Nem egyszerű az öttusa helyzete, annyi szent. Amikor Pierre de Coubertin báró annak idején kitalálta ezt a sajátos összetételű sportot, még nem sejthette, hogy bizony szeretett öttusája nagy bajba kerül a sport modernizációjával, örökös fejlődésével. Erről a sportágról ugyanis el lehet mondani, hogy roppant érdekes, azt is, hogy ragaszkodik a hagyományokhoz, de azt, hogy idomulna a fejlődő technikához, a fejlődő igényekhez aligha.

Persze az, hogy az öttusa nézhetetlen sportág, csak a legelvetemültebbek mondják ki nyíltan, abban azonban igazuk van, hogy valóban nehezen közvetíthető televízióban és rádióban. Az a sport pedig, amelyik nem televízióbarát két dolgot tehet: vagy nagy változásokkal azzá próbál válni, vagy lehúzza a rolót. Mit is tehettek volna a nemzetközi öttusa elöljárói, ha már szeretett sportágukat az olimpiáról való kizárással is fenyegetik, és évről évre egyre kevesebb szurkolót érdekelnek a versenyek? Vagy nem is erről van szó elsősorban?

- Volt három nagyon látványos verseny a közelmúltban. A berlini vébé 2007-ben, a budapesti 2008-ban és a 2006-os budakalászi Európa-bajnokság - valamint a pekingi olimpia is látványos volt a maga hiányosságai mellett -, iszonyatosan izgalmas futásokkal a végén. A többi szám is megfelelően izgalmas volt és jól közvetíthető - cáfolta meg a nehezen megcáfolhatót Pálvölgyi Miklós öttusa szövetségi kapitány a Hírextrának. Azaz szerinte nem is annyira nézhetetlen a sportág.

- Annyi haszna azonban ennek a döntésnek is volt, hogy a lovaglás sorrendjének megfordításával az utolsó három számot egy időben, egy blokkban is lehet közvetíteni. Az azonban kérdéses, hogy az ilyen formában rendezett versenyeknek lesz-e olyan sportértéke, hogy az izgalmat okoz, vagy jelentős módosítgatásokat kell még végrehajtani rajta - tudtuk meg a kapitánytól, aki azt is megosztotta a Hírextrával, hogy szerinte ha a feltaláló hajlamú emberek ennyi energiát fektettek volna a marketingbe és a reklámkörnyezetbe, mint a változtatás melletti lobbiba, akkor bizony az is elegendő lett volna ahhoz, hogy az öttusa népszerűbb legyen.

Klaus Schormann német elnök vezetésével azonban keresztülvitték a döntés, hogy változtatni kell, mégpedig a szabályokon (az öttusa történetének eddigi szabályváltozásairól ide kattintva olvashatnak). Innentől kezdve pedig az a legnagyobb kérdés, hogy vajon mely nemzet versenyzőinek tesz majd jót a változás, kik fognak a leggyorsabban és legjobban alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz.

- Azt gondolom, hogy mi magyarok ugyanolyan eredményesek leszünk, végül is ugyanazok maradnak a versenyszámok, csak más körülmények között - osztotta meg velünk nyugalmát Pálvölgyi. - Az viszont komoly szakmai problémát jelent, hogy miként lehet majd összekapcsolni a futást és a lövészetet. Az a legnagyobb baj, hogy nagyon aránytalan a két szám közötti értékelés. A magyar versenyzők azonban minden bizonnyal föl fogják ezt tudni dolgozni. Persze egyáltalán nem örülünk ennek a változásnak, lobbiztunk is keményen ellene - tette hozzá a magyar szakember.

Azaz egyelőre még nem lehet tudni, hogy ki számára lesz kedvező a biatlonra hajazó változás és kinek fog problémát okozni. A Hírextra által megkérdezett szakemberek azonban egyöntetűen azon a véleményen vannak, hogy a jó futóknak több mint valószínű, hogy előnyt jelent majd. A futásnak ugyanis a jelenlegi felállásban elég jelentős a szerepe, tehát a jó futók talán jobban fogják tolerálni a dolgot, hogy futás közben meg kell majd állni és föl kell emelni a pisztolyt. Ezek persze csak találgatások, ugyanis eredményeink még nincsenek az új felállásban rendezett versenyekről, tesztekkel még nem rendelkezünk.

Az öttusa nagy reformerei azonban - mintegy a pániktól tartva - azért nyitva hagytak egy kiskaput: ha nem válik be a változás, visszakozhatnak.

Mi lesz itt?!

Az első kétezer méter során valószínűleg célszerű gazdálkodni az erővel, s csak ha az összes lövésen túl van az ember, akkor érdemes mindent beleadni - mondta el Horváth Viktor, megemlítve, hogy pillanatnyilag azt sem tudja, időbüntetést kapnak-e a pontatlanul lövők, vagy ráadásköröket kell teljesíteniük. - Azzal, hogy a korábbiaktól eltérően a lovaglás végén következnének a két szám után élen állók, éppen őket sújtanák, mert kevesebb idejük lenne a pihenésre a futás megkezdése előtt - tette hozzá a harmincéves magyar klasszis. (MTI)

- Úgy tudom, hogy van egy olyan kongresszusi határozat, hogy bármikor visszatérhetünk az eredeti szabályrendszerhez, mert bizony a versenyzők körében is elég nagy ellenállás volt - mondta Pálvölgyi. - Ha komolyan gondolták ezt a változtatást, akkor jobban elő kellett volna készíteni. Bele kellett volna vonni azokat az embereket is - a versenyzőket és az edzőket - akik minden versenyen ott vannak, akik értenek is az öttusához. Akik ugyanis ezt a döntést meghozták, azok kívülállók, vagy legalábbis félig-meddig kívülállók - jelentette ki a szövetségi kapitány.

Egyes vélemények szerint egyébként ez az egész változtatós-megszavazós történet is a sportág marketingjét szolgálta, ezzel azonban a magyarok nem értenek egyet. - Nem tesz ez jót az öttusának. Egyetlen egy sportágnak sem tesz ugyanis jót, ha veszít a tradícióiból. Nézzük meg például a labdarúgást! Miért is tud annyira népszerű lenni? Mert alig változtattak valamit a szabályokon száz év alatt - hívta fel a figyelmet a magyar kapitány az összefüggésekre.

Ha már azonban példálódzunk, nézzük a birkózást: a kötöttfogásban kis túlzással feldobnak egy forintot és az dönti el, ki megy tovább. A birkózás kötött ága tehát egyértelműen veszített a változtatásokkal, sőt röhejessé vált az egész sportág.

Ez az, amit szeretnének elkerülni az öttusa vezetői, csak nem biztos, hogy az ilyen erőltetett szabálymódosításokkal fog sikerülni.