Keith Richards nemcsak dalszerzője, gitárosa, s időnként énekese a csapatnak, hanem a „motorja” is. Ezt nemcsak számos rajongó, és az együttes körüli emberek állítják, Ronnie Wood friss könyvében így vall Jaggerről és Richardsról: "Mick fantasztikus, de Keith nélkül nem lenne banda."

Az úriember sajátos humorát jellemzi az a történet, mely szerint legdurvább drogélménye az volt, amikor felszippantotta saját édesapja hamvait. Hogy kit is minősít a tény, hogy ezt el is hitték neki (őt, vagy a sajtót), nem tudjuk pontosan - noha nem tűnik érdektelennek a téma.

A sokoldalú gitárost (billentyűs és ütős hangszereken is játszik, ahogy basszusgitáron is) hagyományaink szerint saját szerzeményével köszöntjük, mely pár nap múlva különösen aktuális lesz. (Zárójelben jegyeznénk csak meg, hogy ilyen felkészültség mellett nem is lehet annyira nagy kunszt ennyi klasszikus slágert megírni. Vagy mégis - mi sajnos még nem jártunk e téren eredménnyel.)

A dal riffjét úgymond megálmodta Keith, majd felébredve magnóra vette. Még azt az intim részletet is elárulta, hogy a kazettán két perc „Satisfaction”, majd 40 perc horkolás hallható. A zenei alapból Mick Jagger varázsolt számot, így született meg a zenekar egyik legismertebb nótája.
Természetesen ezek után már nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy az (I Can't Get No) Satisfaction című dalról van szó.

A szám már csak azért is aktuális, mert pár nap múlva, december 21-én lesz az orgazmus világnapja. Bár tavaly 22-én tartották, úgyhogy a dátumban kicsit tanácstalanok vagyunk. Esetleg, áthidaló megoldásként ajánljuk mindenkinek a dupla ünneplést. Végülis karácsony sem csak a Szentestéből áll. A szeretet ünnepe is egész jól összekapcsolható az orgazmussal, ugye.