kétszáz éves Egressy

A Katona József Színház közlése szerint a 15 órakor kezdődő megemlékezésen Bezerédi Zoltán színművész beszéde után Kovács Lehel elmondja Egressy Gábor Indítvány a szellemhonosítás ügyében című írását. Ezt követőn a Katona József Színház és a Nemzeti Színház művészei megkoszorúzzák Egressy Gábor síremlékét.

Egressy Gábor, a XIX. századi magyar színjátszás egyik meghatározó alakja 1808. november 3-án született a Borsod megyei Lászlófalván. Apja református lelkésznek szánta, őt azonban a színjátszás vonzotta. Be is állt egy vándortársulathoz, majd 1828-tól a kassai színtársulat tagja lett. 1831-ben feleségül vette az akkor mindössze 15 éves kolléganőjét, Szentpétery Zsuzsannát, házasságukból három gyermek született.

1833-ban Kolozsvárott lépett fel, majd Budára költözött, s testvérével, a Szózatot megzenésítő Bénivel együtt a Várszínház tagja lett. Az ide érkező német vendégszínészek hatására megtanult németül, s lefordította Lessing Hamburgi dramaturgiáját. 1837-ben Bécsben tanulmányozta a Burgtheater működését, az ottani színjátszás elméleti és technikai alapjait.

Hazatérve Debrecenben, Nagyváradon, Kolozsvárott lépett fel, majd visszatért Pestre, ahol újabb fontos szerepek vártak rá. Ebben az időben alakult ki a szellemi élet jelentős képviselőiből álló baráti köre, amelyet Csiga-körnek is neveztek, mivel a Csiga vendéglőben tartották összejöveteleiket. 1840-ben a színházban konfliktusba keveredett kollégáival, ezért egy időre Párizsba menekült. Ismét itthon fordítóként működött, magyarra ültette át Goethe Clavigóját és Shakespeare több darabját.

1844-ben életre szóló barátságot kötött Petőfivel, s 1848. március 15-én Egressy szavalta el a Nemzeti dalt a Nemzeti Színház ujjongó közönségének. A szabadságharcban aktívan részt vett, a világosi fegyverletétel után Törökországba emigrált. Távollétében halálra ítélték, majd Fáy András és Ráday gróf közbenjárására kegyelmet kapott. 1850-ben hazatért, de hiába volt az amnesztia, játszani nem engedték. 1852-ben ismét a Nemzetihez került, ahol operát rendezhetett, játszási engedélyt csak 1854-ben kapott.

1860-ban lapot alapított Magyar Színházi Lap címmel, amelyben színvonalas elemző írások jelentek meg. 1863-ban a Kisfaludy Társaság tagja lett, székfoglaló beszéde A színészet könyve című, színészképzéssel foglalkozó tankönyvének alapját képezte.

1864-ben egy előadás közben agyvérzés érte, felépülése alatt hozzákezdett régi terve, egy színi tanoda megvalósításához. Az intézmény 1865-ben nyílt meg, s Egressy a színészmesterség tanára lett. Ugyanekkor ismét színpadra is lépett, a közönség tombolva ünnepelte. 1866. július 30-án Obernyik Brankovics című drámájának előadásán a harmadik felvonásban ismét rosszul lett, elvesztette eszméletét, s néhány óra múlva meg is halt.

Élete során 358 szerepet játszott el, s 2500 estén lépett a közönség elé. A legtöbbször a Hamlet címszerepét játszotta, de emlékezetes alakítása volt a Bánk bán, a Lear király és Brankovics György is. Kortársai közül Petőfi és Arany János is verset írt hozzá.