Törvénytelenül bontják a zsidónegyedet

Bakó Katalin szerint az elsősorban a Nagydiófa utca 8. alatti műemlék épület megmentése érdekében létrejött civil szervezet 2008. július 31-én kért törvényességi vizsgálatot az akkor még hatályos VII. kerületi szabályozási terv (KSZT) ellen. A hivatal az önkormányzat két másik vonatkozó rendeletét is megvizsgálta, és mindhármat törvénysértőnek találta, mivel azokban nem szerepelnek a világörökségi státuszú területre kötelezően előírt védelmi szabályok.

A kerület szeptemberben új szabályozási tervet léptetett életbe, erre hivatkozva megtagadta a mulasztásos törvénysértés megszüntetését, noha a folyamatban lévő építési ügyekre továbbra is a régi KSZT érvényes - tette hozzá Bakó Katalin.

A Nagydiófa Egyesület vezetője szerint a korábbi mulasztásokat az új KSZT is tartalmazza, ráadásul nem készült hozzá sem örökségvédelmi, sem környezetvédelmi hatástanulmány. Ez pedig a védelem alatt nem álló területek esetében is kötelező. A szabályozási tervhez hiányzik a főpolgármesteri egyetértés is, azért az formailag is alkotmányellenes, a civil szervezet ezért az Alkotmánybírósághoz fordul.

Az Óvás Egyesületet képviselő Hoffmann László ügyvéd hozzátette, az önkormányzat saját rendeleteit is megsértette az építési és bontási engedélyek kiadásakor. "A jelenleg folyó ügyészségi eljárások csak a jéghegy csúcsát érintik" - utalt az erzsébetvárosi ingatlanügyekkel kapcsolatos letartóztatásokra.

Az ügyvéd elmondta: az Óvásnak mint közhasznú egyesületnek lehetősége van megfellebbeznie a konkrét építési, illetve bontási engedélyeket, és a bíróságtól kérheti azt is, hogy az forduljon az Alkotmánybírósághoz, a döntésig felfüggesztve az engedélyeket.

Perczel Anna építész beszámolója szerint az UNESCO februári örökségvédelmi jelentésében megfogalmazott elvárásokból a VII. kerületi önkormányzat egyet sem teljesített. "Jelenleg 21 épület van veszélyben, ebből 12-t már kiürítettek" - utalt a folytatódó bontásokra.

Az Óvás munkatársa felvetette a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) felelősségét is, amiért az sorozatban ad ki olyan bontási engedélyeket, amelyekben a műemlék épületeknek csak a homlokzata és egy rövid, pár méteres traktusa marad meg. Mögötte új, jóval magasabb társasházak épülnek. "Tudunk olyan háttér-megállapodásokról, amelyek alapján hasonló engedélyek kiadása várható" - hívta fel a figyelmet.

Az építész hozzátette: noha Magyarországnak 1987 óta vannak világörökségi területei, az ezek kezelését szabályozó világörökségi törvény még mindig nem készült el.

A szeptemberben elfogadott erzsébetvárosi KSZT nem vette figyelembe sem a KÖH, sem az Óvás ajánlásait. Ezért a civil egyesület a Soros Alapítvány segítségével egy alternatív szabályozási terv elkészítésébe kezdett, amelyet 2009 tavaszán egy kiállítással egybekötve mutatnak be - mondta Perczel Anna.

Ladányi János szociológus a bontások társadalmi vonatkozásairól szólva hangsúlyozta, "a negyed nem csak a benne található épületek összessége". Mint az Óvás munkatársa elmondta, az utóbbi években legalább olyan mértékben sérült a helyi társadalom, mint az épített örökség.

"Folyik a népességcsere (...), sok olyan idős embert is az elköltözésre kényszerítettek, aki az egész életét itt élte le" - mondta Ladányi János, hozzátéve, a pénzügyi válság miatt várhatóan az újonnan épült lakások jelentős része eladathatatlanná válik. Ezeket az önkormányzat olcsón megszerezhetné, és bérlakásként hasznosíthatná.

Molnár Péter, az Óvás munkatársa a "rombolásban" részt vevő cégek felelősségét firtatta, mely szerinte addig is terjedhet, hogy az eredeti állapot visszaállítására kötelezik őket, legalább néhány, különleges értéket képviselő épület esetében.