Mindig is tudtuk, hogy fura országban élünk. Itt sok minden megtörténhet, ami máshol nem. Legfőképpen minden ésszerű dolog ellenkezője. Például az, hogy a rendőrség helyett vannak falvak, ahol a Magyar Gárda tartja fenn a rendet, egy szélsőséges párt félkatonai szervezete. Egy normális európai országban ez valahol a vicces-szánalmas-felháborító elképzelt koordinátarendszerében mozogna. Bezzeg nálunk…

De hagyjuk a gárdát… arról már sokan, sokat. A legújabb történet szintén az említett rendszerbe illik, de leginkább annak felháborító tengelyéhez közelít: a rendőrség kedden egy olyan embert rabosított, aki segített egy ügy felderítésében.

Az illető az RTL Klub riportere, és a Fókusz című műsor számára készített oknyomozó riportot. Ennek során feltárt egy régóta működő szabálytalanságot a rokkantigazolványokkal kapcsolatos visszaélésekről. És a helyett hogy a hatóságok hálás köszönetet mondanának neki, majd kezet nyújtanának a segítségért, inkább kellemes egyszerűséggel közokirat-hamisításban való bűnsegédlettel gyanúsítják.

Akárhogy is van, ez így nincs rendben

Elképzelhető, hogy Polgár Géza követett el hibát a riportja során. Olyan hibát, ami jogilag megtámadható, magyarul nem védte le egészen magát a paragrafusokkal szemben, ezért juthatott rendőrkézre. De hát neki nem is ez a dolga. Hogy valami apróságon elcsúszott, az messze nem áll egyensúlyban azzal, amit feltárt. Nem állítom tehát, hogy törvénytelenül hurcolják meg. De.

De gyorsan tisztázzunk néhány dolgot. Például a cél és eszköz örök kérdését. A cél érdekében, bármily nemes is, be lehet-e vetni kevésbé nemes eszközöket? Nos, erre nyilvánvalóan nincs hely és idő sem itt válaszolni. Ám a legközelebb akkor leszünk, ha azt mondjuk, minden esetet külön kell vizsgálni. Vagyis mi az a cél, aminek az érdekében szemet hunyunk bizonyos erkölcsi értékek felett?

Sok ilyet tudunk. A guantanamói fogolytáborban minden bizonnyal nem a demokratikus elvek, és az emberi jogok betartásával vallatják a terrorista-gyanús személyeket. Viszont így elérhetik a célt, ami egy esetleges terrortámadás megelőzéséhez visz közelebb. Ilyenkor a serpenyőben egy kis kínzás áll szemben néhány ezer ember életével.

Az eredmény mindenek felett

De vissza a mi kis magyar valóságunkhoz. Tény, hogy a jogszabályok betűről-betűre való betartása sokszor vezet eredménytelenséghez. Ezzel a rendőrség is tisztában van. A szélsőségesek elleni agresszív utcai fellépéskor bizony megtörténnek olyan dolgok is, melyeket sokan „túl keménynek, a hatáskör átlépésének” tartanak.

Még jobb példa erre a beépülő nyomozó. Aki a bűnbanda közelébe hízelgi magát, hogy belülről buktassa le az egész szervezetet. E közben biztosan adódnak helyzetek, mikor ezeknek az embereknek – akik elvileg a törvény őrei – olyat kell megtenniük, ami messze túl van a törvényesség határán. De megteszik. A cél felülírja ezeket a cselekedeteket.

Akárcsak a zsaruk

A riporter ugyanezt csinálta végig. Rejtett kamerával végigjárta azokat az utakat, ami végül elvezetett a rokkantigazolvány kiadásához. Világosan bemutatta, hogyan juthat bárki jogosulatlan előnyökhöz azáltal, hogy ilyen igazolvány birtokába kerül. Ezek az ügyek sokak számára világosak voltak, városi pletyka szintjén mindenki tisztában volt velük.

Senki sem gondolta soha komolyan, hogy a hatalmas terepjáró vagy a több tízmilliós luxusautó tulajdonosa rokkant. Mégis ott virít az ablakában az igazolvány. A rendőrségnek már régen (értsd: évekkel ezelőtt) el kellett volna kezdenie a nyomozást az ügyben. És eredményeket kellett volna felmutatnia. Mégsem tette.

Ebből két következtetést lehet levonni. A rendőrség vagy rosszul végzi a munkáját, ezért „bosszúból” hurcolja meg a riportert. Vagy évek óta folyik a nyomozás, hogy lebuktassák a csalókat és hamisítókat, és ebbe a levesbe köpött bele az izgága újságíró. Ha azonban ez lenne az igazság, akkor a rendőrségnek abban a pillanatban hírzárlatot kellett volna elrendelnie, amikor a riporter bemutatta az általa készített anyagot a hatóságnak.

Merthogy ezt tette. És az a gesztus különösen fontos ebben az ügyben. Hiszen mielőtt bármit is nyilvánosságra hozott volna, az általa forgatott anyagot leadta a rendőrségen, és mellé csatolta a hamis rokkantigazolványt is. Sőt, feljelentést is tett! Vagyis, ha éppen egy folyamatban lévő nyomozást tett volna tönkre az oknyomozó riport nyilvánosságra hozatala, akkor a rendőrség kedvesen megkérhette volna Polgárt, hogy ne adja le az anyagot. Ehelyett rabosítják.

Volt már hasonló

Emlékezzünk, amikor az egyik televízió rejtett kamerával felvette, ahogy az Országgyűlés folyosóján nem a kijelölt helyeken dohányoznak a képviselők. Vagyis a honatyák lelepleződtek: nem tartják be a saját maguk által hozott törvényt. Volt némi felzúdulás mind a honatyák, mind a civilek részéről. Ennek eredményeként lezártak egy helyet az újságírók elől, hogy ott nyugodtan hódolhassanak káros – és jogszabályellenes – szenvedélyüknek.

A mostani eset azonban sokkal súlyosabb. Mert amit a riporter felderített, az nemcsak felháborító, de erkölcsileg is mélyen elítélendő. Azok ugyanis, akik jogtalanul megszerzik a rokkantigazolványt, nemcsak ingyenesen parkolnak, de olyanok elől veszik el a fenntartott helyeket, akik valóban rászorulnak. Ez az ügy hosszú ideje a társadalmi szolidaritást is rongálja. Az, hogy most felszínre került - méghozzá komoly bizonyítékokkal alátámasztva - köszönetet érdemel.

Közben pedig a rendőrség elfelejti, hogy az újságíró különleges állatfajta. Nem egyszer alkalmaz titkosszolgálati módszereket, hogy az információt megszerezze. (Emlékezzünk csak a két újságíró által kirobbantott Watergate botrányra, amibe Nixon elnök belebukott) Célja a nyilvánosságra hozatal, nem pedig saját előnyök biztosítása. Helyén kellene tehát kezelni a dolgokat. Jó lenne nem a leghülyébb ország képét magunkra venni.