Megemlékezés a háborúról

A három helyszínen tartott megemlékezést Sólyom László köztársasági elnök fővédnökségével a Mártírok és Hősök Közalapítvány és a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság rendezte.
A Hősök temploma előtti emlékműnél mondott beszédében Gyenesei István önkormányzati miniszter kiemelte: katonahőseinkről megemlékezni becsület dolga, az utókor morális kötelessége, és van jócskán pótolnivalónk. Saját korunknak tartozunk azzal, hogy a múlt és a jelen egyetlen katonahősének emlékét sem hagyjuk feledésbe merülni - hangsúlyozta a politikus, azt ajánlva: ha lehet, okuljunk is a történtektől.

Az első világháború öt éve alatt a közös hadseregben négymillió magyar katona harcolt, elesett több mint 600 ezer, a sebesültek és hadifoglyok száma pedig elérte a másfélmilliót - vont mérleget Gyenesei István, azt kérve: "hajtsunk fejet itt, és most, és mindig, ha elmegyünk egy-egy emlékmű előtt, ami rájuk emlékeztet, a hősi halált halt magyar katonák emléke előtt".
A zsidótemetőben Suchman Tamás országgyűlési képviselő azt mondta: albumokat tölt meg az első világháborúban hősi halált halt vagy azt nyomorékként túlélő zsidó katonák neve. Nincs igazságos háború, mint ahogy nem lehet boldog győztes sem - fogalmazott a politikus, hozzátéve: sem a demokráciák, sem a diktatúrák által indított háborúk nem lehetnek diadalok akkor, amikor emberi testek roppannak meg.

"Ha igazi emléket akarunk állítani a hősöknek, akik meggyőződésből, hazaszeretetből, elkötelezetten harcoltak ezért a hazáért, akkor a történelmi párhuzamokból adódó következtetések levonását tegyük meg, és tegyük meg együtt" - kérte Suchman Tamás, és még azt is, hogy a hétköznapokon is emlékezzünk meg azokról, akik életüket áldozták e hazáért.

A tizenhat nemzet katonáinak örök nyugalmat adó Hősök temetőjében Szita Károly, Kaposvár polgármestere úgy fogalmazott: "az élet mártírjaira, a halál hőseire emlékezünk".
"A hősökre emlékezni soha nem a múltnak, mindig a jelennek és mindinkább a jövőnek szól, nem vehetjük magunkra a feledés gyalázatát, mint ahogy ez némely korban történt" - tette hozzá.
Az első világháborúról szólva Szita Károly azt mondta: a magyar nemzet ezeréves történetének legvéresebb küzdelme volt az öt éven át tartó elrettentő vérontás, amely "nem csupán a teljes katonai és nemzeti összeomlás, hanem egyben a történelmi Magyarország feldarabolásának kezdete is".

Szakály Sándor, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja beszédében arra figyelmeztetett, az utódoknak kötelességük emlékezni a hősökre, és jó lenne, ha ezt nem csak a kerek évfordulókon tennék.