A spanyol királyi gárda védelmében alapembernek számító Gabriel Heinze ugyan csaknem végigjátszotta a 4. csoportkörös BL-mérkőzést, de leginkább hibáival vétette észre magát, a támadóalakulatot erősítő Gonzalo Higuaín kevesebb mint félórát kapott a Real német vezetőedzőjétől, Bernd Schustertől, a lesipuskás Javier Saviolának csatárerényei felvillantására alig tíz perc jutott az összecsapáson, a középpályás Fernando Gago pedig még csereként sem szerepelt a meglepően simán, 2-0-ra elveszített csúcstalálkozón.

Nem mintha az argentin légiósokon kellene vagy lehetne elverni a port az ebben az idényben hazai pályán egészen mostanáig veretlen Real Madrid váratlannak nevezhető kudarca miatt, amelyet a csapat - és szakvezetője - együttesen szenvedett el a fantáziátlan, a hatékonyságot nélkülöző, erőtlen, vagy inkább csak erőlködéssel teli, igen gyenge játék miatt. Felerősítve egyszersmind azokat a kritikákat, amelyek a spanyol bajnokságban huzamos ideje jól teljesítő, ám a BL csoportküzdelmeiben a torinói elitcsapattal szemben gyors egymásutánban két ízben is alulmaradt "blancókat", és személy szerint Schustert érik a "németalföldi vonal" túlerőltetése nyomán. Tény és való, hogy a nemzetközi porondon nem igazán bizonyult működőképesnek a német hátvéd Metzelderrel és a holland ötösfogattal elképzelt, kevésbé a látványra, mint inkább az eredményességre törő irányzat, amelyből szerda estére az lett, hogy a cseppet sem tetszetős focihoz ráadásképpen még sikertelenség is társult. Jóllehet - Metzelder mellett az utolsó pillanatban kihagyott Arjen Robbent leszámítva - Van Nistelrooyt, Sneijdert, Drenthét, majd még Van der Vaartot is mozgósította a német tréner - mindhiába.

A Bernabéu népe a második félidőben a fogyó idővel fordított arányban egyre erősödő füttyszóval és mind mérgesebb morajjal juttatta kifejezésre hangulatának rosszabbodását, mert bár akart, fogcsikorgatva kísérletezett a Real, nemhogy gólig, még igazi helyzetig se nagyon tudott eljutni. Miközben az olasz csapat a torinói sikert követően (otthon 2-1-re nyert a Claudio Ranieri igazgatta legénység) végig kézben tartotta a meccset, s az elnyűhetetlen klasszis, Alessandro Del Piero két pompás találatával magabiztosan zsebelte be újfent mindhárom pontot - miáltal gyakorlatilag csoportgyőztesnek és már továbbjutónak tekintendő. A madridiaknak ugyanakkor nehezebbé vált a dolguk, hiszen az orosz Zenit még borsot törhet az orruk alá, márpedig ha nem lépnek tovább négyesükből, annak elkerülhetetlenül konzekvenciái lesznek a csapat háza táján.

"Amikor egy nagy futballistát küldesz pályára, aki aztán kitűnően is játszik, érthető, hogy megtapsolja mindenki, hiszen a szép foci klubszíntől függetlenül tapsot érdemel" - dicsérte Ranieri a spanyol szurkolók által is vastapsban részesült csatárát, nyerőemberét, a hajrában lecserélt 33 éves Del Pierót.

A nagyvonalú és felettébb sportszerű házigazdáknak mindazonáltal igazán fájhat a vereség, hiszen a Real ellen spanyol földön 1962 óta most először tudott nyerni a Juventus.

"Roppant csalódott vagyok, a végeredmény nem tükrözi híven vissza a meccs képét - magyarázta a bizonyítványt Schuster. - A Juventus részéről két lövés ment a kapunkra és mindkettőből gól lett, miközben mi meg egyáltalán nem voltunk eredményesek, elpuskáztuk a lehetőségeinket. Nekem is tetszett az ováció, amit Alessandro Del Piero kapott, ő egy nagy játékos, aki ismét igazolta klasszisát és a Bernabéu így fejezte ki elismerését."