Putyin hatalmának pillérei

A jogot, majd közgazdaságot végzett, KGB berkeiben alezredesi rangig eljutó Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin nem tudása, karizmája, kapcsolatai vagy feketeöves judo tudása miatt került 1999. augusztus 9-én a hatalom birtokába - amit azóta sem engedett, és valószínűleg élete végéig nem is fog -, hanem a kommunizmust felváltó, sajátos orosz demokrácia folytán. Bár kétségkívül a felsorolt tulajdonságok is nagy szerepet játszottak felemelkedésében, de mégsem azok képezték az igazi szerepet.

Bár Borisz Jelcin csak ’99 szilveszterében mondott le - és ekkor került Putyin először közvetlen hatalomba, ha nem számítjuk az augusztus 16-i kormányfői kinevezését - mégsem ezt az évszámot jegyeztük meg, és nem véletlenül. Mert Augusztus 9-én hangzott el az a mondat Jelcin szájából, ami Putyint idáig jutatta: „Most elhatároztam, hogy megnevezem azt a személyt, aki véleményem szerint képes konszolidálni a társadalmat… Vlagyimir Putyint”. Eme szinte királyi hagyományokat idéző mondat jól példázza annak az országnak a demokrácia-szokásait, melyet a huszadik században majd egy évszázadig, egy szinte istennel felérő személy irányított, és amely szokásától ma sem tud szabadulni.

Putyin népszerűsége ugyanis meghaladja a nyolcvan százalékot, pártja pedig a parlamenti kétharmados többséget - ami egyik európai országban sem képzelhető el. Ez persze megspórol jó néhány vitakört a nem létező ellenzékkel (talán néha a kommunisták reklamálnak picit), és a népnek sem kell azzal szembesülnie - mint kishazánkban -, hogy gyakorlatilag semmilyen épkézláb törvénytervezetet nem lehet véghezvinni a folytonos huzavona miatt. Igaz a média a párt kezében, ellenzék gyakorlatilag nincs, néhol választási csalás is előfordul és a párt-nacionalista érdekeket kissé agresszívan védik (lásd Grúzia esetét), de hát valamit valamiért.

Putyin az alkotmány értelmében nem lehetett harmadszor elnök, így a Medvegyev-bábot ültetette oda, önmaga meg ismét elfoglalta a miniszterelnöki posztot. De biztos, ami biztos alapon pártelnökké is megválasztatta magát, majd most elfogadtatta az alsóházzal (a felsőház és az elnöki aláírás már csak formalitás lesz) az alkotmánymódosítást, ami szerint az elnököt hat, a képviselőket öt évre választják - és ami alapján akár 2028-ig hivatalosan is vezető szerepben maradhat. A módosítás mellékesen a hatalmát is kiszélesítette, mert ezentúl a helyi választásokon győztes párt - vagyis Putyin pártja, az Egységes Oroszország - jelöli ki a kormányzókat. (A kérdés az, hogy ez vissza lesz-e vonva, amikor Putyin lesz az elnök.)

Medvegyev egyébként rettentő hasznos: ő tárgyal a Grúziai ügyekről, ő terjeszti be a szükséges gazdasági óvintézkedéseket - egyszóval ő intéz minden negatív vagy kényes dolgot, nehogy Putyinra a rossz fény legfrissebb sugara is rávetüljön. Cserébe maradhat névlegesen Oroszország élén, talán még vagy 11 évig. Putyin hatalmát az is jelzi, hogy a külföldi személyekkel folytatott komolyabb tárgyalások mindig az ő, és nem Medvegyev részvételével történnek.

Gazdasági orvoslás

A gazdasági válság Oroszországot is elérte, így a változásokat és a mentőcsomagot itt sem lehetett elkerülni. Ám az államosítás árnyéka mintha fenyegetőbben vetülne az orosz vállalatokra, mint más országokban. Ráadásul az olajár folyamatos esése - immáron 50 dollár alatt van hordónként - jelentősen seggbe billenti az orosz gazdaságot, és ha ez a helyzet nem változik, akkor újabb gazdasági mentőakciókkal kell számolniuk.

Jelenleg egy ötvenpontos terv - amin belül egy 220 milliárd dolláros mentőcsomag - van tervezetben, amihez a törvények talán idén, de legkésőbb 2009 első negyedében is elfogadásra fognak kerülni. A terv a belső kereskedelemre és az importra koncentrál, valamint az elmaradt építkezések újraindítására. Külön hitelprogramot dolgoztak ki kisvállalkozók számára, és az elszegényedettek segélyeit is növelni akarják. Ehhez persze az ország valutatartalékához kellet nyúlni, ami ennek hatására több mint 100 milliárd dollárral, 484,6 milliárdra csökkent - és csak további költekezés várható.

Külön aggodalmat jelent, hogy olyan ipari óriásvállalatok is jelentkeztek segítségért, mint a legnagyobb olajtársaság (Lukoil) és a Ruszal. Ezeknek segítségére azért is sietett annyira hamar az állam, mert hiteleikért cserébe saját részvényeiket tették fel, így ha nem fizetnek, akkor orosz részvények kerülnek külföldi kézbe - amit Putyin nagyon nem akar. A kormánynál még a rubel világpiaci valutaszerepéről is álmodoznak - ezért igyekeztek gyengíteni a dollárt - annak ellenére, hogy a rubel árfolyama két és fél éves mélypontra esett a dollárral szemben. Az ötletet több Moszkva-barát országnak is felvetették, de egyedül Vietnám üdvözölte az elgondolást.

Az elbocsájtások is nagy gondot jelentenek az elmúlt idők önmagához képest legjobb, 5,2 %-os munkanélküli rátával rendelkező országnak, ugyanis egyes felmérések szerint jövő év közepéig akár 340 ezer munkahely is megszűnhet. Az orosz elemzők túlzott optimizmusa sincs megindokolva, többek közt, mert az augusztus-október időszakban 83 milliárd dollárnyi tőke távozott az országból, holott a 2008-as évben 40 milliárdnyi plusszal számoltak.

Külpolitika és hadgazdaság

Bár ma van a G20 - és azon belül a Medvegyev-Obama csúcs -, de túl nagy fordulatok így sem várhatóak. A Grúzia okán kialakult helyzet még mindig feszültségterhes, ráadásul ezt tovább élezi Ukrajna eddig nem túl valószínű NATO-csatlakozásának lehetősége és a rakétapárharc is. Ez utóbbi jelenleg úgy néz ki, hogy Oroszország közölte Amerikával: azt hiszitek rakétákkal akarnak támadni a gonosz hatalmak? (Mert elviekben ezért épült a pajzs: Irán és Észak-Korea ellen.) Akkor kaptok rakétákat, bazdmeg! (Bejelentették, hogy rakétákat akarnak telepíteni Kalinyingrádba, válaszul a rakétapajzsra.) Természetesen közölték Obamával - amit Silvio Berlusconi olasz kormányfő is támogatott -, hogy ha ők visszavonják a rakétáikat, akkor Oroszország is, de ezt Amerika azonnal visszautasította.

Egyébként az orosz nép egyre inkább akar egy ismét nagyhatalomnak számító Oroszországban élni - derült ki a VCIOM felmérésből -, és a nacionalizmus is egyre több értelmiségi agyát hódítja meg. Ebben segíthet Putyin már több kommunista országgal tárgyalt szövetségi köre, amik közül Chávez Venezueláját már sikerült is tökéletesen megfűznie. Bármi is történik majd a mai vagy az ezt követő napokon, gyökeres változás az elkövetkező húsz évben aligha várható.