Az interpellációk után azonnal megkezdődik az esemény, csak kósza félinformációkkal lehet összefutni a parlamenti folyosókon. Ami biztos: a Fidesz utána majd sajtótájékoztatót tart. Addig viszont még várni kell.

Arra is, hogy valamit megtudjunk, egyáltalán: meglássunk a miniszterelnöki dolgozószoba előtt. Rengeteg a kamera (és kamerás emberrel ne hozzon össze senkit a balsors, mindig tolakodnak, hogy lássanak – és mivel ez a munkájuk, még haragudni sem lehet rájuk).

Elsőként Navracsics Tiborék távoznak – a másik irányba, anélkül, hogy egy szót is szólnának (majd fognak, mint már tudjuk, semmi gond). Kis idő múlva Herényi Károly jön elő, ő szerencsére már közlékenyebb kedvében van. Szerinte nagy különbségek vannak a szlovák és a magyar helyzet között: ott a szélsőségek a kormányban is jelen vannak. Közös állásfoglalás kiadását nem tartja elképzelhetetlennek – ha jól értjük. Nem egy kiabálós alkat, az operatőrök pedig nem engednek hozzáférni. A legjobb képet róla csak egy kamera ellenőrző képernyőjével sikerül elkészítenünk. Nem vagyunk maradéktalanul boldogak.



Annál inkább az lehet Fodor Gábor, aki mintegy feltűnés nélkül eloson, míg értékelni próbáljuk az elhangzottakat (a Gyurcsány tanácsadójaként is ismert Gréczy Zsolt sem tud semmit, viszont később ő lesz az egyetlen, aki időben be tud slisszolni a kormányfőhöz). A liberális pártelnök nem mond semmit, majd ő is tart sajtótájékoztatót.

Budai Bernadett kormányszóvivő tűnik fel egy pillanatra, próbálunk konszolidáltabb körülményekért, netán hagyományos sajtótájékoztatóért lobbizni – sajnos eredménytelenül, csak egy mikrofonállvány tűnik fel, amit hamarosan ellepnek a tévétársaságok szivacsfejű eszközei.

Végül feltűnik a miniszterelnök is. Ő már természetesen közlékenyebb, bár őszinte sajnálatunkra túl sokkal nem árnyalja a napirend előtti felszólalását. Borzasztóan fontos, ha nemzeti érdekekben két szomszédos ország érzékeny vitát folytat, megteremtsük adott kérdésekben a politikai egységet – mondja. Két kérdés van: mi történt és mit kell tenni? Az elsővel kapcsolatban fontos elemként értékeli az ötpárti fellépést, és figyelmeztet arra, hogy a két szélsőség-történet közé nem lehet egyenlőségjelet tenni (egy későbbi mondatában egyenesen a legendás Makó-Jeruzsálem távolságot említi). Ha a pontos distinkció minden részletkérdésben meglesz, lehet továbblépni – de ez még odébb van csöppet, részletekkel inkább később szolgálna. De senki sem érdekelt abban, hogy a jelenkori történelmet szélsőségesek irányítsák. De. Egy fontos különbség van: a budapesti kormánytól mindenféle konkrét és átvitt értelemben messze vannak a szélsőségesek. Pozsonyban az egyik kormánypárt maga szélsőségesen nacionalista, míg a magyar parlamentben ezek a nézetek nincsenek jelen. A magyar kormány nem kíván valakivel szemben nemzeti identitást teremteni – és ilyesfajta ösztökélést nem is érez az ellenzék felől. A szlovák politikában viszont gyakorlatilag elfogadhatatlan módon lépnek fel ilyen eszmékkel. Ugyanakkor az ilyen eszmék nevében fellépő magyarok Szlovákiában lehetőséget adnak az ottani nacionalistáknak arra, hogy összemossák a különböző magyar irányzatokat. Nem szabad elfogadnunk, hogy minket ültessenek a vádlottak padjára.



Intenzív konzultáció készül a parlamenti pártok között a kérdésben, hogy ez biztosítsa a szükséges politikai-társadalmi hátteret a további lépésekhez – és ehhez lát támogatást. A kérdéseket már nem várja meg.

Ahogy Navracsics és Semjén sem, de előttük még Fodor Gábor is ismerteti pártja álláspontját.

Ügyesen fogalmaz: a találkozó kapcsán is arról kíván beszélni, mi pártja általánosnak tekinthető álláspontja a kérdésben. Ma már egyszer elmondta, de összefoglalja még egyszer. A szabad demokraták három kérdésben várják a kormány határozott fellépését. A szlovák kormányban egy szélsőséges párt a koalíció tagja, Magyarországon nincs ilyen a parlamentben. De parlamenten kívüli erők nacionalista felhangoktól nem mentes demonstrációkat terveznek, amik ártanak a magyar kisebbségnek. Ezektől el kell határolódnia minden pártnak – ezt mindenkinek ki kell mondania. Harmadsorban a kapcsolatfelvételt sürgeti a nem nacionalista szlovákiai politikai képviselőkkel – párbeszédet akarnak a normálisan gondolkodó politikai szereplők közt. Velük kapcsolatban figyelmeztet: bár bizonyos kérdésekben meglehetősen nagy a parlamenti egyetértés, számos vitában vannak magyar szemmel nézve is józan vélemények.

Konkrétumokról nem kíván beszámolni – azért tartották zárt ajtók mögött az egyeztetést, mert nem publikus információk is elhangzottak. Esélyt viszont lát a közös nyilatkozat elfogadására – bár a Fidesz tervezetén még van mit csiszolni, születhet mindenkit érintő állásfoglalás.



Befut végül a Fidesz-KDNP tandem is, elismételni a korábbiakat. Navracsics határozott fellépést kért Gyurcsánytól – furcsának tarja, hogy Dunaszerdahelyről még nem kaptunk szlovák jelentést, és a magyar nemzet egységes képviseletét várja. Meg kell védeni a határon túli magyar közösségeket is – és ő is figyelmeztet a magyar-szlovák különbségekre. Következetes és határozott politikát vár Gyurcsánytól, és kétoldalú tárgyalásokon a magyar érdekek figyelembe vételét is várja. Egyúttal kéri a Fidesz-nyilatkozat egyhangú támogatását.

Semjén Zsolt Európában kíván lépéseket tenni – arra kérte (újfent) Gyurcsány Ferencet, hogy az európai szocialisták között hívja fel a figyelmet a szlovák kormánypárt viselkedésére. És nem tehető egyenlőségjel a két országban tapasztalt jelenségek közé – ez neki is fontos szempont.

Ahogy elnézzük, ez lehetne a nyilatkozat alapja – ebben mindenki egyetért.