A Homo Sapiens faj szereti értelmesnek nevezni magát. Ezt pedig többek közt azért teheti meg, mert ő az egyetlen eddig ismert élőlény, mely a világot, amiben él egyre jobban meg akarja ismerni. Nincs más faj, mely kutatná saját fejlődését, létrejöttének/megteremtésének titkát. Ebben az értelemben a Hubble olyan tárgy, mely e nemes célhoz hatalmas lépésekkel vitte közelebb.

1990. április 24-e óta eltelt 18 év alatt a távcső annyi tudományos felfedezést produkált, amit a csillagászatnak az addig eltelt néhány ezer éve alatt sikerült csak. A minket körülvevő Univerzumról olyan ismereteket szereztünk általa, melyek óriásit lendítettek a kutatásokon. Ez a tárgy olyan ablakot nyitott az emberiség számára, amelyen kitekintve a világűr teljesen új oldalát ismerhettük meg. Korszakalkotó felvételeiből képet kaptunk addig elérhetetlenül távoli galaxisokról, csillagokról, ködökről. A Hubble-nak köszönhető hogy kiderült, a galaxisok központjában óriási fekete lyukak vannak.



Újabb nagy tett

Tervezett működési ideje már lejárt, de mind a mai napig használatban van. Legutóbbi felvételeivel pedig újra bebizonyította a fent leírt mondatot: az egyik leghasznosabb tárgya a Földnek. Pénteken Paul Kalas (UC Berkeley) és munkatársai a Science folyóiratban jelentették be, a Hubble-nek sikerült lefényképezni ez első szabad szemmel látható Naprendszeren kívüli bolygót.

Az exobolygók létére a kilencvenes évek elején derült fény. Bár a csillagászok biztosak voltak abban, hogy a mi Napunk nem az egyetlen csillag, amely körül bolygók keringenek, a valódi bizonyítékot csak ekkor sikerült megtalálni. Azóta hajtóvadászat indult az exobolygók után, amibe a profi szakembereken kívül amatőr csillagászok hada is bekapcsolódott. Ennek eredményeképpen mára közel 300 exobolygó létére derült fény az űr különféle szegleteiben.

Óriás gázbolygók

A jelenlegi módszerekkel csak a nagyobb planétákat tudjuk biztosan felfedezni. Ezek a mi Jupiterünkhöz hasonlóan hatalmas gázbolygók. Sokuk a Jupiter méretének többszöröse. Természetüknél fogva nem alkalmasak az általunk ismert életfeltételek megteremtésére. Létezésük azonban bizonyíték arra, hogy más csillagok körül is keringhetnek ezeknél jóval kisebb planéták, illetve Föld-típusú bolygók.

A bolygóvadászok célja természetesen rátalálni olyan égitestekre, melynek napjától való távolsága körülbelül megegyezik a Föld-Nap távolsággal. (Feltételezve, hogy az adott csillag hasonló nagyságú és típusú, mint a mi Napunk.) Ilyen esetben beszélhetnénk az élet kialakulásához ideális feltételekről.

Az első látható planéta

A Hubble által most lefényképezett bolygó a Fomalhaut b jelzést kapta. A Formalhaut a nevű csillag, mely körül a bolygó kering a Piscis Austrinus (Déli Hal) csillagkép legfényesebbje. Az exobolygó becsült tömege 3 jupitertömeg, s mintegy 872 év alatt járja körbe csillagát.



Az első exobolygó, melyet sikerült a látható fény tartományában lencsevégre kapni az egyik legfiatalabb bolygótest, amiről jelenleg ismereteink vannak. A Formalhaut csillag alig 100 millió éves, így a körülötte keringő planéta ennél is fiatalabb. Ennek nagy jelentősége lehet saját Naprendszerünk fejlődésének megismerésében, hiszen a Formalhautot és bolygóját megfigyelve saját kozmikus múltunkról kaphatunk fontos információkat.

Az utód

A Hubble űrteleszkóp ma már egyre kevésbé működőképes. Egymás után romlanak el rajta a berendezések. Ezért a mérnökök már jó ideje dolgoznak az egy újabb teleszkópon. A tervek szerint a James Webb űrteleszkóp ez 2013-ban lép majd üzembe. A neve a NASA egykori igazgatójának nevét viseli.

A szerkezet a legnagyobb földi távcsövekkel észrevehető objektumoknál 400-szor halványabb égitesteket is érzékel majd – akár 15 milliárd fényévre is ellát. Összehasonlításképpen: a Hubble a földi távcsövekkel látható égitesteknél legfeljebb 60-szor halványabbakat lát. Az űrtávcső a NASA, az Európai Űrhivatal (ESA) és a Kanadai Űrhivatal (CSA) közös programja.



Az világűr kutatása sokaknak felesleges idő és pénzpocsékolást jelent. Nekik tudniuk kell, hogy az űrkutatás jelenleg az egyetlen reménye az emberiség túlélésének. Amilyen gyorsasággal tesszük tönkre egyetlen élőhelyünket, amilyen felelőtlen viselkedéssel fogyasztjuk el magunk alatt a bioszférát, nem sok kell hozzá, hogy az ember számára lakhatatlanná váljon a Föld.

Egyelőre pedig úgy tűnik azok, akik valóban tehetnének ez ellen és hatékonyan léphetnének fel a pusztítás ellen mélységes közönnyel tekintenek a kérdésre. Nem véletlen, hogy mára nemcsak a tudományos-fantasztikus filmekben, de a NASA kutatóiban is komolyan felmerült új élőhelyek keresése. Ennek egyik legfontosabb eleme az exobolygók kutatása. A Hubble legfrissebb felvétele pedig ennek adott újabb lendületet.