11:17

Herényi Károly következik, rutinos vezérszónok költségvetési vitákban. Lényegében rímel Kóka egyes megállapításaira: szerinte is fűnyíró-elv mentén húztak itt-ott, de szemléletét illetően sajnos nem lát benne a korábbi változatokhoz képest -

Hiteles kormányt és hitelesebb kormányfőt kívánna ő is – szerinte Gyurcsány nem alkalmas a feladatra.

Az immáron harmadik változatban nem lát gazdaságpolitikát -rendszerszintűen semmiképp. Ráadásul túlzóan optimistának kell tartsa a kalkulációkat is. Az inflációs tervek visszaüthetnek később, számos kisvállalkozó csődjével is kell számolni.

A számoknak tehát változniuk kell, hisz a legtöbb előrejelzés rosszabbakat vár, mint a tervezet.

Rendszerszintű kritikával is szolgál: többek között a felsőoktatás színvonalát, illetve általában a megvalósíthatóságot vitatja.

A Fórum nem tudja támogatni a tervet.

10:46

Kóka János rögtönzött töriórával kezd: volt itt már kétéves költségvetés, kisebbségi polgári kormány – most nem az ilyenekkel kellene foglalkozni, hanem kivételesen szakítani a jól bevált szokásokkal és együtt lépni az ország ügyében.

Nem érte meg elszabotálni a reformtörekvéseket – mondja. Most jobb lehetne a helyzet.



Sőt: szerinte Kósa is elismerte, hogy előbbre lennénk, ha nem szabotálják el a reformokat. De van gondja a kormánnyal is: aki megijedt a reformoktól és az ellenérzésektől, amiket a Fidesz szervezett az Albert házaspár köntösébe bújva (inkább nem képzeljük el az amúgy bizonyára megkapó jelenetet).

De Kósa beszéde mégis történelmi volt: merthogy kimondatott: támogatják az új fővárosi koncepciót – ami annyira nem új, hisz a szabad demokraták húsz éve forszírozzák azt (ezt valamikor azért még nem ártana újraszámolni).

A recesszió fájni fog – ígéri, és kiemeli: tisztázni kell az okokat, a következményeket, és felelősen viselkedni.

Védelmébe veszi aztán a kapitalizmust: közírók és értelmiségiek (reméltük, hogy ez nem két külön fogalom, mindegy), jobb- és baloldaliak szapulják a rendszert: pedig szerinte nem a kapitalizmus volt sok, hanem a felújítani kívánt szocializmus.

Irodalmi műveltségét is előveszi, és a magyar orwellizmusról beszél: minden rendszer gyártott magának új fogalmakat, ő pedig most az újbeszél új verzióját látja épp kibontakozni: válság helyett védelemről hallunk – szerinte nem kellene a devizahiteleseket védeni, saját felelősségükre vettek fel hiteleket. Nem a többi adófizető pénzéből kellene ezt finanszírozni.

Egészen jól beszél, még ha a betétesek védtelenül hagyásában nem is feltétlen értünk vele egyet. Ahogy az újra kiépülő szocializmusban sem – ez azért kevésbé fenyeget. Ennek ellent tűnik mondani az az internetes elbocsátásszámláló is, ami ma indult – és ő említi.

Elsődleges feladat viszont a munkahelyek megtartása – ez megint igaznak tűnik. De marasztalja kissé a kormány korábbi előrejelzéseit is, amik mindig szebb képet mutattak a valóságnál – mondja az egykori miniszter, aki cseppet mea culpázik is – felelős pártja is, mert hitt a pénzügyminisztérium szemfényvesztésének. Sajnálja a MÁV-nak adott összegeket, az értéktelen diplomákat gyártó egyetemekbe öntött összegeket, a kamu rokkantnyugdíjasoknak százezreinek adott pénzeket, a jóléti támogatásokat azoknak, akiknek minderre nincs szüksége.

Ezzel együtt a szándékot és irányt dicséretesnek tartja, még ha ezt a költségvetést végrehajthatatlannak is tartja. Változtatni kell, praktikusan az ötpárti eseményeken. Javaslatai is vannak: rendszerszintű átalakításokat akar, rendbetéve az állami kiadásokat – emlegeti a kormanyszovivo.hu árát is többek között. Változtatásokat javasol a kormánypártiaknak, lehetőséget emleget a Fidesznek, és a szocialistáknak is, a szent tehenek további pisztergálására. Van néhány hetünk, gondoljuk alaposan át – javasolja.

Tíz pontja is van, neki is:

1., A plafontörvény szentesítése
2., A költségvetésben további jelentős tartalékok tervezése – csak megfelelő bevételek mellett támogatja a kiadásokat.
3., Stabilizációs és adóreform alap néven új tartalék – nem várt bevételeknek
4., Alapjaiban új módszertant akar a költségvetés tervezésében – kellően átlátható módon.
5., 2012-es euróbevezetés – ebben tessék kiegyezni mindenkinek, hisz jövőre már be lehet lépni az euró előszobájának számító ERM II-es rendszerbe
6., Biztosítsuk a vállalkozások hitelhez jutási képességét.
7., Alakítsuk át a nagy elosztórendszereket.
8., Bízzuk profikra a közfeladatok (van vagy kilencezer) felülvizsgálatát: hol lehet spórolni?
9., Használjuk fel bölcsen az IMF-hiteleket; Mindezt egy kilábalásért felelős tanács felügyelje
10., Szülessen új pártfinanszírozási törvény.

Hogy támogatnak-e, nem derül ki egyértelműen.

10:17

Hargitai János kereszténydemokrata képviselő szintén nem lelkesedik az elképzelésért: Fidesz-KDNP viszonylatban szokatlan módon neki osztották a szakmai lapokat. Ő nem a koncepciót birizgálja, nem a felelőst keresgéli, hanem a sarokszámokat kritizálja.

Felemlegeti ő is a hattyús reklámot: szóltak már az illetékeseknek, hogy nem emelkedünk: Mentőcsónakba rakná inkább a hattyút, mert Magyarországon még az is elsüllyedne. Ilyen konstruktív kritikák mellett biztos, de ez már csak a mi rosszmájú megjegyzésünk.

Nem a pénzügyi válság okozza a gondokat – lep meg minket egy bon mot-val, hanem a kormány politikája: magas adókkal, magas hiánnyal – akárhogy fülelünk, arra nincs tippje, hogy kéne másképp. Kár.

Így érkeztünk el az államcsőd veszélyéhez – mondja, immár másodszor emlegetve az október 9-i fekete csütörtököt – elemükben vannak ma az ellenzékiek. Azt viszont elismeri, hogy a kormány gyorsan lépett – az iránnyal nem ért egyet, különben is: a saját csődjüket akadályozták meg, és szégyenszemre az IMF-hez és az EU-hoz kellett fordulnunk.

Védelmébe veszi a közszférát és a nyugdíjasokat is: a közszolgák működtették az államot, bezzeg most elvesznek tőlük. Meg szegény nyugdíjasoktól is.

A jövőben viszont előre tekintő tervezést vár, és az ÁSZ-jelentést citálja. Miközben persze biztos abban, hogy a kormány igénybe veszi a hiteleket pozitívumként emeli ki viszont, hogy az Országgyűlés támogatása mellett.

Természetesen szerinte sem támogatható a terv.

09:50

Az első kritikus a vitában Kósa Lajos: nem elégedett azzal, hogy ez a tervezet már a harmadik, de a bizottságok még csak a másodikról tudtak nyilatkozni – a legeslegújabbat még nem láthatták.

Előkerül persze a hitel és a válság is, amik miatt Ukrajnával és Belarusszal vagyunk egy szinten. Rosszul állunk, és erről csak a kormány tehet – csendülnek újra a már jól ismert gondolatok. Felmerül az adócsökkentés szükségessége is, amiről Gyurcsány Ferenc olyan szépen beszélt a limuzin hátsó ülésén. A tizennegyedik havi nyugdíjat nem emlegeti pedig az is milyen szép ígéret volt.

Kritizálja a megszorításként emlegetett reformokat is, amik persze megint csak nem használtak. Reagál Gyurcsány tegnapi beszédére is: a túlköltekezésről is a kormány tehet, Gyurcsánynak nem a túlköltekeztünk igét kellene használnia, hanem a saját kormánya saját felelősségét kellene vállalnia.

Előveszi a kommunikációs állatkertet is, pannon pumától a plakátkampány hattyúiig – ráadásul a gonosz kormány tehet arról is, hogy az emberek devizahiteleket vettek fel – mert szegénykék csak mennének előre.

A lakáshiteleket viszont védi: még Medgyessy Péter is dicsérte a rendszert, miért nem akkor szóltak, hogy rossz lesz? - kérdi. Tegnap azért frappánsabb lett volna ezt előadni, közvetlen a miniszterelnöki felszólalás után.

A reformok elmaradása sem aggasztja: voltak itt hajmeresztő gazdasági reformok, naranccsal, gyapottal, Micsurinnal, vassal és szénnel – érdekes, az mintha még nem Gyurcsány lett volna. Kósa szerint mindenesetre reform esetén csak azt lehet vizsgálni, jó-e. Ha nem az, biztosan elbukik.

Az egészségügyben lehetett volna kísérletezni – jön egy meglepő fordulattal. A háziorvosi praxisokban bevált megoldásokat lehetne tesztelni. Ez új kicsit, de nem baj. Az viszont természetesen öröm, hogy a népszavazáson elbukott a dolog – milyen lenne a helyzet, ha

Az önkormányzati reform nem lelkesíti a polgármestert: Vasasszonyától Szamosangyalosig (már a Battonya-Nemesmedves vonal is bukóban van) nem lehet érdemben spórolni. Budapesten kellene, mert a főváros működése az egész országot érinti. Küldjék el a Fővárosi Hivatal felét – javasolja. És persze a metróberuházást is le kellene állítani (még szerencse, hogy új Nemzeti Színházat senki nem akar építeni).

De ne higgyük, hogy nincs benne jóindulat: szívesen támogatna egy ilyen reformot, ha megmutatják neki – azaz a budapesti rendszer leépítésével. A felvetett rendszer nem tetszik neki – ahol a jegyzőket a közigazgatási hivatalok neveznék ki (a jegyzői állás sem rossz konc a haveroknak, ha épp úgy alakul – bár egész biztos nem ez motiválja a vidéki politikust, khm).

De elemében van, mielőtt észbe kaphatnánk, már az IMF-hitelnél tart. Látszólag meg vagyunk mentve, de nem: ha ugyanis beindul a folyamat, amit az IMF előrevetít – azaz a hiteleinket nem hosszabbítják meg – ez a húszmilliárd euró is huss, elfogyhat. A lejáró követeléseknek tehát a piacon kell megújulniuk.

És ennek fontos eleme lenne a hitelesség. Tessék tehát felmutatni a konkrét terveket, mondja. Nem dobálózni a számokkal, nem csúcsokat tervezni, ahol mindenki elmondja a magáét (teljesen jogosan - teszi hozzá, kicsit előre is felmentve magát is minden alól).

Ergo: ebben a formában a költségvetés nem támogatható.