Megdöbbentő helyzetet tapasztalhat az, aki az Állami Egészségügyi Központ szülészetén szeretné átélni a születés örömét, az anyává illetve apává válás utánozhatatlan élményét. Így karácsony előtt a volt MÁV kórház szülészete leginkább egy zsúfolt indiai vonatállomásra emlékeztet. De nem ám kint a váróban, hanem bent a műtők és vajúdószobák elképzelt magányában.

Az anyákat, akik éppen életük legcsodálatosabb (és talán legfájdalmasabb) pillanata előtt állnak, egyszerűen nincs hova elhelyezni. Még a szülés előtti percek, órák egészen rendben lennének, mert a vajúdóba a fájdalmukkal küszködő fiatal nők szerencsére helyet kapnak. Ám a műtétre várók csak az előtérben üldögélve kapják meg infúzióikat, nem pedig egy műtét-előkészítő helységben, ágyon fekve – ahogy egy-két éve.

A régi, tényleg szép idők

Mert bizony néhány éve a MÁV szülészete az ország legjobbjai közt volt. Nemcsak a kiszolgálás, de a felszereltség tekintetében is. Csend és nyugalom honolt, ezt csak néha törte meg a felsíró apróság hangja. Minden kismama megfelelő ellátást, odafigyelést és törődést kapott, még a szülésznőjét is megválaszthatta.

Akkor egy császármetszés vagy egy normál szülés után az édesanya megkapta gyermekét, majd a boldog apuka is kézbe vehette, lefényképezhette, mutathatta a rokonoknak néhány rövid percig. Ezután a csecsemőt és az anyukát felvitték a szülészeti osztályra ahol az apróságok melegben és megfelelő odafigyelésben részesültek. Mondhatjuk azt is: európai színvonalon kezelték ezt az egész emlékezetes eseményt.

A reform után

Nem így ma. Ezen a héten például a komoly hasi műtét után (mert ne gondolja senki, hogy a császármetszés nem komoly beavatkozás) több édesanyát is szimplán kitoltak a műtő elé, majd otthagyták. Ha szerencséje volt az apával vagy egy hozzátartozójával együtt várhatta a sorsát. Ez azonban kifejezetten bizonytalan volt: nem tudta, mikor jut ágyba, és ha igen akkor az éppen világra hozott babája mellé kerül, vagy egy másik, tőle távolabbi osztályra. A babát szintúgy nem tudta elhelyezni a kórház. Így a babák vagy édesapjuk kezében töltötték első néhány órájukat (!) vagy egy babakocsiban.

Volt olyan eset, hogy a baba ugyan felkerült a szülészeti osztályra, ám az édesanya csak egy emelettel alatta a nőgyógyászati osztályon kapott ágyat: ahol nem egészséges anyák, hanem ki tudja milyen betegségekkel küzdők fekszenek. Az újszülöttet pedig így nem láthatta, közel egy teljes napig. Mivel császármetszés után volt, felállni képtelenül feküdt az ágyán, várva, hogy majdcsak megürül felette egy ágy.

Szar a rendszer

Mert hiába  (valóban) magas színvonalú az ÁEK MÁV kórház, és hiába a személyzet szakmailag kifogástalan munkája, a rendszer omladozik. Mert a rendszer rossz. Nem hogy rossz: nem működik. Beszéltünk több dolgozóval is, ők sem látják másként a dolgot. Mint mondják annyi a gond, hogyha elkezdenék felsorolni, a végére sem érnének.

Az egyik szülésznő például azt nem érti miért kell neki közel húsz oldalnyi – megmutatta, láttuk – papírt kitölteni, miközben az anyával kellene foglalkoznia. A vicc pedig, hogy szakmai tudását senki nem kéri rajta számon, az - általa értelmetlennek tartott - adminisztrációt pedig kőkeményen ellenőrzik.

Az elhelyezési problémára egy közel húsz éve ott dolgozó nővér csak széttárta a kezét majd azt mondta, ne csodálkozzon senki, hiszen eddig évente 2500-2600 szülést bonyolítottak le, most pedig már december elején jócskán túl voltak a 3000-en… és még nincs vége, sok az előjegyzés.

Nem így kell a reform

Kérdeznénk: ez az egészségügyi reform? A visszalépés? Ráadásul amikor az ország amúgy is elkeserítő népesedési helyzetben van, hogyan engedheti meg a kormányzat, hogy így működjön az Állami Egészségügyi Központ szülészete? Tenyerünkön kellene hordjuk a kismamákat, akik ilyen rossz gazdasági-társadalmi válsághelyzetben is gyermeket vállalnak, nem pedig elijeszteni a további szüléstől.

A történetet az egészségügyi miniszter, Székely Tamás csütörtöki bejelentése teszi egészen arcpirítóvá: „Nullszaldós lett a 2008-as egészségügyi kassza, sem veszteség, sem nyereség nem képződött - mondta Székely Tamás egészségügyi miniszter csütörtöki évzáró sajtótájékoztatóján, Budapesten. A miniszter szerint a kormány ezzel teljesítette azt az ígéretét, hogy az egészségügyre szánt kiadásokat az egészségügyre fogja elkölteni.”

Az egészségünk veszteséges

Eddig a jó hír. Most pedig jöhet a feketeleves. Merthogy nagyon szép dolog, hogy pénzügyi értelemben nem veszteséges az egészségügy, ám ez azt jelenti vajon, hogy az egészségünk sem lett veszteségesebb? Az Állami Egészségügyi Központ szülészetén mindenképpen visszalépés látszik.

A miniszter kijelentése ráadásul éppen azért felháborító, mert nem az egészséggel foglalkozik, hanem annak pénzügyi oldalával. Az állam, melyet - ne felejtsük - el mi alkotunk, köteles ellátni az állampolgárait. Elsődleges célja – elvben – az egészségügyi szolgáltatás biztosítása, nem pedig a profit termelése, vagy a veszteség elkerülése.

Nyilvánvaló, hogy pénz nélkül nem lehet működtetni az egészségügyet, ez azonban nem jelenti azt, hogy ha nincs pénz, az államnak megszűnik a kötelezettsége. Főleg a gyermekszülés terén. Hogyan várhatja majd ez a kormány, hogy sok kis adófizető szülessen, mely majd eltartja őt?

Azokat, akik ezt a helyzetet okozták nyilvánvaló felelősség terhel. De az is nyilvánvaló, hogy ezért, ahogy sok mindenért, nem fognak felelni. Majd elmennek egy jó kis celebpartira valahova Afrikába. Menjenek. Ne is jöjjenek vissza. A Székely Tamás meg szüljön ott egy pálmafa alatt.