A Kígyó-sziget – róla van szó – a Duna-deltától negyven kilométerre elhelyezkedő aprócska szikladarab a Fekete-tengeren, azonban amilyen kicsi, olyan fontos. A kontinentális talapzat ugyanis szénhidrogénekben gazdag.

Mítoszok és legendák

A Wikipedia szerint a görögök Krisztus előtt 6. században templomot építettek Achillesz tiszteletére. A legenda szerint Thetisz, Achilleusz anyja a mai Kígyó-szigetre (Achilleának, valamint Fehér szigetnek is hívták korábban) vitte fia holttestét. Több Apollo isten tiszteletére épült trák templom is volt a szigeten annak idején.



Hidegháború

Az újkorban a sziget nem játszott annyira jelentős szerepet, legalábbis a hidegháborúig biztosan. Románia 1879-ben jutott a sziklás területhez, azt megelőzően az oroszok és a törökök felváltva birtokolták. 1944-ben a Szovjetunió elfoglalta Romániától, s hadi célokra használta fel: a hidegháborúban radarállomást telepítettek oda, amelynek mind a szovjet légvédelem, mind a haditengerészet hasznát vette. 1947-ben a második világháborút lezáró szerződés a románoknak adta vissza a területet, azonban a szovjetek elérték, hogy Románia „önkéntesen” adja át a szigetet – ami meg is történt 1948-ban.

A ’48-as szerződést mintegy megerősítette az 1961-es román-szovjet szerződés.

Van lakosság, vagy nincs?

Az ukrán-román párviadalban a szénhidrogén-lelőhelyek jelentik a kulcskérdést. A lényeges pont, hogy a nemzetközi jogban eltérő státusza van egy lakott, valamint egy lakatlan szigetnek, előbbinek ugyanis jóval nagyobbak a határvizei. Ez azt jelenti, hogy ha Ukrajnának sikerül lakottként elismertetnie a szigetet, akkor a földgáz és kőolajlelőhelyek igen nagy része ukrán felségvizek alatt lesz, a románok pedig hoppon maradnak. Amennyiben azonban Romániának sikerül kiperelnie a lakatlan minősítést, akkor a románok is jelentős lelőhelyekhez jutnak a saját felségvizeik alatt.

Ennek megfelelően 2004-ben Bukarest a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult, s ugyanebben az évben az ukrán Aval bank bejelentette: bankfiókot nyitott a szigeten – ezzel is demonstrálandó, hogy a terület igenis lakott.

Ügyes diplomácia

A román sajtómunkások inkább azzal érvelnek – mint példuál Adrian Severin a Kyiv Postban –, hogy Ukrajna Kígyó-szigethez való okos hozzáállásával Bukarestben egy erős támogató partnerre lelhet az euroatlanti csatlakozási törekvéseiben.

Hogy ez mennyire igaz, afelől lehetnek kétségeink, hiszen például az Európai Unió várhatóan akkor fog Ukrajnával bővülni, amikor azt gazdasági érdekei megkívánják, s nem akkor, amikor Románia kipuncsolja Brüsszelben. Az azonban érdekes, hogy Severin volt az, aki román külügyminiszterként aláírta a román-ukrán határegyezményt 1997-ben.

Az érdekességet az adja legelsősorban, hogy a hétköznapi vita tulajdonképpen arról szól, hogy Bukarestnek 1948-ban nem volt más választása, mint aláírni az „önkéntes átengedést” mellyel Románia gyakorlatilag a Szovjetuniónak adományozta a területet, így az egy kényszerített aktus volt.



Ezzel ellentétben áll az 1997-es határegyezmény, melyben Románia deklarálta: nincsenek területi követelései Ukrajnával szemben. Vagy ha igen akkor... Itt most jogi kiskapu következik.

Severin annak idején ukrán kollégájával egyetértett abban, hogy maradjon egy olyan rendelkezés a szövegben, amely lehetővé teszi, hogy a nyílt vízi határok kérdését a hágai bíróság elé vigyék a felek abban az esetben, ha a kétoldalú tárgyalások nem vezetnek eredményre. Az egyezmény biztosította Ukrajna és Románia szárazföldi határait, azonban ezt a fajta kiskaput a tengeri határral kapcsolatban – kiváló diplomáciai érzékről árulkodva – meghagyták.

Mi várható?

Hogy Hágában milyen döntés születik, még nem tudjuk, bár valószínűleg olyan, amely egyik felet sem fogja sérteni, vagy (nagyon) hátrányosan érinteni.

Civil fronton viszont már folyik a csetepaté, igaz, nem olyan szinten, mint annak idején az észt-orosz online háború. Különböző fórumok román hozzászólói egyre-másra bizonygatják (számunkra is ismerős módon), hogy a Kígyó-szigetet „ellopták” tőlük annak idején, ezért az „jár” nekik.

Hogy ez ténylegesen így lesz-e, valószínűleg 2009 tavaszán fogjuk megtudni.