Kérdezői firtatják az uniós pénzek lehívását: nem állunk jól fogalmazzunk így finoman. Ezt ő sem vitatja, de a helyzet nemzetközi összehasonlításban azért nem annyira rossz: az év végére százmilliárdos nagyságrendnél tartanak majd a projektek (csak az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében). Amiknek ráadásul külön rákfenéje, hogy utófinanszírozott történésekről van szó. Azaz adott projektet ki kell találni, arra ki kell írni a pályázatot, azokat meg kell nyerni valakinek, le kell folytatni egy közbeszerzési eljárást, meg kell valósítania mindazt, amire kötelezettséget vállalt – és ezt követően, a részletes elszámolás leadása után meg is kapja a pénzét. Ennyi kötelező kör lefutása mellett tulajdonképpen érthető is, ha egyelőre jelentős összegeket nem vettek fel. Azzal persze még így is egyetért, hogy számos esetben lehetne gyorsabb a folyamat.

A jó hír az érintetteknek az, hogy ezen a téren változtatásokat terveznek: az ilyen lehetőségek nem állnak igazán nyitva a kis- és középvállalkozásoknak – még. Vannak már könnyített megoldások: egy internetről letölthető ív kitöltésével húszmillió forintig már most is lehet pályázni – ezt a lehetőséget nyitják meg ötvenmilliós plafonig. A belépési feltételeket is radikálisan csökkentik: eddig növekedést kellett garantálni – a jelen helyzetben ez nem lesz követelmény. Aki azt biztosítani tudja, hogy nem bocsát el alkalmazottakat, már megkapja a támogatást – azaz némi uniós hátszéllel az állam így védi a még meglévő munkahelyeket. Sőt: visszamenőleg is módosítják a feltételeket. Előleget is kaphatnak a vállalkozók: az állam ekképp beszáll a projektek finanszírozásába. Az új jogszabály hamarosan várható – teszi hozzá. Persze szükséges lenne a projektgazdák változó hozzáállása is: korrekt elszámolás, megbízható teljesítés, és megvalósítható projektötletek – ezeken a területeken lenne még mit fejleszteni.

Néhány kérdésre nekünk is válaszol.

A vártnál korábban végeztek: ilyen sima volt a tárgyalás?

A Nemzeti Fejlesztési Tanács tagjai egyöntetűen támogatták a terveinket: alapvetően a munkahelymegtartás és a vállalkozások megsegítésére koncentrálunk. Sokan felhívták a figyelmünket arra, hogy a rövid távú válságkezelés hosszú távú stratégiákkal párosuljon – de ezzel mi is egyetértettünk. Azt gondolom, gyors és hatékony tárgyalás volt.

Alapvető kulcsszavakban lehet vázolni, mi a stratégia?

Több helyről szeretnénk forrásokat elvonni, hogy elsősorban a munkahelyek megtartását és a vállalkozásokat támogassuk. Ennek sok új eleme lesz – ezekről beszéltünk.

Elvenni – honnan?

Sok programból szeretnénk elvenni. Elsősorban azokból, amik lassabban haladnak az ígértnél, esetleg lényegesen többe kerülnek az eredetileg vártnál. De arra is van lehetőség, hogy néhány dolgot előrehozzunk, ha arra van szükség.

Ez lenne az a bizonyos erősebb állam, amit a miniszterelnök emlegetett?

Az állam szerepe ilyen helyzetekben mindig megerősödik. Ha csökken a bizalom a piac szereplői között, az állam feladata ennek kölcsönzése, és a rendszerek egyben tartása.

Mik a lehetséges területek? A miniszterelnök úr szűkösebb mozgásteret emlegetett odabent.

Sok ilyen terület van, a gazdasági csúcson el is mondtuk, mik a fő irányok: a vállalkozásokat akarjuk segíteni egy ezernégyszáz milliárdos csomaggal, új piacokat akarunk teremteni egy kétezer milliárdos csomaggal, és a munkahelymegtartás is fontos cél: járulékcsökkentéssel, regionális válságkezelő központokkal. Emellett növelni akarjuk a versenyképességet is: kevesebb bürokráciával, hosszú távú szerkezeti reformokkal, adóátrendezéssel.

Milyen piacokban bízhatunk? Mást sem hallani, mint hogy az általános bizalmatlanság miatt beszűkülnek a piacok.

Vannak olyanok, amik kevésbé lassulnak: ilyen Oroszország, Kína, Vietnam – többek között. Ezekben az irányokban kell az eddig is sikeres gazdasági diplomáciát folytatni. És tényleg sikeresek vagyunk: a Balkán felé az első félévben harminckilenc százalékkal nőtt a forgalmunk, Oroszország felé harmincöttel, Románia felé harmincegy százalékkal nőtt az exportunk – ezek nem új eredmények, de talán lehet rájuk támaszkodni, mikor a hagyományos piacaink szűkülnek.

És mi a helyzet Németországgal? A héten tárgyal a német kereskedelmi kamara munkatársaival is.

Németországgal együtt sírunk és együtt nevetünk. Most éppen sírunk. Németország recesszióba süllyedt, és nem kétséges, hogy a mi jövőnk is hasonló. Legfontosabb exportpiacunk, legfőbb befektetőink németek, ezért nem tudunk elszakadni a német hatásoktól; és ezért is támogatunk minden olyan lépést, ami a német piacot élénkíti – ez ugyanis ránk is jó hatással van.