A fagy végzett vele

A barlangi medve (Ursus spelaeus) a medvefélék családjának egy kihalt faja, amely kb. 250-300.000 éve jelent meg a pleisztocén kori Európában. Elnevezése onnan származik, hogy csontjait főleg európai barlangokban találták meg igen nagy számban. Ez arra utal, hogy több időt tölthetett barlangokban, mint a mai barnamedve, amely csupán a téli álom időszakára keres védett üreget.

A barlangi medve, amely Spanyolországtól kezdve az Uralig Európa-szerte mindenütt előfordult, egy sor más nagytestű állattal, olyanokkal, mint a gyapjas mamut, óriás szarvas, gyapjas orrszarvú és a barlangi oroszlán - együtt tűnt el a Föld színéről a tízezer évvel ezelőtt befejeződött utolsó jégkorszak alatt.

Osztrák és brit kutatók, akik a barlangi medve Alpokban fellelt maradványait szénizotópos vizsgálatnak vetették alá, arra a következtetésre jutottak, hogy az Ursus spelaeus 27.800 évvel ezelőtt halt ki, azaz 13 ezer évvel korábban, mint eddig feltételezték.

A többnyire vegetariánus életmódot folytató barlangi medve, amelynek a testsúlya akár az egy tonnát is elérhette, lényegesen nagyobb volt, mint a barnamedve. Kihalását a hirtelen lehűlt éghajlat okozhatta, s az, hogy a fagy kipusztította a gyümölcsöket, növényeket, diót, amely az állat fő tápláléka volt.

"Nincs túl sok bizonyíték arra nézve, hogy az emberi tevékenység okolható a barlangi medvék kihalásáért" - írják a kutatók tanulmányukban, amely a Boreas című tudományos folyóiratban látott napvilágot.

A cikk egyik társszerzője, Martina Pacher, a Bécsi Egyetem kutatója szerint vizsgálataik arra derítettek fényt, hogy a barlangi medve az elsők között halt ki.

"A többi állat később és különböző időben pusztult ki az utóbbi 15 ezer év alatt" - emelte ki Martina Pacher, aki szerint a korábbi vizsgálatok során a kutatók hibáztak a barlangi medvék maradványainak kormeghatározásánál. Előfordulhatott, hogy a barlangi medve maradványait a barnamedvéével tévesztették össze.

"A továbbiakban arra az alapvető kérdésre kell választ kapnunk, hogy miért maradt fenn mind a mai napig a barnamedve, míg a barlangi medve kipusztult" - mutatott rá a tanulmány másik társszerzője Anthony Stuart, a londoni Természettudományi Múzeum kutatója.

Feltételezése a válasz az étrend különbözőségeiben, a medvék téli hibernációs szokásaiban, földrajzi elterjedtségükben, élőhelyükben, s valószínűleg a vadászatban keresendő.