Két napos árverés

Összesen 985 tételt vittek kalapács alá a galéria Balaton utcai aukciós termében. A legmagasabb árát az a védett ezüst gyertyatartópár érte el, amelyet a 20. század elejének egyik legjelesebb iparművésze, Josef Hoffman jegyez. Ezért a bécsi modernizmus stílusában készült remekért 2,8 millió forintról indult a licit, és hosszas harc után 13 millió forintért vitte el a kitartó gyűjtő.

Időszámítás előtti, ókori tárgyakkal, mezopotámiai, egyiptomi és antik római, görög vázákkal, díszedényekkel, kínai szobrokkal, Buddha figurákkal, afrikai darabokkal kezdődött a galéria árverése. Bár mindezek kelendőnek bizonyultak, nagy áremelkedést nem értek el. Egy időszámítás előtti 5 századi szkíta, trébelt arany szarvasért 600 ezer forintot adott valaki.

Egy időszámítás előtt 350 körülire datált, dél-itáliai festett, égetett, vörös alakos cserépedényért megadták az 1,7 millió forintot. És ugyanennyit ért a hasonló korú, és eredetű bortartó edény is. 2,2 milliós kikiáltási áron vitték el az időszámítás előtt 2800-ból, az Indus völgyből való gabonatároló edényt. A Tang dinasztia (618 - 907) idejéből származó kínai cserépszobrok viszont megduplázták néhány százezer forintos alapárukat.

A díszes 15. századi német, francia, itáliai szertartásedények, szenteket és Szűz Máriát ábrázoló szobrok megtartották néhány milliós kikiáltási árukat. De két körmeneti kereszt, egy 15. századi itáliai munka és egy 1400-as dél-német korpusz már versenyt indikált. Az előbbi 1,8 millióról 3 millióra, az utóbbi 3,4 millióról 4,2 millió forintra emelkedett.

Szolid emelkedéssel keltek el a holicsi, habán, alvinci és más néprajzi tárgyak, kancsók, bokályok, dísztányérok. Egy különösen szép, 1800 körüli mázas cserép bokály 420 ezer forintra tízszerezte az árát. Egy habán patikaedény 220 ezerről 420 ezerig bírta, míg egy ónmázas céhkancsó 200 ezer forinttal szárnyalta túl 140 ezer forintos kikiáltási árát.

A díszkardokat, fegyvereket is sokan akarták megszerezni. Így a 16-19. századra datált, aranyozással díszített pisztoly kerek 1 millió forintért kelt el. Aranyozott, ékköves díszkardokat pedig 600 és 900 ezer forint között, kikiáltási áruk két-háromszorosán vették.

A bútorok között pompás darabok voltak, de magas áruk visszatartotta a vásárlókat. Megvették viszont a festett, faragott, felvidéki, késő reneszánsz kelengyeládát az 1700-as évek remekét, 650 ezer forintért. Az ugyanebből az időből és helyszínről való, eredeti állapotában megőrzött szekrényt 1,2 millió forintért.

A Háromkirályok imádásával és ótestamentumi jelenetekkel díszes, ébenfa és elefántcsont berakásos reneszánsz ornamentikájú asztal a 19. század elején készült Velencében vagy Firenzében. Nem csak szépségével, 3,2 milliós leütésével is kiemelkedett a mezőnyből. A bútorok között kínált fali, asztali, és kandalló órák között a Franz Lobmayer Tyrnau jelzésű, 1800 körüli állóóra ért a legtöbbet, 9 millió forintot.

Az Iparművészeti Múzeumban őrzött Lorenzo Lotto szőnyeghez hasonló darab (nevét a reneszánsz itáliai festőről kapta, akinek képein ilyen motívumú szőnyegek láthatók), bár javításra szorul, 850 ezer forintról 1,9 millióig szárnyalt. Egy, aranyozott, úri-hímzéses, anatóliai terítő 50 ezer forintról hatszorozott. Míg az 1700 körüli flamand "Verdure" falikárpitért megadták a 3,4 millió forintot.

Aranyozott, 19. századi francia falikar és kandelláber párok jutottak 1,2 és 1,1 millió forintig.
Az ezüstök, ékszerek árverése is sikeres volt, bár millió forintig egy darab sem ért, 900 és 950 ezer forinttal közelítette ezt a határt egy 20. század eleji platina karkötő és gyűrű.