Reuters. A világ egyik legnagyobb sajtóügynöksége, és a szakma egyöntetű véleménye szerint a legnagyobb képügynöksége. Sajtófotósok ezrei szeretnének ennek a "sajtóipari" óriásnak publikálni. Ez azonban csak keveseknek sikerül. Akinek viszont igen, az joggal lehet büszke
a fotójára és a teljesítményére. Mi is büszkék vagyunk hát a Hírextra csapatának tagjára, tehetséges sajtófotósunkra, Fejér Bálintra. Az ő neve ugyanis már ott van a Reuters honlapján - valóban nem akármilyen kép szerzőjeként. Ezt az apropót ragadtuk meg, hogy beszélgessünk vele - nem csak a felfedezett képről, hanem a pályája egészéről is.

Gratulálunk. Szívből. Szerintem elég, ha csak azt mondom Reuters, és hogy a fotódat ott láthatjuk viszont. Az olvasók kedvéért azonban mondjuk el, hogy miért is olyan nagy dolog ez!

A Reuters a világ legnagyobb képügynöksége, ahová a képem bekerült pedig egy a felhasználók - tehát amatőrök és profik - képeiből is összeálló galéria. Ezt egyébként hetente készítik el a Reutersnél, csak a legjobbak kerülhetnek be.

Bekerülni azonban így is nehéz. Mit jelent ez a pályád szempontjából?

A világ legnagyobb képügynöksége publikációra érdemesnek minősítette a képemet, ez pedig elég jó érzés. Egyébként október huszonharmadika után küldtem el a képet, s miután visszajöttem a szabadságomról teljesen véletlenül akadtam rá a Reuters oldalán. Alapvetően pesszimista vagyok, de ez a siker így is adhat egy lökést a pályámnak. Az egómnak és az önbizalmamnak viszont mindenképpen.

A fotó, amiről beszélünk az idei október 23-i tüntetések egyikén készült. Ez - kis túlzással - manapság hozzátartozik egy magyar sajtófotós mindennapjaihoz. Hogyan éled ezt meg?



Lelkileg mindenképpen föl kell rá készülni. Egy átlagos sajtófotós munkától nem sokban különbözik - itt is kell figyelni. A legfontosabb az, hogy észre kell venni, amikor történnek a dolgok és csinálni kell.

Mint ahogyan a szóban forgó képnél.

A kép azután készült, hogy a Markó utcába beszorították a hatvannégy vármegyés menetet és kialakult egy állóháború. Mindössze a rendőrök emelték ki és igazoltatták a tüntetőket. Egy idő után a sajtósokat kiengedték a Bajcsy-Zsilinszky út felé, és akkor láttuk meg, hogy nem messze tőlünk Budaházy Györgyöt éppen igazoltatják. Amikor pedig elvezették, minden fotós vadul munkába kezdett.

Mindig is erre a hivatásra készültél?

Nem kimondottan, valahogy így alakult. Tizennégy-tizenöt éves koromban kaptam az első fényképezőgépemet, később pedig már föl is vettek az egyetemre informatika szakra, amikor az édesanyám a kezembe nyomta a MÚOSZ hirdetését, hogy pótfelvételit tartanak a Bálint György Akadémián. Akkor már képesnek tartottam magamat arra, hogy megpróbáljam, mivel például már a 2006-os kampányban is eljártam eseményekre és fotózgattam. Valahogy ebbe az irányba tartottam.



Ezek szerint nem is tudnád elképzelni magad természetfotósként, vagy akár egy stúdióban gyönyörű meztelen nőket fotózva?

Nem, a stúdió nem az én világom (közben pedig jót nevet). Amikor történnek az események és ott vagyok a sűrűjében akkor érzem jól magam. A Reuters felhívásának elnevezése is sokat mondó: "Ott voltál, amikor a hírek történtek?". Én pedig szeretek ott lenni, amikor a hírek történnek. Másrészt pedig újságot sem kell olvasnom másnap...

Ráadásul még csak húsz éves vagy. Mennyire nehéz érvényesülni az öreg rókák között?

Nem igazán különbözik az élet más területeitől ez a szakma sem. Persze az idősebbek itt is szeretik a fiatalabbat oltogatni - "Az a kocsi is idősebb, mint te vagy" és hasonlók. De elfogadnak, ez a szakma egyébként sem olyan, hogy "te később jöttél, még beléd is rúgunk".  Inkább összedolgozunk, főleg az olyan kiélezett helyzetekben, mint a tüntetések.

Ismerünk ötven év fölötti fotósokat is, te viszont még csak a karriered elején jársz. Azaz még akár negyven év áll előtted. Gondolkodtál már azon, mi minden férhet ebbe bele?

Ugyan nem vagyok még régóta a szakmában, de azt gondolom, hogy manapság mindenkinek ugyanaz a célja: a World Press Photo-n indulni és ott eredményt elérni (A World Press Photo a legnagyobb nemzetközi sajtófotós megmérettetés - a szerk.). Hazai szinten pedig az évente rendezett Sajtófotó Pályázatra készül mindenki.



Ezen felül a pénz annyiban motivál, hogy mivel ezt a szakmát választottam szeretnék megélni abból, amit csinálok. Mindig irigylem azokat a tapasztaltabb kollégákat, akik azt mondják: azt szeretnék, ha a képeikkel beszélni tudnának, és ezzel meg tudnák változtatni az emberek gondolkodását. Én még szakmailag sem tartom magam annyira érettnek, hogy ilyen célokat tűzzek ki, de szeretnék egyszer én is eljutni ide…

Ha arra kérnélek, hogy mutasd meg nekem az eddigi anyagaid közül a tíz legjobb fotót, bajban lennél?

Nagyon nehéz lenne, mert nagyon ritka az, hogy egy képből nincsen jobb - nem nekem, a kollégáknak. Az ember pedig mindig próbálja magát méricskélni a többiekhez. Sok olyan képem van, amire a család, a barátok egyértelműen mondják, hogy mennyire jó, én viszont csak csóválom a fejem, hogy "ugyan már, ez neki, meg neki megvan sokkal jobban, a másiknak meg még kétszer jobban".



Végszónak sem utolsó. A Reuters-t nem lebecsülve azonban valami azt súgja, fog még fiatal kollégánk ennél is nagyobb, jelentősebb díjakat átvenni. Talán pont a World Press Photo egyik díját. Most azonban nem érünk rá tovább beszélni, mert munka van, menni kell - a Jobbik ugyanis tüntetést tart délután a városban. A hírextrás Fejér Bálint pedig ott lesz a frontvonalban, mint mindig.