A veszély ötven órája
Kevesen tudják, mi is visz embereket arra, hogy hetekig hánykolódjanak a tengeren egy vitorlás fedélzetén és nem elég, hogy az elemeket, de az ellenfeleket is próbálják legyőzni. Azt is kevesen sejtik, hogy mindez mennyibe kerülhet. A Hírextra azonban meg
2008. november 9. vasárnap 16:59 - Gedei Szilárd
A Rolex Middle Sea vitorlásverseny a Földközi-tenger leghíresebb és legjelentősebb vitorlás erőpróbája. A hagyomány szerint minden ősszel ágyúlövésre rajtol a mezőny - idén is így történt a máltai Jacht Club által már negyvenedik alkalommal kiírt nagy tengeri futamon. Ezen a komoly megmérettetésen a nyolcvannál is több hajóból álló mezőnyben vett részt idén a magyar Jensen Sailing Team is. Femme Fatale - ez pedig már a hajójuk elnevezése, amely egy 14 méteres, Beneteau First 47,7 típusú vitorlást takar. A "Végzet Asszonyán" tizenkét magyar vitorlázó próbálta a csapatot hozzásegíteni a lehető legjobb eredményhez. Nem mellesleg pedig jól érezték magukat
Használtan is több százezer euróA hajó francia gyártmányú, a Beneteau hajócsalád sportosabb változata - mutatta be a Hírextrának a magyar csapat szeme fényét Scholtz Imre, a csapat egyik profi tagja. A méreteiről csak annyit, hogy majdnem 48 láb a hosszúsága, azaz tizenöt méter körüli. Ehhez jön még a tizenöt tonna köröli súly és máris kész a kicsike. Meg lehet vásárolni. Scholtz elárulta, hogy a vitorlás négy-öt éve van versenykész állapotban, de még így "használtan" is eléri az ára a 250 ezer eurót - a vitorlázás bizony nem a szegények sportja.
A magam részéről kíváncsi voltam, hogyan is működik egy ilyen nagy verseny. Profi vitorlázóként hasznosíthatom az itt szerzett tapasztalatokat a következő versenyen - vallotta be Scholtz, de azért hozzátette, hogy maga a kaland is elég jelentős motiváló tényező. Nem volt ugyanis mindig fenékig tejfel a legénység élete. A legküzdelmesebb napon például a menü is meglehetősen szerényre sikeredett: reggelire csupán egy kis csokoládéra és egy bögre teára, ebédre két virslire, vacsorára pedig egy pohár levesre volt ideje az elemekkel küzdő csapatnak.
Gyors volt a Végzet Asszonya
A legénység
Andorka Rudolf, Aranyosi Zsolt , Frigyer Attila, Georgi Zoltán, Horváth Olivér, Kiska György, Rafinger Krisztián, Román Károly, Sáfián László, Scholtz Imre, Somos Zsolt, Szóda Ákos
Az eredmény ismeretében azonban kijelenthetjük, hogy megérte a nagy erőfeszítés. Bármilyen rendszer alapján elemezzük ugyanis a végeredményt annyi biztos, hogy a mezőny első harmadában végzett a Femme Fatale.
- Akár az összetett alapján, akár a saját kategóriánkon belül nézzük az első harmadban vagyunk. A mi osztályunkban a huszonkettő induló közül sikerült a hatodiknak befutnunk - mondta el a Hírextrának a csapat egyik legrutinosabb tagja. Különböző kategóriákra egyébként azért van szükség, mert - kis túlzással - ahány induló egység, annyiféle hajó szerepel az ilyen versenyeken.
A legénység számára ez az eredmény egyáltalán nem számít rossznak, hiszen lényegében első nekifutásra érték el. Főleg annak fényében kiváló teljesítmény ez, hogy a tizenkét tagú legénység közül messze nem mindenki volt profi, bár a magyar tengeri bajnokságon indult csapat egy része is beépült a gárdába.
Persze ettől még mindenki komolyan vette a nagy kalandot, a csapat több részre osztva váltotta egymást a fedélzeten. Amíg az egyik brancs dolgozott a másik készenlétben állt, és ráadásul még egy "másodkészenléti csapat" is volt, és csak a többiek pihenhettek vagy éppen elkészítették az aktuális ebédet, vacsorát.
A hajóba csapott a villám
Az egyik hajós naplójából - csak haladóknak
„Október 19-én 21:17-kor 38*32' 1" N 15*32"20' E volt a pozíciónk a Messinai Szorosnál, majd 21-én 38*16' 3" N 13*14'24" E. Aztán három, napozós, kényelmes nap után este a szolgálat váltása után le kellett vennünk a spinakkert, mert változott a szél erőssége és iránya. Génuára váltottunk, majd az éjszaka folyamán ezt fokra cseréltük és egy 2 napos kemény vágta vette kezdetét. Ekkor 25 csomós szélben 7-9 csomóval mentünk, majd egy 45 csomós viharba keveredtünk, ahol is reff3-ból le kellett kapnunk a grósz maradékát, mert félő volt, hogy esetleg megsérül."
A csapat másik tagjától, a szintén elég tapasztalt Georgi Zoltántól is kaphatunk egy kis ízelítőt a verseny legkritikusabb időszakáról: Az egyik vihar olyan hatalmas volt, hogy több csapat is kénytelen volt feladni a versenyt: volt, akinek az árboca törött el, másoknál elszakadt a vitorla, de olyan is akadt, akibe belecsapott a villám! Szóval ez a két nap bizony kemény munka volt - mesélte el a legizgalmasabb pillanatokat a Frigyer Attila kapitány vezette legénység rutinos rókája.
Ezekben a küzdelmes napokban az alvást sem vitték túlzásba a csapattagok: akadt, aki negyvennyolc óra alatt mindössze négy órát pihenhetett. Ennek ellenére a magyarok visszatérnének a tengerre. Scholtz Imre azt is elárulta, hogy valószínűleg jövőre is indul a hajó ezen a versenyen, bár ez legfőképp a tulajdonoson múlik. Talán a csapat összetétele is profibb lesz, s akkor az idei tapasztalatokkal felvértezve még a szereplés is jobban sikerülhet.