Nem a szinte toxikusnak számító származékok vagy csereügyletek a hibásak, hanem a japán vállalatok által birtokolt közönséges bankrészvények. Ezek a kereszt-részvénybirtoklások - a japán kapitalizmus jellegzetességei – veszedelmes hatásokkal járnak. Ahogy a részvények árai esnek, a bankok úgy vannak rákényszerítve vagyonuk újraértékelésére, ami együtt jár az alaptőke értékének csökkenésével. Ennek eredményeképp gyorsan növelni kell az alaptőkét.

Az elmúlt négy napban (hétfőig bezárólag), a Nikkei 225- részvényindex 23%-ot esett. Október 27-én hétfőn az összindex 6,4%-al 7,162.90-re esett, ami az elmúlt 26 év legalacsonyabb szintje. A Mitsubishi UFJ Pénzügyi Csoport (MUFG), Japán legnagyobb bankja, 990 milliárd yenes (ami 10, 6 milliárd dollár) emelést tervez 6000 milliárdnyi új részvénnyel és 390 milliárd biztonsági intézkedésekkel. A Mizuho Pénzügyi Csoport és a Sumitomo Mitsui Pénzügyi Csoport is tervezi saját alaptőkéjének növelését - állításuk szerint.

A kormány máris harcol a kisegítésért. Szándékában áll bejelenteni egy halom új intézkedést, többek közt hogy valószínűleg 10 billió yent fog bankrészvény vásárlásra költeni (egy piacon kívüli tranzakcióval, így értékük nem fog tovább esni). Ez az a taktika, amit a Bankok részvényállományainak Felvásárlási Társasága (Banks’ Shareholdings Purchase Corporation) használt a 2002-es bankkrízis megoldására. A kormány azt is kezdeményezi, hogy a nyugdíjalapból és az életbiztosítási alapból részesedési jogokat vásároljanak, hogy ezzel is élénkítsék a piacot, bár ezek konkrét reagálása még kétséges.

Néhány intézet és bankár, magában foglalva a Shinsei - amit régen Hosszú Távú Kredit Banknak ismertek, de egy évtizeddel ezelőtt államosították - elnökét, azt szorgalmazta a szabályzóknak, hogy függesszék fel a könyvelési szabályzatot, ami arra kényszeríti a bankokat, hogy a jelenlegi piaci rendszer szerint értékeljék a nyereségeket. A “megjelölések a piacokra” (“mark-to-market”) alapjainak használata arra kényszerítheti a vállalatokat, hogy nyereségüket jócskán leírják, még akkor is, ha egyébként ez csak időleges lenne. A jelenlegi állás szerint, a bankoknak 60%-nyi veszteséget kell elkönyvelniük papírjaikból - az állandó alaptőkéjükhöz képest. A kormány ezáltal kilátásba helyezte a szabályzat meglazítását.

Hétfőn a Japán Pénzügyi Felügyelet (Financial Services Agency) tiltást helyezett a “meztelen” rövidtávú értékpapírok ügyleteire, November 4-től Március 31-ig. Más országok szabályzói szintén a probléma markában szenvednek, azon folyamat hatására, amelyben megállítani akarták azokat, akik - anélkül hogy tulajdont szereztek volna a vállalatokban – a részvények árainak zuhanására voksoltak. Ráadásul a “meztelen árúkkal” kereskedők, akik 0.25%-nál többet kockáztattak a forgalomba lévő részvényekből, ki is zárták magukat a piaci pozíciójukból.

A Japán piaci részvények árai nagyrészt gyorsan zuhantak, mert a külföldi árfolyamfedezeti alap kényszerítve volt – okvetlen letétfeltöltési felszólítások és beváltások által – hogy kiegyenlítse helyzetét. A befektetők azért is aggódtak, hogy a nagy globális recesszió eléri a Japán exportőröket is, és gazdasági lassulásként megsérti a többi részvényt. Az exportőrök szintén elbizonytalanodtak a yen rendkívüli drágulása láttán. Ahogy felszárnyalt 11%-ot a dollár és 21%-ot a euró októberi árfolyamához képest, úgy a yen vált a megbízható kereskedelem és a pénzügyi biztonsághoz vezető út zálogává.

A G7-ek hétfőn összehoztak egy rövid sürgősségi bejelentést, Shoichi Nakagawa japán pénzügyminiszter sürgetésére, kifejezve aggodalmukat a yen jelenlegi értékének gyors illékonyságát illetően. Nakagawa szerint „Japán azonnal meg fogja tenni a szükséges lépéseket, és közelről figyeli a yen mozgását” és jelzésképp (bár nem teljesen a legmeggyőzőbbként) közbenjárást fontolgat a devizapiacnál.

E helyzetet jelzi a Japán bankok szerencséjének gyors visszájára fordulása is. Csupán egy hónappal ezelőtt, a MUFG ajánlata 950milliárd yen volt a Margan Stanley és Nomuna 21%-os érdekeltségnek felvásárlására a csődbe jutott Lehman Brothers ázsiai, európai, és a közel-keleti ügyleteiben, így japán bankárok úgy érezhették, hogy ismét ők irányítják a nemzetközi gazdasági élet jó részét. Akkor gazdag alaptőkéjüket költeni kívánták, mikor más hasonló vállalatok kétségbe estek. Most ők az áldozatai egy nem csak fertőző, hanem teljességgel átfogó veszteségnek.