Már telefonbeszélgetést is árulnak

Az www.limundo.com internetes aukciósháznál november 13-án ütik le az árat, ekkor ér véget a virtuális licit, amely az 500 dináros kikiáltási ár után a hétvégén 11.501 dinárnál (mostani árfolyamon mintegy 134 eurónál) tartott.

Aki végül győz, az Slobodan Milosevic 1995 és 1997 között folytatott 12 telefonbeszélgetésének boldog tulajdonosa lehet - írott változatban. Az eladó mindegyiknek címet is adott. Például: "Clinton: Örülök, hogy hallom a hangját!", "Az elnök dühe" (mármint Milosevicé), "A szerbek nem kurdok", "Összeesküvés Szerbia ellen", "Játék Koszovó körül".

Azt, hogy honnan kerültek elő a valaha szigorú államtitoknak számító beszélgetések, a Danas című belgrádi újság tudta meg a zombori illetőségű, a nevét szerbül Muris Aleksandrának író eladótól: a horvát katonai hírszerzés elektronikus felderítő részlege hallgatta le a legkorszerűbb amerikai berendezések segítségével. Ily módon Zágráb többször naprakészen tájékozott volt arról, hogy mit gondol, tervez, szeretne az addigra összezsugorodott (már csak a Koszovó leválása előtti, egységes Szerbiából és Montenegróból) álló Jugoszlávia teljhatalmú vezetője.

Akkor történhetett ez meg, amikor Slobodan Milosevic egyik kedvenc pihenőhelyén, Andrásfalván (Karadjordjevo) tartózkodott. Az apró - bukovinai székelyek betelepítésével létrejött - települést remek lipicai ménese tette híressé, illetve az, hogy egy vadban gazdag, pazar vadászterület központja.

Ezért vált egyik kedvenc tartózkodási helyévé a nagy vadász néhai Josip Broz Titónak, aki az állami rezidenciává kiépített helyi kastélyban rendszeresen fogadott külföldi vezetőket, köztük a - szintén vadász - magyar Kádár Jánost.

Milosevic ugyan nem vadászott, de szerette utánozni nagy elődjeit, ezért gyakran utazott Andrásfalvára, amely Vukovártól mintegy húsz, az ugyancsak horvátországi Iloktól pedig feleakkora távolságra van. A remek eszközökkel ellátott horvát lehallgatóknak tehát nem volt megoldhatatlanul nehéz a dolguk.