Véres múlt

Ahogy a legtöbb egykori gyarmat létrejöttekor, úgy Nigéria esetében is a lakosság még csak kereste határait, etnikai hovatartozását. Ennek alapján az északi sivatagos területre kerültek a muzulmánok, és a déli, olajban gazdag vidékre pedig a keresztények (bár e tényt akkor még nem tudták). A déliek a kezdetektől el akartak szakadni - főleg az olaj felfedezése után (ennek legnagyobb támogatói az igbo népcsoportból kerültek ki), amit persze észak erősen ellenzett. A konfliktus odáig mérgesedett, hogy északon a délieket, délen az északiakat irtották, majd középen találkozva rendeztek egy háborút.

1967-ben az igbok kikiáltották függetlenségüket, és létrejött a Biafra Köztársaság (saját nyelvvel, pénzzel, zászlóval és légierővel). Több ország azonnal elismerte, míg mások gazdaságilag és katonailag támogatták a csecsemőkorban lévő olajköztársaságot. Erre az északiak vérszemet kaptak, majd pár százezer hulla árán, három évvel később elérték a ’67 előtti állapotok visszaállítását.

A gerillaharcokba és merényletekbe átívelő konfliktus azóta is tart a függetlenséget követelő igbok, és a szélsőséges muszlimok közt, bár ezt egyre inkább háttérbe nyomja a fekete aranyért vívott háború.

Véres olaj

Az olaj kincset érő értéke ellenére eddig csak éhínséget és pusztulást hozott Nigériába. Hiába a világ nyolcadik legnagyobb olajexportőre, a státusz előnyeit csak a legkiváltságosabbak élvezik. Bár a kontinens legnépesebb országa, a fekete arany felfedezéséig Nigéria sosem szorult élelmiszer behozatalra, hisz az ottani folyók „megtermelték” azt a mennyiségű élelmet, mely az ott élő ijaw és ogoni családoknak bőségesen elegendő volt. De a fúrások, az olajkitermelők és az ezeket követő savas esők annyira elszennyezték a folyókat - néhol még az ivóvizet is tönkretéve -, hogy Nigéria élelmiszer behozatala egyre csak nő. Ám nem ez az egyetlen gond.

Bár az ország bevételei folyamatosan emelkednek, a szegénység mégis egyre mélyül. Felmérések szerint a népesség mindössze 1 százalékához jut el az „olajpénz”, amiből természetesen nem marad ki a politikai elit sem (sőt, gazdasági kutatások alapján Nigériai politikusok több mint 60% bizonyíthatóan korrupt). Eme tarthatatlan állapotot megelégelve a nép gerillaháborúkat indított a kormány, a nagy vállalatok és egymás ellen. Jelenleg ott tart a helyzet, hogy az olajtermelés 25%-át milicista szervezetek szívják el a vezetékekből illegális módon (aminek hasznából főleg fegyvert vesznek), a nagyvállalatoknak pedig kemény védelmi pénzeket kell fizetniük, ha nem akarnak támadások áldozataivá válni. Az emberek helyzete pedig tovább romlik.

Véres vallás

A saria, vagyis a radikális iszlám törvénykezés egyes helyeken való bevezetése óta folyamatosan visszatérnek a vallási konfliktusok is eme hánytatott sorsú országba (például a törvény értelmében levágják a tolvajok kezét, és nyilvánosan megkorbácsolják a hűtlen nőket). 1999 óta az országban több mint tizenhatezren váltak vallási gyilkosság áldozatává. Köztük több olyan eset volt, amikor keresztény tanárnőt vertek agyon iszlám középiskolás diákok „a korán megszentségtelenítése okán” - például a tanárnő elvette az órán olvasó diáktól a szent könyvet. Most szeptemberben 165 ember hunyt el Jos városában, szintén a saria okozta vallási villongások okán.

A közelmúltbeli eset szintén a saria miatt, pontosabban a kánói bevezetése ellen tüntető keresztények és a válaszul felvonuló iszlám szélsőségesek miatt következett be múlt hét pénteken és tartott egészen vasárnapig. Bár a szélsőségeseknek alapot adott az a tény is, hogy még péntek délután a „teljesen iszlám országgá való átalakulást” valló muszlim forradalmárok tüntettek az Egyesült Államok Afganisztáni háborúja ellen. "Az amerikaiak hitetlenek", "Hagyjátok békén bin Ladent" - jelszavakat skandáltak, majd könnygáz bevetését követően szétoszlottak.

Bármi is volt a konkrét indok, az eredmény vallási zavargás, vagyis felgyújtott épületek és templomok, kijárási tilalom, a katonaság bevonása tankokkal, és több mint háromszáz halott. "Miközben beszélek Önnel látom, ahogyan egy emberi test lángol az utcán" - nyilatkozta a vérengzés alatt telefonon egy kánói, aki a többnyire nem muszlimok lakta Szabon Gari kerület lakosa. "Utasítást kaptunk, hogy minden tüntetőt azonnal lőjünk le" - jelentette ki Kánó város központi rendőrségének egyik tisztje. Vasárnap csak katonai kísérettel mehettek templomba a hitüket nem vesztett lakosok, és bár a kedélyek lenyugodtak, az ellentétek még mindig a felszín alatt parázslanak, így nem tudni mikor csapnak majd fel újból a lángok.

Véres jövő?

Második, 2007-es demokratikus választások halottak tucatjait, és nem túl demokratikus végeredményt szültek, az olajpénzből továbbra sem jut a népnek, és a vallási ellentétek is csak rosszabbak lesznek. Ha minden így folytatódik, akkor az könnyen egy újabb polgárháborúig fajulhat. Ráadásul, ha figyelembe vesszük a környező - például kongói vagy szomáliai - helyzetet, akkor pár éven belül az egész kontinens egy hatalmas, vérengző káosszá változhat. És ami a legrosszabb: a világ mindezt tehetetlenül szemléli.