni elfelejtő vízvezeték szerelők kálváriája éppúgy, mint milliárdos autópálya-kenőpénzekkel lebukó cégek vagy politikusok. Annyi viszont bizonyos, hogy az ellenzéki Fidesz kommunikációjában szerepelni fog a régi szocialista idők besúgóit idéző spicliskedés, és a megállapítás, miszerint ezért is le kellene mondania Gyurcsánynak.