A győztes öröksége

Mindenféle túlzás nélkül állítható, hogy a mostani elnökválasztáson jóval nagyobb a tét, és a leendő nyertesnek sokkal több dolga lesz, mint általában. Ugyanis az új elnök vállát annyi teher fogja nyomni Bush király örökségének köszönhetően, amennyi csak nagyon kevés eddigi munkatársáét. A két közel-keleti háborútól kezdve, az Amerikából szétgyűrűző világválságon keresztül a klímaprobléma megoldásán és az orosz agresszión át olyan, csak Amerikára tartozó belügyekig, mint a társadalombiztosítás, a hurrikánkárok és a terrorizmus miatt elharapódzott jogtalan megfigyelések, nem beszélve a külső pozitív imázs újbóli felépítéséről.

Mint belátható, ezek az intézkedések nem csak Amerika, hanem az egész világ sorsát nagyban meghatározzák majd. Az is nyilvánvalóvá vált az elmúlt nyolc évben, hogy az elnök hatalma jóval nagyobb az eddig feltételezettnél, főleg hirtelen krízishelyzetekben. Így egyáltalán nem mindegy, hogy ki lesz a világ egyik legnagyobb birodalmának feje, eme kifejezetten vészterhes időkben.

A két bitorló

Amerika egyik elnökjelöltje sem épp megszokott, vagy úgy mondva épp hogy különleges. Az egyik fekete, a másik öreg - ha nagyon bután és célratörően akarunk fogalmazni. Mindegyik tényállás kuriózumnak számít hisz sem színes bőrű, sem 72 éves először választott elnöke nem volt még Amerikának. De a különbségek nem érnek itt véget Barack Obama és John McCain között, hisz szinte mindenben eltér a véleményük

Természetileg John McCain sokat bírált heves temperamentuma, éles és túlzottan gyors ítéletei, valamint korából fakadó látásmódja miatt. Ugyanakkor kezdeti bátor lépései - és középre húzódó beállítottsága a rákényszerített egyre jobboldalibb hozzáállás miatt - kezd eltűnni: a klímaváltozás elleni harcias tettek az idő ködébe vesznek, pedig szimpátiájának nagy része ezen kardoskodásra épült. Ezzel ellentétben Obama tapasztalatlanságát remekül kikupálta, ugyanis bebizonyosodott, hogy nyomás alatt felelős és megalapozott döntéseket képes hozni, vagyis hogy a krízishelyzet a legjobbakat hozza ki belőle (jól példázza ezt az a krízis, melynek bejelentésekor Obama annyira talpraesetten viselkedett, amennyire McCain kapkodott). Ráadásul gyorsan tanul, ellenfelével szemben higgadt, realista politikus, aki ritkán esik túlzásokba.

A válságból adódó recesszió és a 2009-re akár egy trillió dollárt meghaladó államadósság kérdése mindenkit foglalkoztat. McCain nem tagadta, hogy sosem érdekelte különösebben a gazdaság, de legalább próbált kielégítő javaslatokkal és megoldásokkal előállni - Obamával ellentétben. Az viszont kifejezetten nem tesz jót McCainek, hogy azon szabad piac elkötelezett támogatója, amely szinte kártyavárként omlott össze a hetekben, míg Obama mélyreható reformokat tervez az ügyben.

A külpolitikát szintén eltérően látják, ugyanis amíg McCain valamiféle győzelemről beszél Irakban, addig a kezdetektől háborúellenes Obama a térségből való kivonulást és Afganisztánba való átcsoportosítást tervez némi hazahozatallal - és ezzel minkét kiskirály háborús terve igen kétessé válik. Mindkét fél támogatja a NATO-kapcsolatok megerősítését, de amíg Obama az ENSZ-be tervez reformokat, addig McCain egy teljesen új világszervezetet - Demokráciák Szövetsége - akar létrehozni. Azonban Irán elleni katonai fellépést egyik jelölt se zárta ki nukleáris veszély esetén.

Támogatottság, esélyek és kampánymódszerek

Az idei választásokon eszméletlen pénzeket vertek el kampányolásra (amit az ottani nép már hánytorgat is fel szépen), amiben Barack Obama jóval megelőzte McCain-t. Ez jól látszik a tegnapi félórás, főműsoridőben négy csatornán leadott Obamás kampányreklámon is. Az alelnökjelöltek megnevezése sosem látott kampány-alháborút váltott ki, amiben Sarah Palin kezdeti viharos sikerei ellenére - későbbi lebőgéseivel - szintén Obama húzta el a csíkot - a tapasztalt és külpolitikában megbecsült Joe Bidennel.

A jelenleg 7%-al vezető Obama a szavazók 50%-nak bizalmára építhet, legalábbis otthon. Ugyanis a világ többi táján (eddig elképzelhetetlen módon) egyértelműen Obama a nyerő, átlagosan több mint 75%-al vezet a képzeletbeli voksolásokon McCain előtt (ez alól szinte csak Grúzia jelent érthető kivételt). Ehhez kapcsolódik, hogy a mostani választásokat sokkal nagyobb külhoni figyelem kíséri, mint bármelyik eddigit.

A kampányolás módszere is merőben más: Obama és hívei rettentő mértékben kihasználják a világháló szabad véleményformáló erejét (blogok, fórumok és videómegosztó oldalak képében) míg McCain hívei csak a hírportálokig jutottak el. Jó példa erre a Youtube: a Yes we can-hez (ami több mint tízmilliós nézettséggel rendelkezik) hasonló és a külföldi támogatók videói tonnaszámra találhatók a site-on, míg McCainre rákeresve szinte csak negatív propagandát dob ki a gép.

A szavazótáborok különbsége is igen egyértelmű képet ad: az új választók és a kispolgárok túlnyomó többsége szinte minden kisebbségivel egyetemben Obamára szavaz, míg McCain egyetlen célcsoportban sem bírt elhúzni ellenfele elől. Az elektori voksokat illetően Obama 196 biztos és 90 lehetséges szavazattal rendelkezik, Míg McCainnél ugyanez az arány 140 és 23. Ugyanakkor még 89 voks teljességgel bizonytalan, köztük az általában sorsdöntő Ohio és a jelentős, 27 szavazattal rendelkező Florida. 270 voks megszerzése kell a győzelemhez, amire a jelenlegi állás alapján egyértelműen Obamának van nagyobb esélye.