Dunaszerdahely, 2008. november 1., szombat (MTI) - A stadion hangosbemondója cáfolta azt a hírt, hogy egy szurkoló meghalt a Dunajska Streda-Slovan Bratislava szlovák bajnoki labdarúgó-mérkőzésen (0-4).
2008. november 1. szombat 18:03 - Hírextra
A helyszínen tartózkodók megerősítették, hogy egy nézőt mentőhelikopterrel vittek kórházba, majd elterjedt a hír, hogy haláleset is történt, miután a szlovák kommandósok a 15. percben behatoltak a magyar szurkolók szektorába. Ezt a stadionban a hangosbemondó cáfolta.
A rendőri közbeavatkozás után negyedórára állt a játék, a második félidőben rendbontásra nem került sor. A mérkőzés után a Slovan szurkolóit a vízágyúkkal felszerelkezett rendőrök a pályaudvarra kísérték.
70 éve történt
Amikor visszakerült a Felvidék déli sávja
2008. november 02.
A Trianonban elcsatolt Felvidék déli, túlnyomó részben magyarok által lakott sávja
1938. november 2-án visszakerült Magyarországhoz. Az ország – teljes joggal –
ünnepelt, közben pedig sodródott a náci Németország szövetségébe és ezzel a
katasztrófa felé.
Horthy bevonul Kassára. A baloldal is lelkesedett.
Az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződéssel Magyarország területe – nem
számítva a jelentős belső önállósággal bíró Horvát-Szlavónországot – 282 870
négyzetkilométerről 92 963 négyzetkilométerre, lakossága 18 264 533 főről 7 615
117 főre csökkent. Kerekítve 3 millió 227 ezer magyar került a csonka ország
határain kívülre, közülük 1 millió 72 ezer csehszlovák uralom alá. Olyan, túlnyomó
részben magyar etnikumú és a magyar történelemben fontos szerepet vitt városokat
veszített el az ország, mint Arad (lakosságának 73 százaléka volt magyar az
Osztrák-Magyar Monarchia utolsó, 1910-es népszámlálása szerint), Kassa (75
százalék), Kolozsvár (83 százalék), Nagyvárad (91 százalék) vagy Zenta (92
százalék). A trianoni katasztrófát követően a magyar állami vezetés elsődleges
külpolitikai célja az elcsatolt országrészek, vagy azok minél nagyobb részének
békés úton történő visszaszerzése volt.
Az ország vezetése a harmincas években úgy látta, hogy az erősödő Harmadik
Birodalom az a nagyhatalom, melynek a segítségével a revíziós célok
megvalósíthatóak. 1938. március 13-án megtörtént az Anschluss, így Magyarország
határos lett a náci Németországgal.
Az 1938. szeptember 29-i müncheni, az Egyesült Királyság, Franciaország,
Németország és Olaszország által aláírt egyezmény értelmében Csehszlovákia
átadta Németországnak a túlnyomó részben németek által lakott területeit. A
müncheni konferencia Magyarországgal, illetve a felvidéki magyar kisebbséggel
közvetlenül nem foglalkozott. Az egyezményhez csatolt záradék viszont javasolta,
hogy a magyar és a csehszlovák kormány egyezzék meg a magyar kisebbséggel
kapcsolatos vitás kérdésekben.
A magyar-csehszlovák tárgyalások 1938. október 9-én kezdődtek Komáromban.
Kánya Kálmán magyar külügyminiszter először az egész magyarlakta határ menti
sáv átadását követelte, valamint azt, hogy a szlovákok és a rutének lakta vidékeken
rendezzenek népszavazást a hovatartozás kérdéséről. A szlovák küldöttek először
viszont csak a magyar területek autonómiáját, s a második fordulóban is csak a
Csallóköz átengedését ajánlották föl. A további tárgyalások során a két álláspont
jelentősen közeledett egymáshoz. A magyar fél a határ menti magyar sávra
korlátozta igényét, melynek túlnyomó részét végül a szlovák delegáció is jogosnak
ismerte el. Továbbra sem tudtak azonban megegyezni a magyar nyelvhatár északi
peremén fekvő fontos városok – Pozsony, Nyitra, Kassa, Ungvár, Munkács – és ezek
közvetlen környékének hovatartozásáról. A müncheni megállapodás értelmében ezek
után a müncheni szerződés aláíróinak kellett volna egy újabb konferenciára
összeülniük, ám miután az Egyesült Királyság és Franciaország érdektelenséget
nyilvánított az ügyben, német-olasz döntőbíráskodásra került sor.
A bécsi Belvedere palota Aranytermében 1938. november 2-án kihirdették az I. bécsi
döntést. (A Kánya által vezetett küldöttség által aláírt szerződés itt olvasható.) Ennek
értelmében 11 927 négyzetkilométer tért vissza az anyaországhoz, 1 millió 58 ezer
főnyi, 86,5 százalékban magyar lakossággal. Az 1941-es magyar népszámlálás 1
062 022 lelket számolt ugyanezen a területen. Az említett városok közül Pozsony és
Nyitra Cseh-Szlovákiáé maradt, Kassa, Ungvár és Munkács Magyarországhoz került.
(A kötőjeles írásmód annak köszönhető, hogy miután október 6-án Szlovákia, 8-án
Kárpát-Ukrajna deklarálta autonómiáját, az ország nevének írásmódját is
megváltoztatták.) Ugyancsak visszatért Magyarországhoz Észak-Komárom,
Érsekújvár, Léva, Losonc, Rimaszombat, Jolsva – jolsvai élményein alapszik Móricz
Zsigmond: Az Isten háta mögött című regénye –, Rozsnyó és Beregszász. Az I.
bécsi döntéssel egyidejűleg Németország annektálta Pozsonyligetfalut és Dévényt.
Rossz vége lett
Az I. bécsi döntést a magyar közvélemény kitörő lelkesedéssel fogadta. Nemcsak a
hivatalos Magyarország ünnepelt, hanem annak ellenzéke – beleértve a baloldali
ellenzéket – is. „A magyar területek visszacsatolása egyetemes nemzeti érdek és az
egész nép számára lesz örömteljes nagy esemény, ha megtörténik. […] A felvidéki
magyar terület visszacsatolása […] egy brutális igazságtalanság immár
elháríthatatlan jóvátétele, amelyet egész Európa szükségesnek ismert fel” – írta
1938. október 5-én a Magyarországi Szociáldemokrata Párt lapja, a Népszava.
A már említett 1941-es népszámlálás 77 700 izraelitát talált a visszacsatolt területen.
Túlnyomó részük magyarnak érezte magát és szívesebben tartozott az I.
zsidótörvényt már 1938 májusában életbeléptetett Magyarországhoz, mint a
demokratikus, sok tekintetben nyugatias Cseh-Szlovákiához. Elmondható tehát,
hogy teljes nemzeti egység alakult ki az I. bécsi döntés megítélésében. A revíziót
verssel köszöntötte nemcsak Szabó Lőrinc, hanem az akkor már rendkívüli
tekintélynek örvendő, politikailag ugyanakkor igen mérsékelt Babits Mihály is.
Gróf Eszterházy János. Fellépett a deportálások ellen
© www.mult-kor.hu
A komáromi és kassai bevonuláskor Horthy Miklós kormányzó népszerűsége a
csúcspontjára jutott. Politikai téren Imrédy Béla miniszterelnök is profitált a
terület-visszacsatolásból. A felvidéki magyar pártok még 1936. június 21-én közös
szervezetbe tömörültek Egyesült Magyar Párt néven. A párt irányítása 1938 végén
szinte teljesen a mind szélsőségesebb, imrédistává váló, 1944-ben
belügyminiszterként a zsidóság deportálásában főszerepet játszó, s 1946-ban
háborús bűnösként „lőpor és golyó” által kivégzett Jaross Andor kezébe került. A
másik nagytekintélyű vezető, gróf Esterházy János a Szlovákiában maradt mintegy
hetvenezres magyarság politikai képviseletét irányította; 1942. május 12-én a
pozsonyi parlament egyetlen képviselőjeként szavazott a felvidéki zsidóság
deportálásáról szóló törvény ellen. A magyar parlamentbe bekerült huszonhat
felvidéki képviselő Imrédy táborát gyarapította. Az új országrészt először katonai,
majd 1938. december 21-étől polgári közigazgatás alá helyezték. A visszacsatolást
a parlament az 1938. évi XXXIV. törvénycikkel, november 13-án iktatta törvénybe.
A Dél-Felvidék revíziójában fontos szerepet kapott az úgynevezett Rongyos Gárda.
Az eredetileg 1919-ben alapított és a Lajtabánság kikiáltásának fegyveres hátterét
biztosító szabadcsapatot 1938 áprilisa és szeptembere között, kifejezetten a
felvidéki revízió érdekében szervezték újjá, mintegy kilencezer fővel. Október első
napjaiban diverziós céllal mintegy ezer önkéntes gárdista szivárgott át a csehszlovák
határon. A gárdisták telefon- és távírókábeleket vágtak el, csehszlovák katonai
alakulatok ellen hajtottak végre gerillaakciókat, szabadidejükben pedig a polgári
lakossággal – különös tekintettel a zsidókra – szemben, egészen ritka brutalitással
kegyetlenkedtek. Egyik vezetőjük a szakmát magas szinten űző, képességeit már
Orgoványon, az 1919-es fehérterrorban megmutató Héjjas Iván volt.
Az I. bécsi döntés – bár etnikailag teljesen korrekt volt – egy olyan szövetség felé
vezette Magyarországot, amely 1944-45-re a teljes pusztulást hozta magával. 1939.
február 24-én Magyarország aláírta az Antikomintern Paktumot, április 11-én pedig –
német nyomásra – kilépett a Népszövetségből. Ekkor már Magyarországé volt a
Kárpát-Ukrajna néven 1938 októberben autonómiát kapott Kárpátalja, Cseh-Szlovákia
pedig megszűnt létezni.
De ez innentől már egy másik történet.
Szegő Péter
ja, ezt nem a BALLIB' MÉDIA közölte.