Azok a betegek, akik napi egy tablettát szedtek, ugyanannyi ideig éltek, mint azok, akik kemoterápiás infúzióban részesültek, a docetaxel hatóanyagú Taxotere készítményt kapva. Ezek úgynevezett másodvonalbeli készítmények, amelyeket kombinált kemoterápia után adnak, s több hónappal meghosszabbíthatják a betegek életét. Jelenleg ezt tartják a tüdőrák elleni legjobb kezelésnek.

A tüdőrák évente 1,2 millió emberéletet követel, s világszerte vezeti a daganatos halálozási statisztikákat. Többféle gyógyszert is alkalmaznak a tüdőrák kezelésére, ám a kúra hatékonysága nem megfelelő, mivel a betegséget általában akkor fedezik fel, amikor a rák már áttéteket képzett.
Edward Kim, a Texasi Egyetem onkológiai központjának docense kollégáival 24 országból 1466 beteget tesztelt, akik átestek egy komplett kemoterápiás kúrán. A páciensek fele másodkezelésként Iressát, a másik fele pedig docetaxelt kapott. Mindkét csoport tagjainál a túlélés átlagosan 8 hónapot tett ki. A kutatók vizsgálataikról a Lancet című orvosi hetilapban számoltak be.

Michael Cullen, a birminghami kórház klinikai onkológusa szerint, aki véleményezte a vizsgálatot, az Iressa lényegesen kevésbé toxikus, mint a kemoterápiás szerek, s könnyű alkalmazni. "Úgy gondolom, hogy lesznek betegek, akiknél javallott lesz az alkalmazása" - mondta Michael Cullen.

A kemoterápia, amelyet infúzióban adnak be a betegeknek, a gyorsan növekedő daganatos sejteket támadja meg. A kezelés mellékhatásaként émelygés, hasmenés és hajhullás jelentkezik. Az Iressa géntechnikai úton előállított monoklonális antitest, egy immunrendszeri molekula, amely a növekedésért felelős sejtfelszíni receptort, az EGFR-t veszi célba. Az EGFR sok rosszindulatú daganatban jelen van, ezért megfelelő célpontot jelent a rákgyógyításban.

Az Iressa fogadtatása sokáig ellentmondásos volt, mert a tüdőrák nem-kissejtes formájánál a páciensek egy kis részénél "csodát művelt", a többségre viszont egyáltalán nem hatott. Ma már ismert, hogy az Iressa azokban az esetekben hat, ahol az EGFR-gén mutációja okozta a rákot.
Mint Michael Cullen megjegyezte, a betegeknek csupán kis részénél hatékonyak a másodvonalbeli készítmények, ám némely páciensnél hosszú a túlélés. Az onkológus leírt egy olyan esetet, amikor Iressa-kezelésben részesült beteg egy év múlva szélütésben hunyt el.