A kárpátaljai Csapon élő Bubin a lapnak elmondta, hogy Szaakasvili 1988-89-ben, még a Szovjetunió fennállása idején szolgált határőrként az akkori szovjet-magyar határon fekvő városban. Bevonulása után csak annyit tudott róla, hogy Kijevben tanul az egyetemen, és egyéves szolgálatra hívták be a szovjet határőrséghez. Csak később derült ki, hogy a szülei magas beosztású tisztségviselők Tbilisziben, az apja akkoriban Grúzia mezőgazdasági minisztere volt - emlékezett vissza az egykori őrmester.

Mint elmesélte, Szaakasvili útlevélvizsgáló határőr volt a csapi nemzetközi vasútállomáson, ami akkoriban fontos helynek számított, így oda csak alapos válogatás után lehetett bekerülni. A kiképzőtiszt elmondása szerint semmilyen utasítás nem volt arra vonatkozóan, miként kell bánni Szaakasvilivel, így ő is egyenrangú volt a többi beosztottal. Teljesen mindegy volt, hogy kinek a fia az illető, nálam mindenki egyenlőnek számított, "Misa is olyan volt nekem, mint a többi beosztott" - fogalmazott Bubin.

Egykori kiképzőtisztje szerint Szaakasvili jó katona volt, nem dicsekedett a szüleivel, semmiben sem különbözött a többiektől, szerény volt, ha takarítani kellett, akkor "Misa ment és takarított", s az otthonról kapott csomag tartalmát is szétosztotta a katonatársai között. "Az volt a benyomásom, hogy tisztelte és becsülte az embereket, nem is értem, miként is tudhatott volna ő háborút indítani" - jegyezte meg Bubin, aki máig tiszteli és józan gondolkodású embernek tartja Szakaasvilit. Mint mondta, tudja, hogy egykori katonájának az ereiben forró vér folyik, de szerinte meg kell érteni, hogy Szaakasvilinek a saját népe, annak boldogulása érdekében mindent el kell követnie.

Végezetül Bubin kifejtette, hogy boldog, amiért egy kicsit hozzájárulhatott Szaakasvili neveléséhez, bár azt soha nem gondolta volna, hogy hasonló dolog történhet, mint ez a mostani háború. Szerinte majd a történelem dönti el, kinek volt igaza vagy ki volt a hibás, mindenesetre máig az a véleménye, hogy "Misának helyén van az esze".