Ezt a területet - benne a középkorban Marienwerdernek nevezett erődöt, a mai Kwidzynt - több mint 600 évvel ezelőtt a kereszténységet a pogány poroszok között tűzzel-vassal terjesztő Német Lovagrend, a középkori Európa egyik legbefolyásosabb szerzetesrendje igazgatta. Mint Bogumil Wisniewski, az ásatásokat irányító lengyel régész közölte, a DNS-próbák arra utalnak, hogy a három sír három egykori nagymester - Werner von Orseln, Ludolf König és Heinrich von Plauen - földi maradványait rejti. "95-96 százalékban meg vagyunk győződve, hogy ők azok" - mondta Wisniewski.

A három nagymestert - von Orseln 1324-1330, König 1342-1345, míg von Plauen 1410-1413 között állt a lovagrend élén - bizonyos történészek "elátkozottnak" nevezik. Von Orselnt az egyik öccse ölte meg, König a korabeli tanúk szerint mentális betegség áldozata lett, míg von Plauen börtönben végezte, ahová saját rendtársai csukták.

A 2007-ben felfedezett sírok rendkívül egyszerűek. "Ne felejtsük el, hogy a teuton lovagok szerzetesek voltak. Ezért olyan szerények ezek a sírok, nincs bennük semmilyen lovagi páncél, semmilyen ékszer" - mondta a régész.

Ezzel szemben a fakoporsóban elhelyezett tetemeket selyemszövetbe öltöztették - ezek némelyikét arannyal díszítették -, vagyis olyan kelmébe, amely a középkorban csak a legmagasabb rangú személyiségeket illetett meg, ami megint csak azt bizonyítja, hogy a sírokban az egykori nagymesterek pihennek. A DNS-tesztek megerősítették, hogy a halottak életkora megfelel a nagymesterek életkorának. Von Plauen esetében a DNS-teszt azt is kimutatta, hogy a nagymester alultápláltságban szenvedett, amire magyarázatot ad, hogy élete utolsó tíz évét börtönben töltötte.

Wisniewski szerint több más bizonyíték is a régészek elmélete mellett szól: így a székesegyház falán látható freskók, amelyek a három nagymestert ábrázolják, valamint történelmi dokumentumok, melyek szerint von Orselnt és Königet ebben a katedrálisban temették el. A Német Lovagrend a XVI. század elejéig uralkodott a területen.

Wojciech Weryk, a lengyel város fejlesztési és promóciós koordinátora közölte, hogy a maradványokat visszahelyezik a kriptába, egy olyan különleges üveglap alá, amelyen keresztül a látogatók megtekinthetik azokat. "Olyan értékes történelmi lelet ez, amelyet meg kell mutatnunk" - magyarázta.

A Német Lovagrendet 1190-ben alapították, hogy segítse a német zarándokokat a Szentföldön. Később katonai renddé vált, melynek tagjai hagyományosan fehér köpenyt viseltek, mellükön fehér kereszttel. Lengyelországba Mazóviai Konrád herceg hívta be őket 1226-ban, hogy támogassák őt a pogányok elleni harcában. A lovagok megvetették lábukat a poroszoktól és lívektől meghódított területeken, uralmuk alá hajtva a Balti-tenger partvidékét, a mai Lengyelország északi részét. Az önállósult és a lengyel királyságra időközben súlyos veszélyt jelentő lovagrendre végül megsemmisítő csapást mértek az egyesült lengyel-litván seregek a grünwaldi (tannenbergi) ütközetben, 1410-ben.

A teuton lovagok, akik kiváló katonák és építőmesterek voltak, az akkori Európa egyik legkorszerűbb államát hozták létre olyan városokkal, mint Malbork, Torun vagy Königsberg (a mai Kalinyingrad). A XVI. században szekularizálódott egykori lovagi állam később Poroszország, majd a Német Birodalom részeként élt tovább, míg el nem tűnt végleg a második világháború következményeként.

Kwidzynben a lovagok a térség egyik legszebb gótikus katedrálisát építették fel, és püspöki székhelyet hoztak létre.

A teuton lovagok még ma is szerencsét hoznak a 40 ezer lakosú városkának: a három sír révén a turistaútvonalakon kívül fekvő Kwidzyn odavonzhatja a látogatókat. "Kellemes meglepetés és esély számunkra" - fogalmazott Andrzej Krzysztofiak, a város polgármestere, miközben bemutatta "az elátkozott nagymesterekről" szóló könyvet.